Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-20 / 42. szám

PEOTESTANS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint, ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit yor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nagyméltóságú idősb báró Vay Miklós w\ tiszáninneni helv. hitv. egyházkerület fogondnokának beszéde melylyel, a folyó évi sept. hó '29-én s több napon Szántó városában tartott egyház kerületi gyűlést megnyitotta. Főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés ! Kevés napok liiján egy éve immár, hogy utólszor vettem részt a főt. egyházkerület tanácskozásaiban. Keblem érzését a viszontlátás e rám nézve örvendetes s rég nélkülözött pillanatában azon tengerész lelki hangulatához képzelem hasonlithatónak, kinek partra törekvő sajkáját csalfa szelek űzték s kergették hónapokon által, mig végre szirtek s örvényeken áthatolva, visszakerült megint szokott biztos kikötőjébe. — meglehet, hogy törődve s fáradtan az az ezernyi sikertelen küzdések miatt, de okulva egyszersmind és szilárdulva meggyőződéseiben s gazdagodvatapasztalataiban, melyeket örömest fordit most már azok hasznára, kiket hit, hon s testvéri szeretet fűznek szétszakithatlan láncokkal irányukban! kötelességeiről soha egy percig is megfeledkezni nem tudó szívéhez. Igen ! sokon ment kedves hazánk, s mentem azzal együtt én is, ez emiitett egy év lefolyta alatt keresztül; mert a pillanatnyi, — mindnyájunkat uj tevékenységre kötelezett, — bárha kezdetben is már halovány remény nyomába a csakhamar csüggesztő s lankasztó kételyek léptek, — mignem aztán ezeknek helyét nagy mérvű bizalom- s hitrázkódtató keserű csalódások foglalták el. A még naponként történők utánitélve, csak az ég tudhatja; mi minden vár még ezentúl a szeretett honra, s ebben mireánk is helv. hitvallású lakosira! Azon egyről meg lehetünk azonban győződve, hogy a reánk mért közös sorsban, mint azon egy hon gyermekei, hitkülönbség nélkül osztozandunk s egyformán mindnyájan, mert Istent lehet különbzőképen imádni, de a honszeretetnek egy neménél többet a magyar nem ismer. — A vallások dogmái különbözhetnek egymástól, de az összes haza egyedül idvezitő politikai hittana nem lehet ez idő szerint más, mint szentesített mindannyi törvényeink paizsa alatti egyetértő rendithetlen összetartás. Hanem nekünk magyarhoni protestánsoknak az ilynemű alkotmányos összetartáshozi szoros csatlakozás, — csak nem régi tapasztalatinkra is még visszaemlékezve, — különösebben, és igy kétszeres kötelességünk. Nekünk ugyanis nem szabad felednünk, hogy egyházi alkotmányunk s ettől lényegesen feltételezett lelkiismeret- s vallásszabadságunk csak addig maradhat fen teljes valójában, tiszta épségében, s szilárdul s biztositva a több izben, sőt már saját magunk által is visszavert megtá-* madások ellen, — mig az összes honunk improvisált alkotmányellenes vésztanok ragályától menten maradt organikus életéből merítheti s szívja magába éltető, a tespedést s erkölcsi rothadást csak ily módon lehetlenitő, szellemi örök létünket pedig csak ekként biztositható tápszereit. Nekünk magyarhoni protestánsoknak tudnunk kell, hogy nagy részben ugyanazon alaptörvények biztosítják hazánk önállását, függetlenségét, jogait s szabadságát, melyek egyszersmind vallásszabadságunknak is talapzatai. Midőn tehát a magyar protestáns hona ős alkotmányáért küzd; midőn azt az opportunitá-