Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-13 / 41. szám

annak termesztéséről, s mélta'n a történetek ítélőszéke eleibe állíttatik az a felsőbbség, mely alattvalóinak constitutionalis jogait önkényü korlátolással — mondhatni — elveszi, azért, hogy azokkal vissza ne élhessenek. Továbbá a S. szt. Györgyi gener. synodus által a successio mellett felhozott, de nem törvényen alapult, hanem csak okoskodásból merített minden okoknak megfontolása s méltánylása mellett is, melyek ellen azonban az okosság, a tapasztalás sokkal fonlosabb és győző okokat tud felhordani — a törvényes igazságból nem látja vidéki zsinatunk kifolyhatónak s az alkotmányos élet lelkével megegyeztethetőnek azt, hogy a jelen idő válaszszon egy meglehet késő időnek tisztviselőket, holott annak szükségeit, addig fejlődhető embereinek capacitását tudni előre embernek épen nem adatott, s midőn minden civilizált társaságok magoknak magok szükségeihez, körülményeikhez szabadon választandó tisztviselők által lehető igazgattatásra, és igy a hol nincs is, ott is constitutionalis életre emelkedni törekednek az idő lelkével; nem lát vidéki zsinatunk oly fontos okokat, a melyekért bölcs elődeink által alkotott, s mind a protestantismus lelkével, mind a haladó idővel épen egyező sarkalatos törvényeinktől ellálani, jogainktól, melyek ha nem volnának irott és biztos törvények által megszentesitve, épen életbe léptetni kellene törekednünk: lemondani hasznos, tanácsos, annyival kevésbbé szükséges lenne, söt azok mellé visszatérni, s az egyházi alkotmányos életnek felelevenítésével a százados tespedésböl és elaljasodásból a magunk jogairól is elfeledkezett s alászállott tekintetű önállásunkat kiemelni, ugy látszik, az idő maga int, s törvényeink serkentenek. Végre ezen pontos, illetőleg jogainknak tetemes sérelmét látja vidéki zsinatunk abban, hogy a sokszor érdeklett rendszabály szerinti notáriusválasztással, inkább mondhatni candidatioval, és annak egyenes successiojával, a vidéki papság espereseinek és notáriussának választásában nem csak korlátoltatik, hanem választási jogától merőben elzáródik. Ugyanis a) A rendszabály szavai is tisztán mondják : hogy a választási-joggal biró fraternitas tagjai és az inspector curátorok külön-külön 3—3 individuumot candidáljanak, s a candidátusok közt többséget nyertek hárman felküldessenek, és azok közül a főtiszt, püspök a gener. synodus tagjaival egyetértve, kit arra legalkalmasabbnak itél, confirmáljon — a dévai gener. synodus 29. jegyzőkönyvi száma szerint e betű alatt, miszerint a törvényszabta választás helyébe tisztán candidatio van surrrogálva, mely egyházi törvényeinkben merőben ismeretlen dolog, és oly idegen plánta, mely ki nem irtva, törvény ellenileg életet nyerve, keserű gyümölcsöket is teremhet. iciiií-rci i«tj«k ellenkezni a megszorítást, hogy minden személy 3-ra adja szózatját, holott legérdemesebbnek, csak egyet, kit annak tart, jelelhet ki igazán lelkiismeretesen. c) Hogy az csak canditatio gyanánt vétetik, mutatja az is, hogy a gener. synodus tagjai, mikor tetszik, ujra voxoínak, vagy a szabály szerint is, a melyik tetszik azt, con* ' i firmálják és esketik fel, s néhány évek is már esetet mutatnak, midőn nem a több szózattal biró candidatus tétetett nótáriusnak. d) Az eképen kinevezett notáriushoz többé szava nincs a fraternitásnak, hanem az minden további befolyása nélkül is a vidéki papságnak esperese lesz, melyből vidéki zsinatunk ugy látja, hogy se notáriussát, se annál inkább esperessét a fraternitas nem választhatja, hanem választják a gen. synodus tagjai maguknak tagtársul és fel is esketik. Ebből látja vidéki zsinatunk következni egyenesen : e) Hogy a gener. szt. synodus tagjai közt az esperesek és notáriusok szoros értelemben véve nem képviselői a kerületi papságnak, mert ha szinte magokat annak nevezik is s a viaticumot a kerületi ekklézsiák és papság pénztárából veszik is, de utasítás nélkül, a vidékek kihallgatása nélkül, magok személyes nézeteik szerint határoznak — mint ez a többször emlegetett 1829 és 1830-diki gener. synodusokon a kerületi papság jogainak tetemes sérelmével megtörtént, s ekképen gyakoroltatik máig is, söt a mire nézve utasítással elláttatott is, olykor annak is ellenére, hogy voltanak esetek, s éppen annálfogva ily állásában a dolgoknak, — hogy ezután is lehelnek, azt tagadni nem lehet, s éppen azért a képviseleti rendszernek életbe léptelését a kor kivánatai közt elsőnek és legsürgetőbbnek látja vidéki zsinatunk. Ugyanazért alázatos tisztelettel esedezünk a főtiszt, püspök ur és gener. szt. synodus előtt, hogy azon hatalomnál fogva, melylyel a notáriusi uj választási mód, a candidatio és successio szabályoztatott, ide nem értve mindazokat, kik már successioval megválasztva viselik hivatalukat, ezutánra nézve azon rendszabálynak megváltoztatásával méltóztassék kieszközölni,, hogy a törvény és az idő lelke szerint mind a generális, mind a tractualis nótáriusoknak, valamint a püspöknek és espereseknek választásuk, nem másként, hanem a törvények tiszta értelmében történjék, és a törvényekben merőben ismeretlen és csak a közelebbi időknek gyakorlásánál fogva behozatott Successio és Candidatio eltöröltessenek ; egyházi igazgatásunk mindenekben az 1791-dik beli novellaris articulus szerint régi törvényes és diplomalicai állásába visszahelyeztetödjék; az ekklézsiai directiokban szükséges újítások és változtatások mindenekben a XII és C-dik Canon —• ugy az Apr. Const. I. R. I. Tit. 3-dik articulussa szerint az egész anyaszentegyház kihallgatásával és aképen történjék, a mint canonaink alkotásának a praefatioban foglalt históriája mutatja, s azoknál fogva a gen. szt. synodus az idő kivánata és a 85-dik canon értelmében képviseleti lehessen. 6. §. A kérdés határozatilag ismét elesett, hirlapilag pedig tüzetesen és tüzesen tovább tárgy altatott. A széki egyházvidék fentebbi felirata más évben Déésen tartatott gener. synoduson tárgyalás alá is vétetett. Az egyházmegyének jelenvolt jegyzője férfias bátor-