Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-03 / 5. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatni: Lövészutca, 10. szám. 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 tijkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. KEZETEK A KET PROTESTÁNS FELEKEZEZET EGYMÁSHOZI VISZONYÁRÓL. hsf. : L ' , * ' „Kérlek titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok ugy, mint illik a ti hivataltokhoz, melylyel hivattattatok. Minden alázatossággal és szelídséggel, és lelki kegyességgel, elszenvedvén egymást a szeretet által. Igyekezvén megtartani a léleknek egységét a ^ékességnek kötele által. Egy test és egy lélek vagytok, miképen, hogy a ti hivatalotoknak egy reménységére is hivattattatok. Egy az Ur, egy a Hit, egy a Keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyjuk. Ef. 4, 1 — 6. E gyönyörű szavakkal inti Pál apostol a keresztyéneket az egyességre. — Különösen korszerűeknek tűnnek föl a jelen időben, hol az Evangel. Allianceben mindenféle színezetű protestánsok egyesülnek a szeretetre „a békesség kötele által." Magyarországban nincs ugyan sok színezetű prot. vallási felekezet, mert valamennyi vagy alielv., vagy az ág. h. egyházhoz tartozik. Mind a mellett vannak szűkkeblű rajoskodók, kik a két egyház közt a lelki rokonságot kétségbe merik vormi. Yan ugyan — mondják — öszhangzat lutheránus és reformált tan között, de csak annyiban, a mennyiben ilyen lutheránus és római katli. tan közt is létezik; és valamint ebből még nem származtatható az egyesülésrei jog és kötelesség, szint oly kevéssé állithatni, hogy a luth. és ref. tan között léteznék oly öszhangzat, melynél fogva a két felekezet képes volna egyesülni. Egy tekintélyes, a mellett épen nem közönyös, hanem igenis vallásos világi egyéniség azt szokta mondani: „én miveltségi fok, vagyis inkább miveltségi hévmérő'nek merném felvenni lelkészeink közt az egyházi unió iránti hajlandóságot, vagy az ellen való ellenszenvet, ugy hogy mentől korlátoltabb valaki, annyival nagyobb ellene az uniónak, mentől miveltebb, annál hajlandóbb ahhoz csatlakozni és azt előmozdítani." A nélkül, hogy ezt épen, mint a miveltség ^salhatlaii criteriumát magam részéről is aláírnám, mégis ugy találom, — ki a történelem utján meggyőződött arról, miszerint maga a históriai fejlődés egészen más összeköttetésbe hozta a -lutheránus protestantismust a reformátussal, mint •ezek akár melyikét a római katholicismussal, kötelességének fogja tartani, kellő fényt deríteni 4 a tényállásra, és legalább megkísérteni, nem lehetne-e magokból, mindegyik felekezet symbolikus könyveiből kimutatni azt, hogy koránt sem emelkedik oly ledönthetlen válaszfal az ág. és helv. tanfogalom közt, mint némely tulbuzgók állítani óhajtják. Es igy én csekély tehetségem szerint szem előtt tartva a reformatío szellemét, '•az apostol intését: „Ne legyünk hiu dicsőség kívánók, egymásnak ingerlői, egymásra irigykedők stb. Gal. 5, 26., — ezeket mondom, szem előtt tartva, megkísértem e sorokban kimutatni, miszerint „a két felekezet eredetében egy," és a hol egymástól elváltak is, oly engesztelhetlen szakadásnak nem vetették légyen alapját, hogy a közöttük való engesztelödés és egyesülés nem volna legalább megkísérthető. • Ugy hiszem, felesleges volna minden egyes hittani cikk mellett, melyre vézve soha meghasonlás a két felekezet között nem is létezett, a ly