Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-22 / 38. szám

Zombori Gedő ur, a testvér Erdély szülöttje, jelenben pesti lakos ; hozza Isten öt mielőb b hozzánk, és legyen hosz szu éveken át egyik ragyogó drágaköve iskolánk tanárk oszorujának. Mint iskolánk tanügyi bizottmányának elnöke mondá1 20-an jelentették magokat a hirdetett tanári állomásra' azonban 8 önként visszalépvén, 12 közül kellett választani;, dicsekedve kell megemlítenem, hogy mind a 12 jeles egyén vala, de csak egy re vala szükség ! Megnyílik tehát Isten segedelmével gymnasiumunkban a hatodik tanári szék betöltésével a hat osztály folyó év october elején, s ott leszünk, honnan az idő ezelőtt 10 évvel lesodort bennünket, gyermekeink, a hajdan úgynevezett, oratoriát bevégezhetik itthon, és csak philosophicumokra s egyebekre lesznek kénytelenek felsőbb iskolákba menni. De mily különbség a hajdan és jelen közt; — most hat tanár tanit ott, hol hajdan a halhatatlan Cseresnyés harmad magával tanított, tempóra mutantur, et nos mutamur in illis, meg van irva. — Erös áldozat hozatott, kitartó buzgalom kívántatik, nem is retten vissza, nem is fárad el segélynyújtásában e város protestáns serege, csak láthassa, mire erélyes lépéseket tesz a fáradhatlan szorgalmú iskolabizottmányi elnök, hogy tisztában van az iskola pénztára ; — ez a pénz, mint mindenben ugy iskolánk ügyében is a nervus rerum gerendarum; épen azért volna igen sújtó gymnasiumunkra, ha tekintetes Gyene Károly tanügyi bizottmány! elnök ur a tegnapi gyűlés végén kimondott szava mellett megállna és elkezdett munkáját : a pénztár tisztába hozását, a hat tanszék költségei fedezésének biztosítását, félbenhagyná azért, mert kellemetlenségekkel találkozik, tövisek sebzik jótékony pályáján; — elkerülhetlenek ezek minden közpályán, jól tudhatja a mindenkor nyilvánosság terén forgott érdemes ur, még akkor is, ha mindjárt jézusi nyájassággal, galambi szelídséggel, báránytürelemmel bírnánk. — Én szeretem is hinni, s velem együtt e város minden protestáns hive, hogy a gymnasium, a protestantismus ügye Szatmárt, sokkal szentebb tekintetes Gyene Károly ur előtt, mint hogy felmerülhető kellemetlenségek lelépésre bírják az elnöki székről, vagy visszariaszszák a küzdtérröl, nyíltan láthatván érdemeinek elismerését még azok részéről is, kikben ellenfeleit véli lenni. Az nem lehet, hogy a ki igaz buzgalomból, tiszta szeretetből szépen felszerelt könyvtárt állit az iskolai pénzalap terheltetése nélkül, szobrokat és egyéb hasznos tárgyakat, költséget nem kiméivé, ajándékoz, tétlen nézővé tudjon lenni, és az iskola fejlődni indult ügyét ősi zavarába visszaesni engedje, — halb gethan, nichts gethan ! A szatmári és németii két testvér protestáns egyház városunkkal kimondá, hogy az iskolai pénztár állal nem fedezhető költségeket örömest kipótolja, csak hogy minden iskolai év elején budget készíttessék, hogy mindegyik egyház előre tudja, mennyit tartozik fizetni azon év folytán a gymnasialis pénztárba; — a szatmári kétharmad, a németi egyharmad részben folyik be mindaddig, mig az isko la pénztár képes nem lesz a szükséges terhek hordozására.— Ily szép egyetértő testvériséggel illik munkálni azon iskola biztos jövőjét s felvirágzását, melynek emlőiből mi is szívtuk, fiaink szívják, unokáink is szívni fogják a tudomány életadó tejét, mely nemcsak fényt ád városunkban protestáns egyházunknak, hanem egyszersmind erös oszlopa minden eshetőségekre. No de még a tanárválasztási gyűlésről legyen szabad annyit megemlítenem; hogy mig a n. t. szatmári tractus esperesét és segédgondnokát szerencsénk volt a választók sorai közt látni, — a n. t. n.-bányai tractus nem vala képviselve, pedig azon n. t. egyházmegye is buzgó pártfogója gymnasiumunknak, és az illető elnök urak s általok minden egyes pártfogók tudomásom szerint meg is voltak híva. EGY FONTOS ÉS MÉGIS MELLŐZÖTT TANTÁRGY. Több századnegyednél, mióta a népnevelés nálunk magán és nyilvános körökben, hírlapok- és önálló munkákban élénk viták, eszmecserék, jó szándoku tervezetek tárgyává lön. E szellemi mozgalomban mi protestánsok sem maradtunk hátra, mi máskép nem is történhetett, mert tudomány levén a protestantismus szülője, tudomány annak legerösb gyámola, védfala is. Épen azért nálunk és köztünkis annyi év óta irodalmi téren, egyházmegyei, kerületi, egyetemes gyűléseken sok eszme váltatott, sok végzés hozatott a népnevelés tárgyában. Jókora halmazt tenne mindaz, a mi erről irva, végezve van, mert mindig az volt a feladat, nogy az észrevett hibák és hiányok mellöztével lehető tökély fokára emeltessenek népiskoláink. E cél- s indokból gyűltek össze s készítettek tervet mult évben is a két testvérfelekezet főiskolai tanárai. E tervek közül a helv. vall. testvéreinkét, megvallom, eddig még nem ismerem, mert mindent, a mit óhajtanék, megszerezni nem győzök; ismerem csak saját felekezetemét. Meg van benne mindazon tantárgy, melyek népünket idővel a miveltség azon színvonalára emelhetik, melyen a mívelt külföld népe áll: de a tantárgyak közt nem találok egyet, pedig anélkül néptanitásunk,legalább az én igénytelen véleményem szerint, csonka. E tantárgy: a magyar -protestáns egyházjog. Ezt eddig bizony elhanyagoltuk, pedig akár valósul Dobosnak a ,,Házi kincstár" 17-ik számában közlött jóslata, „hogy az élő magyar protestáns papság még szenvedésekre van elhíva," akár nem, fontos érdeke az egyháznak ugy hozza magával, hogy népünk tanulja és ismerje azon egyházi jogait, melyekért annyiszor apái vére folyt. E joglanitás szükségességét indokolnom, ugy hiszem, fölösleges. Indítványozom tehát: intézkedjenek akár az egyes lelkész, akár a föesperes, akár — s ezt még legjobbnak lá- * tom — a főtiszt, püspök urak, hogy a magyar protestáns egyházjog iskoláinkban már a küszöbön álló tanévben is