Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-29 / 39. szám

zatra alkalmaztatni vonakodván, gátolja a bibliának a kor míveltsége és szükségletei által igényelt igazabb felfogását. Leginkább akadályozza a biblia helyes felfogását Bunsen szerint az „ihletésnek"' amaz orthodox felfogása, mely a bibliát a természeti renden egészen kivül esö művé teszi. A ki abban a nézetben van, hogy Isten a bibliát valami csoda módon teremtette, hogy az egyes könyvek szerzőinek nemcsak ösztönt adott az Írásra, hanem azokkal az irandó tartalmat és ennek alakját is természetfeletti uton közlötte és e szerint azokat minden tévedéstől még a vallásra egyenesen nem tartozó dolgokban is megóvta : az a biblia tudományos vizsgálatáról ne szóljon, annak a tudomány és a biblia közt napról napra tátongóbbá lesz az azokat elválasztó mélység. „Meg kell szükségkép lennie — igy nyilatkozik erre nézve — hogy a bibliakutatás terén a sötétség e szelleméről a vallásosság angyalálarca lerántassék. . . . Ennek meg kell lennie nemcsak az igazság elévülhetlen jogánál fogva, hanem különösen azért is, mert a hitetlenség ez alakja az igazi evangyéliomi hitet alakjából kivetkőzteti és jelenleg számos legjobb és legnemesb lelkeket megzavar és értelmetlenekké tesz." Hamis pedig az [.orthodox ihletés! elmélet, mert általa a biblia egy vonalra tétetik a hinduk vedái, a muhamedánusok koránja és a phariseusi zsidók misna és gemárájával; s — a mi legveszedelmesb — általa a szellem rovására a betű uralma alapittatik meg, holott a biblia sajátságos előnye más vallásokmányok felett épen abban áll, hogy abban a betű a szellemnek csak puszta kifejezése, az pedig őszinte kegyes emberek lelkére bensőleg kényszerítő erővel hat, minélfogva az ember lelkiismerete és eszével s ennek folytán az élet valóságával lényeges összefüggésben áll. Van ugyan Bunsen szerint ez álláspontnak is némi jogosultsága, a mennyiben a bibliai irók mindenben, a mi tisztán a vallást, vagy Istenhez való viszonyunkat illeti, csakugyan csalhatlan igazságot adnak; de ne feledjük, hogy a bibliában mindig a gondolatok is történelmi alakban jelennek meg, minélfogva a gondolati tartalmat is csak akkor érthetjük meg voltaképen, ha a történelmi alapot ismerjük, ha tudjuk, hogy az, ki valami örök igazságot tanitott, mily kor- és személyviszonyok közt tette azt. Azonban az orthodox ihletési fogalom mellett elvesztjük a kulcsot az idők és korok meghatározására, mert ha a szent irók Isten közvetlen sugallatára irtak, akkor nincs ma és holnap, nincs mult és jövendő és semmi absurdum sincs pl. azok állitásában, kik a babiloni fogságról irt gyönyörű panaszdalt a 400 esztendővel elébb élt Dávidnak tulajdonítják. Ha nem fér fejünkbe, mikép Írhatta le Mózes maga saját halálát és hogy „senki nem tudja az ő temetésének helyét mind e mai napig:4

' az inspiratio mellett kardoskodó thalmud kész a felelettel : Mózes e szavakat Isten diktálására könnyek közt irta *). — De miután az ujabb kor történelmi felfogását és lelkiismeretét ily Boscoi fogásokkal többé elaltatni nem lehet, valóban ideje volt megkísérteni, váljon nem lehetne-e az emberiség vallásos és ismerő tehetségei közt a békét becsületesb uton helyreállítani, nem lehetne-e különösen a bibliát, a világ e legfontosb és leggyümölcsözőbb irodalmi művét az uj kor tudatával egyezőleg a történelmi igazság alapján megmagyarázni. Ez Bunsen bibliai művének főfeladata, célja. EGYHÁZI TISZTÚJÍTÁS KÖRÜLI NÉZETEK. Azon ellenvetéseknél, melyeket a tisztújítás nem barátai, bizonyára legjobb akarat és szándékból, a tisztújítás ellen gördíteni szoknak, van egy nagyobb figyelmet érdemlő indok, mely minden időben előnyt ad a tisztújítás barátainak, még pedig az igazság és méltányosság szempontjából, — és ez az indok a határozottság és következetesség. Mert presbyteri képviseleti rendszer, és mégis holtig tartó hivataloskodás; nem egyéb, mint szembetűnő ellenmondás. A presbyteri rendszer nem aristoeratia, sem nem consistorium, sem pedig nem seniorum collegium, hanem mind ez a néppel együttvéve a legszélesebb és Ieguaga*) Jellemző és fentebbi állításunkat a kasztszellemü tudományról igazoló az, hogy ugyanazon férfiak, kik az ihletésről ily alacsony fogalmakat tanítottak, mindamellett, hogy kegyességük magasztossága és erkölcsi tisztaságuk bámulatra ragadja életük elfogulatlan vizsgálóját, a tanulatlan közembert (am haárec.j baromnak nézték és egyenesen kimondják: „Rabbi tanulatlan közember leányát ne vegye, mert irva van: átkozott legyen, ki barommal hál." Ez azon kárhozatos pharizeusi szellem, mely ellen Jézus küzdött és kiizdene mai nap saját követői közt.