Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-29 / 39. szám

Régi tapasztalat ugyanis, hogy a világosság terjedésének, az igazság kifejlése és életbeléptetésének semmi sem áll jobban útjában, mint ama kasztszellem, mely az emberiség legszentebb közös javait egy zárt kör kiváltsága és kizárólagos tulajdonává, teszi. Az igazság beszéde, a mint a latin közmondás tartja, egyszerű, minden ember eszéhez való;^ csak az „Írástudók és farizeusok" szájában lesz oraculumhangzásuvá, hogy igy „az Isten parancsolatját az ő rendeléseik által megrontsák.4

' Ezeket eló'rébocsátva, percig sem kétkedem kimondani, hogy Bunsennek bibliai műve uj korszakot fog alkotni, a mennyiben ő az iskola legrejtettebb kérdéseit,legbonyolodottabb vizsgálódásait a nagy közönség fóruma elébe oly ügyes elrendezéssel, oly érthető, a mellett oly megragadó előadással vitte, hogy minden mívelt ember önbelátása szerint Ítélhet ezentúl arról, a mit eddigelé csak a tudós theologusi céh szavára hitt vagy nem hitt, s azért nem fogja másra bízni, a mit az embernek csak önnön saját munkássága adhat, lelkének üdvösségét. Ez a „bibliai műnek4

' oly érdeme, mely annak kitűnő helyet adand nemcsak Németország, hanem a világ irodalmában. A nagy munkát megnyitja egy „előszó a községhez," melynek első szavai elég világosan kitüntetik, mily hit alapján járult ő a biblia fordítása és magyarázatához. „Isten dicsőülése, az Örökkévaló dicsőségének nyilvánulása ama mulandó tünemények fejlődésében, melyek egyedül ő benne bírnak lényeggel és léttel,'1

ez Bunsen felfogása szerint Isten útjainak természet és történelemben egyedüli célja. „A természet öntudatlan tűkre az örök szeretet gondolatának; mig végre az emberben, mint a teremtés végcéljában az istenség képmása mint öntudatos szellem fénylik fel, s az istentudat az öntudatlan lét helyébe lép.*4 Ez istentudat pedig nem egyéb, mint ,,a dolgok isteni rendének s különösen az embernek abban kimutatott körének tudata" vagy „tudat Lsten országa felöl e földön. Ez istentudatból fejlik ki következetesen önmagára és a külvilágra vetett kutató pillanat nyomán a váltság-szükségérzete. „A teremtmény vágyakozik eredete után, de az ember lelkében élő istentudatában tapasztalja, hogy szintúgy elszakadt Istentől a bűn által, a mint hogy az örök szeretet érzete által egyesülve van Istennel." Azonban a biblia istentudatának sajátsága épen abban áll, hogy az Isten országának hitén nyugszik, hogy azt a bűn tudata mellett is föltételezi.4

' Isten országa e földön pedig a szellem megváltására célzó oly intézmény, mely mint Isten örök végzete: az, a mi jövendő, a mi mind jobban el-elterjed s az emberiség tökélyesedésére s így Isten tökéletes dicsőítésére vezet. Azért mondatik ez ország amaz Isten folytonos teremtésének, ki szellem: e szellem pedig az igazság. Krisztusban a teremtés e gondolata személyessé, isteni természetté vált. Tudunk pedig Krisztusról az evangyéliomi üdvhirdetés által, a miért is az evangyéliom szintúgy középpontja a bibliának, a minthogy a Krisztusban személyessé vált isteni gondolat az Isten országának középpontja. Isten országa Krisztusban és Krisztus által a községben uralkodó szellem: ez s egyedül ez teszi hitünk szent okmányainak egységét és szentségét.'4 íme a dogmatikai alap . melyen épül mind az. a mit Bunsen a vallás szent okmányairól irt. Ez ugyan nem az orthodox dogmatika, nem a bevett kegyesség nyelve ; de látnivaló, mennyire •volt abban is Lessingnek igaza, hogy szerencsésnek mondá magát azért, mert nem kénytelen más nyelven szólani, mint a mely a magáé, és sajnálkozik minden becsületes emberen, ki e tekintetben nem oly szerencsés mint ő. Bunsen nem kölcsönöz hitének támaszokat külső tekintélyektől, kegyességet lehelő szavaktól; az ő hite közvetlen meggyőződés; a minthogy tudata van létéről, ép oly bizonyos a bensejében élő istentudat. — s ebből folyólag tudata az Isten országáról, a váltság művének szükségességéről. A jelentőség, melyet Bunsen a fentebbi vallástétel végszavaiban a bibliának tulajdonit, a Cion őreit még talán kielégítené, de határozott ellenmondásukat idézték elő, a miket a biblia elhanyagolása okaiul felhord. Bunsen szerint a biblia elhanyagolásának oka nem a korszellem, nem az uralkodó materialismus, sem nem az irodalomban, hanem épen azon orthodoxiában keresendő, mely kárhozatos állhatatossággal a tudományos haladás, különösen a történelmi kutatás elvitázhatlan eredményeit a bibliamagyará-