Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-10-13 / 41. szám
uj törvény, megváltoztatta." Tovább menve azt erősiti, hogy meglevő törvényeinké vagy canonaink is igy készültek, s fejedelmi confirmatiora szükség nem is volt, az Appr. ismeretes 3-ik articulussánál fogva in directione et ritibus: „a mint hogy canonaink a kelésükkor uralkodott fejedelem által meg sem erősíttettek." Csakhamar jelent meg a Mult és Jelen 81. számában ezen állításoknak helyreigazítása ily cím alatt : „Szó nélkül hagyni nem. lehet," melynek nem is sokba került megmutatni, hogy a törvényhozás nem ugy szokott történni, mint az 1726-beli határozat, s ilyen feltételes intézkedés egy rendes uton kelt törvényt nem törölhet el. Továbbá egy statusfőhatalom s a statusban törvényesen létező vallásos társulat közti viszonynál fogva egyházi törvényhozás csak is a statusfőhatalom tudtával s beleegyezésével történhetik; végre idézvén a II. Rákóczi fejedelem Confirmationalissának szavait, az is tisztán meg vala mutatva, hogy canonaink fejedelmi megerősítéssel bírnak. Es igy a mely gyakorlat azok ellen fennáll, az abusus; q. e. d. Midőn látná az egyházi főtanács, hogy az ilyen hírlapi csatázás nem csendesíti a déési gen. synodus s a főegyházi tanács egyező határozatai ellen felébredt kedvetlenségeket, sőt inkább az egyházmegyékben ujabb lángra lobbanthatná, elhatározta, hatalomszóval egyszerre leütni az éledező tüzet. Igy született ugyancsak 1845-ben nov. 23-án 345. szám alatt kelt s kőnyomatban az egyházmegyékhez szétküldött körrendelet, melynek tartalma a következő 1846. év jun. 2l-ről a Mult és Jelen 50. számában is szerkesztői jegyzéssel együtt közöltetett. A körrendelet szellemének s irányának megismerésére elég lesz egy pár sort idézni: „Ha a 90. canonnak (püspöki választásról) életbe léptetésével nem volna egyházi főtanácsunk candidandi jogának elvesztése, a papi officialisoknak választási hatásuk csökkentése célba véve; ha az ezen rendetlenségekkel atyafias képviseleti rendszer létrehozásának minden egyéb státusunkat érdeklő ügyekből a polgári rendnek kirekesztése nem volna célba véve: — ugy valóban szükség feletti lenne, hogy egyházi főtanácsunk figyelmét ezen már elhatározott successio kérdésével foglalaloskodtassa." Alább ismét: „Ha figyelemmel kisérjük a széki, szilágyi ésK.-hágón belöli tractusoknak részszerint a successio feletti határozataikat, részszerint azzal egybefüggőleg a képviseleti rendszer behozatalára intézett tettleges fellépésüket, a tractualis curatorok kinevezése feletti, néha még az illedelmet is sértő visszairatokat: nem lehet meg nem győződni arról, hogy tettöknek — határozatuknak célja semmi sem kevesebb, mint a világi rend befolyásának csökkentése az ekklézsiai dolgokban" stb *) (Folytatjuk). *) Nem jogok, vagy törvényes befolyás csökkentése, csak a tiszta törvények ellen becsúszott abusus megszüntetése volt céljuk az egyházmegyéknek és a felszólaló egyéneknek, s miután 1829-ben maga az egyházi főtanács teszi az indítványt a püspöki successio meg-BELFÖLD. DÉVA, sept. 28. A VAJDA-HUNYAD-ZARÁNDI reform, egyházmegye rendes őszi gyűlését f. hó 15. és 16-dik napján tartotta Brádon, ezen a 48-diki vihar által szétszórt, de temploma, paplaka felépülése s iskolája visszaállításával már szép reményű virágzásnak indult egyházban. Az egyh. község felnőtt tagot keveset, hanem köztük igen lelkeseket számlál, 40 számot tevő iskolája pedig az egyháznak — csak az illetők ne lankadjanak — szép jövőt igér. A rombolás szelleme ama végzetes évben parochiát, iskolaházat földdel egyenlővé tett volt itt is, a templom s torony erős falai dacoltak a vandalismussal s az égre meredtek fájdalmasan fölkiáltó jelül! Most már mindez szépen s ékesen fölépült, és azonkívül, hogy a templomban igen sok a festék, semmi kívánni való fönn nem maradt. Csak az elesett áldozatokat, az elveszett becses életeket nem támasztja föl ismét semmi isten e földön! Vajha mások, és mind többen, s mind lelkesebbek álljanak az elhunytak helyére, mert fölötte fontos : hogy abban a Zarándmegyében a magyar elem gyarapodására a megmaradt reform, egyházak ápoltassanak, plántáltassanak, öntöztessenek szerető gonddal. Nem kevés érdemet vivtak ki nevöknek e tekintetben a baráti egyházra nézve Zakariás Dániel lelkész, ki a romok közé jővén, addig is, mig .építéshez láthattak volna, az utcagyermekekből iskolát gyűjtött maga köré és azokat több évig tanította, továbbá az egyház érdemes gondnokai, a néhai Bihari Márton s következői Baló Mihály s jelenlegi lelkes gondnoka Kirinyi Lajos. A romjaiból imigy fölépült egyház óhajtván kebelében látni az egyh.-megyei gyűlést, meghívta azt. Egybegyűltünk tehát nt. esperes Jakab Benjámin rendes elnöklete alatt, nem teljes számmal ugyan, de elegen arra, hogy a gyűlés törvényes legyen. Szép vasárnap reggel levén az idő, mindenek előtt testületileg templomba mentünk, jelesen prédikálván a hitről t. Dáné Mózses algyógyi testvérünk. A gyűlés főtárgya vala a jövő évi rendes közzsinatnak, mely sor szerint egyházmegyénkre következik, leendő elfogadása s ellátása fölötti módjáról s eszközeiről való elöintézkedés. Nem csekély gond egyházmegyénkben, melyet ezen nyomorúságos évek ugy megviseltek, hogy nemcsak számra nézve kevesebben vagyunk, hanem anyagilag is sokkal gyengébbek, mint azelőtt. Ez okból kértük a közzsinatot, rendelje társakul hozzánk a szomszéd k.-fehérvári és szebeni testvérmegyéket; ezen kérésünk megadatván, esperesünk meg is hivta a nevezett egyházmegyészüntetésére, ki fogja megérteni, hogy épen egyházi fötanácsi rendelet 1845-ben függetlenség-élesztésnek, anarchiára vezető rendetlenségek előmozdításának s általában minden jelenleg fennálló institutiók felforgatásának nevezi, ha némely egyházmegyékben az esperesti successio megszüntetésére nemcsak felszólalások, de lépések is tétettek ?
