Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-13 / 41. szám

ban : „Nótárius universitatis protocollo ecclesiae fideliter inscribat." S annálfogva azoknak választása módjáról egész életig, vagy csak ideig tartó hivatalukról, annyival kevésbbé successiojokról sehol legkissebb nyom is nem találtatik. E mellett hogy az 1726. évi gener. synodusban telt ajánlása a mltgos fÖconsistoriumnak a gener. notáriusi ideiglenes successiora nézve a tractualis jegyzőket nem is tárgyalta, az első pont alatt felhozott adatból tisztán látszik. Azonban, hogy a nehéz idők miatt némely vidékekben a gener. nótáriusok példájára a tractualis notáriusok is succedálhatnak, arról tiszta általános tudásunk nem lévén, azt tagadni nem akarjuk; de egyházi vidékünk részéről jegyzökönyveinkre hivatkozva nyiltan merjük állítani, hogy az 1829-diki gener. szt. synodus feliratának azon kifejezése, mintha már egy század óta a tractualis nótáriusoknak az esperességre mindenkor immediata successiojok lett volna, egyházi vidékeinknek százados, söt két százados usussával s törvényes gyakorlatával épen nem egyeztethető. Ugyanis az 1720. előtti időket, melyekben a successio bizonyosan nem létezett, nem is említve, jegyzökönyveink nyomán bátran merjük állítani, hogy 1726 óta is a jelen századig successióról szó sem volt. Mind az esperesek, mind a notáriusok szabadon választattak és mikor esperessé is lett a nótárius, szabad választás utján érte el azt; söt mutat jegyzökönyvünk esetet arra, hogy a nótárius nem választatott meg. Tanúbizonyságul felhozzuk jegyzökönyvünk tartalmát, u. m. 1724-ben mart. 15-én esperesnek választatik Margitai P. János, ki meghalt 1754-ben, 30 évig vivén hivatalát: ugyan 1724. az irt napon nótáriusnak választatik Galambfalvi György. 1754-ben mart. 13-án Ráskai Sámuel nótáriusnak választatik; successióról szó sincs. 1755. eperesnek választatik Tágoni Aranka György; ekkor a nótárius nótáriusnak marad. 1767. Széken tartatott partialis synoduson Ráskai Sámuel esperesnek választatik s fel is eskedtetik. 1768-ban nótáriusnak választatik Szathmári György, a ki 1773. esperesnek választatván, ad confirmandum feljelentetik. Ugyancsak 1773. nótáriusnak választatott Szathmári János és fel is eskedtetett. 1778. Sz. Simoni János nótáriusnak választatott és mindjárt feleskedtetett. 1779. Sz. Simoni János esperesnek választatott és introducáltatott. Ugyanakkor Papolczi János nótáriusnak, és feleskedtetett. 1786-ban nótáriusnak választatott Miskolczi József. — Prosenior lett 1791-ben választás utján püspöki helybenhagyással. 1791-ben nótáriusnak választatott Szilágyi Mihály. 1793-ban mart. 20-án megválasztatik nótáriusnak Török István — püspök Eperjesi Zsigmond által confirmáltatik és feleskedtetik máj. 28-án. 1798-ban 18. decembris proseniornak neveztetik Török István püspök Abacs János által, és substituáltatik jegyzőnek Erdei Sámuel. 1799. mart. 12-én nótáriusnak választatik Erdei Sámuel és püspök Abacs János által confirmáltatik. 1816-ban proseniornak neveztetik ki, és 1817-ben esperessé feleskedtetik a gener. szt synoduson. 1816-ban nótáriussá választatik Boros György. 1825-ben. A püspök Bodola János által candidált három egyének közül proseniornak — esperesnek választatik Török István — Ugyanakkor nótáriusnak három canditatusok közül Szathmári Sámuel. Melyekből világos, hogy az 1829-iki évi rendszabály előtt egyházvidékünk maga szabad választási jogát mind a notáriusok mind az esperesekre nézve folytonosan gyakorolta, a törvényeinkben idegen plántának — a candidationak csírázását, életbe lépését az 1829-ik évhez közeledő időben tapasztalta, de egyenes successiót sehol sem esinert, mit eléggé bizonyít csak az egy Ráskai Sámuel példája is, ki bárha nótárius — még pedig munkáiból Ítélve kitűnő jegyző volt — nem ötet, hanem Tágoni A. Györgyöt — ki később püspök lett, választotta egyenesen esperesnek, de azért az alkalmas férfiakat nem mellőzte, hanem a jegyzői hivatalból szabad választás által esperesi székre emelte, mit megtett 1755-ben elmellözött derék Ráskai Sámuelre nézve is 1767-ben. Egyszersmind választott jegyzőinek felesketését, mint azt minden törvényszékek teszik, magának tartotta és gyakorlotta mindaddig, mig az 1829-iki határozás, mely ellen mindétig reclamált, kezeit meg nem kötötte. Nem is látja vidéki zsinatunk határtalannak a szabad választási jogát a fraternitásnak az esperesre nézve, mint az udvarhelyi officialisok által projectált és a szabad választást merőben elnyomó — s a canonainkban esmeretlen candidatióra vezérlő planumban iratik; midőn a 86-ik Canon tisztán kiteszi: ,,Non nesciente nec inprobante episcopo, senioribus quoque aliis haud dissentientibus." Mely kifejezés a részrehajlás és az érdemetlennek factio általi felemelésére nézve teljes bátorságú és törvényes koriát, s hogy nemcsak nótáriusokat lehet választani espereseknek, megtetszik ugyan a 86-ik canonnak ezen szavaiból : „Unum quendam ministrum e suis confratribus eligere debent." Azt sem tudja képzelni vidéki zsinatunk, hogy midőn már ma az esperes és notáriuson kivül más assessoroknak és papoknak a gener. synoduson való megjelenhetésre nézve a canon szerinti köteleztetésök és egyszersmind joguk is meg van szüntetve, honnan esmerhetnék a jegyzői s idővel az esperesi hivatalra lehető legalkalmasabb egyéneneket a gener. szt. synodus tagjai jobban, mint maga a vidéki fraternitas; mert az egyes informáltatásnak szabály szerinti megállított módja, valamint mindenütt és mindenben nemcsah uUivsum , ug J «* io m inIn Aonlrnr biztos barometere, s feltéve, hogy a szabad választással olykor visszaélések is történhetnek: ki kezeskedhetik a fe -löl, hogy annak eltörlésével mindenek ékesen és jó renddel folynak, s a részrehajlásnak, érdem elmellőzésének és a bureaucratiának tágasabb űt nem táratik! Terem konkoly a tiszta búzában is; de azért nem mondanak le az emberek *