Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-29 / 39. szám

dig világosabban hozhatók ki azokból. Eleve tehát a képzi művészeti és természeti tárgyak bájló alakjai, majd a hangzó és szóló művészetek lélekemelő remekei rangfokozat szerint szolgálnak alkalmas közvelitésül az érzék és szellem közt. Mielőtt az eposzi és drámai remekekben ecsetelt jellemek taglalgatása kezdetnék : már a festészeti és szobrászati alakok által kifejezött jellemvonások értelmezésével kellene a tanoncok értelmét tájékozni, hogy aztán a történelmi miivekben előforduló egyes vonások, — sőt oldalvásti célzásokból is mintegy teljes jellemet birjon a figyelő növendék összeállítni. Igy majd a bölcselem eszmevilágában is kevésbbé fog tévedni; miután az összerüben kutatni s fölfedezni tanulta a lényeget; az elvont eszmékre ujolag alakot bir ölteni s viszont. Midőn némelly bölcselők a léleknek négy t. i. a szép, igaz, jó és a végtelen iránti vonzalmához képest a fönnebb említett nevelési elvet aesthetikai, értelmi, erkölcsi s vallásos nevelésre ágaztatják szét: csak az imént felhozott vezérfonalnak egybefont négy szálát választják szét. Kik pedig ezek mellett még a testfejlesztö (physikai), továbbá társodalmi és nemzeti nevelést is emlegetik: csak ollyast tesznek, mintha a világosság és melegség jótékony elemeivel teljes napsugárból a megtörés által fejleszthető prisma-szineket bontanák ki. Az igazi keresztény bölcselet szerinti oktatás, — mely az emberlénynek valódi rendöltetését tartja szem elölt, és ez okból az összes emberi fejlem java kincseiből gyűjti igaz gyöngyeit, a szellemnek minden ép fejlemét s czélszerü érdekét méltatja; e végett az igazi világosság sugarait mindünnét, hol azok lelhetők, gócba szedi, — már magában foglalja teljesen mind e külön irányzatokat. Az illy összhangzatosságra törekvő nevelés — ha igazi alapján épít — nem téved az imént érintőit külön irányzatoknak ollyatén egyoldalúságaira, minők ellen méltán óvást tesz a céltudatos neveléstan. A neveléstudománynak történelme igen tanulságos a végett, hogy lássuk, milly üszögös kinövéseket szült már több hirhedött nevelési rendszer : ugy szinte a ferde elméleteknek alapos bírálata is annál üdvösebb, minél inkább tapasztalható, hogy a fényes okoskodással szépítgetött áltanoknak kifogyhatlan számú hívőik találkoznak nálunk is, kiket olly bajosan ábrándítnak ki még a balsikerü kísérletek is. Willm. J. ,,Essai sur l'education du peuple" cimű müve, mellyet 1843-ban a francia akadémia pályakoszorúra érdemesítött, első részében sok figyelemre méltót mond el a nevelési tévedésekről. Nem ok nélkül helyteleníti e mü a nevezött külön irányzatok tulnyomóságát; mert, mint mondja, sem a Basedow-féle philantropia, sem a Locke-féle társodalmi irány, sem a Rousseau által célzott természetszerüség kizárólagos elve, — mellynek eredményéről Sintenis saját tapasztalata nyomán tesz tanúságot — a nevelésben célhoz nem juttat. „Locke nevelésmódját chinainak lehetne nevezni, Rousseau elve pedig embergyűlölőket és lázadókat fogna képezni." — A sok érdemű Pestalozzi nevelési rendszere ellen is nem egy alapos kifogást tehetni. Girard atya észrevétele szerint Pestalozzi amaz elvénél fogva, hogy ő mit sem tanít, a mi mathematikailag nem bizonyos mint 2X2=4, az atya iránti tisztejet kötelessége sem volna bebizonyítható, s így nem is tanítható. P. az ugynevezött humanistikus tanoktól is idegenködött. Tehát az emberlény összes tehetségeit célszerüleg fejlesztő nevelés állana az említött külön irányok helyes egyeztetésében. Igy az erkölcsi nevelés a növendéket öntudatra ébreszti és a jónak, igaznak gyakorlására bírja ; az értelmi eszmélteti öt a mindenség csodálatra méltó rendére és oktatja számtalan tárgyainak vizsgálatára; az aesthetika az illőnek, szépnek, s fönségesnek érzetét gerjeszti föl benne; a vallási Isten iránti szeretetre, valódi tisztöletre s törvényei iránti hódolatra tanítja; a társodalmi és nemzeti pedig képezi benne a leendő polgárt és hazafit, gerjesztvén keblében a közügy iránt buzgó érzelmeket valódi hazafiúi lelkesülést, s közremunkáló törekvést. (Folytatjuk). BELFÖLD. A TAMÁSVÁRALJAI EGYHÁZ GYARAPODÁSA. -A Prot. Egyházi és Iskolai Lap főcélul tűzvén ki egyházaink és iskoláink ugy szellemi, mint anyagi életének fölmutatásával valamint egyrészről a világ előtt bebizonyítani, hogy a magyarországi prot. egyház minden időben — a nehéz napokban még inkább — meghozta a vallásos élet drága gyümölcseit; ugy másrészről saját egyházhiveinket a naponkint itt- ott mutatkozó mozzanatok által — a hol szükséges — hasonlók, vagy a körülményekhez képest nagyobbak végbevitelére buzdítani és serkenteni: e célból óhajtom jelen sorok által ismertetni a helv. hitv. tamásváraljai egyház hívek uj templomépítés körüli munkáját, hogy az, ha csak parányi részben is bizonyságul legyen arra : mit képes tenni egy anyagilag szegény, számra kevés tagokból álló gyülekezet. — (380 lélekből álló egyház). Ennek az egyháznak régi goth alakú temploma részint az idő viszontagságai, részint földrengések által tetemesen megrongáltatván, de kicsinysége miatt az imádkozó hivek befogadására is már elég nem levén, még 1842-ben — mikor közlő a papi hivatalt itt elfoglalta — közóhajtássá vált, helyébe ujat építeni.— A közóhajtás méltánylata mellett kinyilatkoztattam : ha templomot akarunk építeni — minthogy arra tetemes pénzerő kívántatik — nézzük körül előbb magunkat, — pénztárunkat vizsgáljuk meg, mi csakhamar megtörténvén, kiderült, hogy az egyház pénzereje 6 váltó forintokból áll. Ezen csodálkozva kérdem : miként történhetik ez, mikor az egyháznak 1775-töl óta 10 kapás szőllö, korcsma, mészárszék, s a hegy-pecsét jövedelmezett, — azonban az egyházi épületek is mind elhagyatott állapotban vannak? Vizsgálom a számadáso*