Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-22 / 38. szám

Állításunk valóságáról szóljanak hiteles adatok és számok : 1851-iki jan. 1-sö napjától jelenig egyházmegyénkben 43 rendes p.-gyülés tartatott, melyből 30 gyűlés volt közköltségen, tehát nem minden évben négy. E 30 gyűlésből a központban tartott 6-t egy-egy, — 6-t két-két — 4-t három-három — 4-t négy-négy — 4-t hat ekklözsia, hárman tartván két gyűlést — 6-ot pedig az illető ekklézsiák kebelükben tartottak papjaik- s osk.-tanitóikkal együtt. A hat kebelben tartott P.-gyülés költsége: 1) 1851-iki junius 13-án s következő napjain Bere-Keresztűron: a) Az ekklézsia részéről kész pénz 72 ft. — kr. „ 14 véka 8 kupa buza 14 „ 30 ,, b) A t. pap és osk.-tanitó részéről 43 „ 15 „ 129 ft. 45 kr. 2) 1852. jun. 4-én s következő napjain M.-Csáváson: a) Az ekklézsia részéről 66 ft. 16 kr. b) A t. pap és osk.-tanitó részéről 33 „ 8 ,, 99 ft. 24 kr. 3) 1853. május 18-án s következő napjain Soó-Váradon: a) Az ekklézsia részéről 90 ft. 54 kr. b) A t. pap és osk.-tanitó részéről 45 „ 27 „ 136 ft. 21 kr. 4) 1857. jun. 3-án s következő napjain Kibéden : a) Az ekklézsia részéről kész pénz 69 ft. 38 kr. „ 6 v. tiszta, 3 v. elegybuza 9 „ — „ b) A t. pap és osk.-tanitó részéről 39 „ — „ 117 ft. 57 kr. 5) 1858. máj. 27-ik s következő napjain Mezö-Sámsondon: a) Az ekklézsia részéről, noha egyik napi ebéden gróf Rhédey István föpátronus ö nagysága sziveskedett az egész testületet vendégszerető asztalánál ellátni: 100 ft. — kr. b) A t. pap és osk.-tanitó részéről 50 „ — „ 150 ft. - kr. 6) 1861. május 22-én s következő napjain M.-Kölpényben: Az ekklézsia t. pap és osk.-tanitó részéről közösen 172 frt o. é. 163 ft. 85 kr. Összesen . . 797 ft. 52 kr. Tehát 6: 797 frt 52 kr. = 24: 3191 frt 28 kr. — A központban tartott partiálisokkal összesen a 24 ekklézsiának 791 frt 28 kr., vagyis egynek 32 frt 582

/3

kr. gazdálkodtatok meg papjával és osk.-tanitójával egyetemben — szálláson, legelőn, tözésre szükséges fán, és még egyesek által adatni szokott buza-, bor-, vetemény-, főzelék-, zsir-és szolgálatbeli segedelmen kivül, melyek számadásba tétetni nem szoktak s a fönebbiekbe is beszámítva nincsenek. Melyekből tisztán kitetszik, hogy a 100 ft nem túlcsigázott váltságdíj, s elterjedésének nem önkény, hanem főképen a könnyebbség volt oka. 2-ik pont. „Ismertetést irt, nem vádat" stb. Az ismertetés csak űgy ismertetés, ha az igazsággal egyez; midőn pedig akár a fődolog-, akár a mellékes körülményekben a valótól eltér, egészben vagy részben váddá válik, melyei hiteles adatokkal bebizonyítani kötelezi az ismertetőt mind a becsület, mind a törvény, mit ha nem tesz , akkor az ismertetésnek igaz hogy nem vád, de nem is ismertetés, hanem más neve van. Hogy pedig „a tény úgy áll, és olyan, milyennek ismertetett" bevallással nem constatirozta a p. synodus — hirlapilag közzétett jegyzökönyve (Prot. Egyh. lap 17. sz.), sem a 14 papi egyén nem azt vallotta be, mintha az ostromállapot idejében rendkívüli módon léptettetett volna életbe a 100 frt fizetés; — hanem épen az ellenkezőt, hogy t. i. az ostromállapot idejében a rendkívüli körülmények között, de rendesen, az illető ekklézsia kérelmére a p. synodus beleegyezésével kezdődött a gyakorlat, és rendkívüli módon egy ekklézsia sem kényszeríttetett fizetni, csak ha kérelmezte vagy szabadon választotta, fogadtatott el. Azt is, ha szintén a p. synodus hirlapilag közzétett jegyzőkönyvéből nem volna tisztán érthető — lehetetlen nem tudnia, miszerint a tárgy 1855-ben nem mint felsőbb bíróság elébe terjesztetett a főtiszt, püspök úrhoz, hanem tudomás végett; — ugyanis : az erdélyi ref. egyházmegyékben a P. synodus-tartásra nézve különböző gyakorlat lévén, az 1855-iki gen. synodus felszólalása következtében kért a főtiszt, püspök űr minden egyházmegyéből, köztük a miénkböl is tüzetes tudósítást — és az küldetett fel. Hogy a tüzetes tudósítás válasz nélkül maradása méltán nézetett helybenhagyásnak, tisztán kitetszik a folyó 1861-ik évi főtiszt. gen. synodus egyházmegyénk gyakorlatát helyeslő határozatából. Nem is ellenkez ez a felhozott törvények egyikének is sem betűjével, sem szellemével. Nem a 89. canonnal, mert mint a fönebbiekből tisztán kitetszik, nem „absque potioris confratrum, assessorum cumprimis, partis eonsensu, et invito inconsultoque superattendente" történt, — nem is említve, miszerint főtisztelendő püspökünk 1854-ik őszéig M.-Vásárhelyt lakván, lehetlen, hogy négy éven keresztül az ügy mindenekre aprólékosságig kiterjedő figyelmét elkerülhette s helybenhagyása nélkül meg is kezdethetett volna. Nem,az Apr. 1. r. 1. T. 3 a. söt épen annak értelmében történt. Mert itt nem újítás-, hanem egy ős kötelezettségnek, a köteleztetett kérelmére, vagy szabad választása szerint történt, külsőségekbeni módosítása esett, — és az egyházi rend, sem nem kezdeményezett, sem nem erőszakolt, sem nem határozott csak magára, — hanem a hallgatók, külső rendek, patronusok, amint kívánták, kérték, választották, a szerint cselekedett. Olvassuk, miszerint t. G. L. ez eljárásba hallgatással beléegyezését majd 11 év teltével félbeszakította. Mi is tiszta lelkiismerettel bizonyítjuk, miszerint 11 év alatt tudtunkra háromszor jelenvén meg P. gyűlésen, egyik alkalommal sem hallottuk e tárgyban egy szavát is. Hanem a legerősebb, a cselekedetben beleegyezésre emlékeztethetjük. — Ugyanis 1850-ben május 22-én s következő napjain M.-Vásárhelyt a m.-madarasi ekklézsia költségén a főiskola tantermében tartatott esperesválasztó p. gyűlés első napján, az azon napra egy papnak adatni határozott élelmezési díjt 40