Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-27 / 4. szám

meggyalázni, meggyalázta magát. Lehet valami daemon inspirált neki; de a kinek biblia van mindennap kezében, inspiráltasson magának az igazság lelke, nem pedig hazug és emberölő daemon által. Végül annyit teszünk még ide: Egykor a jeles frank hadvezér Turenne pongyola, reggeli öltönyben, hálósipkában nézett le csarnoka ablakából udvarára, mélázva. Egyik inasa, Lajos, oda szalad, s oly eröset vág tenyerével hátuljára, hogy a meglepett vitéz alighogy lábáról le nem esett, eljajdulva fájdalom miatt. Ekkor látva az inas, kit ütött meg, halálfélelmei közt esd bocsánatért, mondván: „Azt gondoltam, hogy Pista a kukta, s tréfálódni akartam vele." Mire felelt Turrenne: ,,Rosz ember, ha Pista lett volna is, ez igen erős ütés vala." Valóban t. Gönczi Lajos lelkésztársunk, ha Pisták, ha hibások lettünk volna is, ez igen erős ütés vala. Azért ne csudálkozzék, s ne is haragudjék, ha viszszapattant az ütés, sőt tulajdonítsa magának. Viski Zsigmond koronkai ref. lelkész és marosi ev. ref. egyházmegye rendes jegyzője. Losonczi Mózses b.-madarasi lelkész és e.-h.-m. r. igazgató. &ilvester János makkfalvi ref. lelkész, özv. árvái pénztárnok. Albert János vajai ref. lelkész. Pető György mezö-paniti ev. ref. lelkész. Molnár Dániel m.-kölpényi ref. lelkész. Vizi György m.-sámsondi ref. lelkész. László Gergely e.-sz.-györgyi lelkész. Szász Ferenc somosdi ev. ref. lelkész. Barra Dániel cséjdi ref. lelkész. Adorján János iklandi ev. ref. lelkész. Soltész Samu cserfalvi ref. lelkész. Lörintzi János n.-erayei ev. ref. lelkész. Szölösy István székesi ref. lelkész. Mind marosi ev. ref. egyházmegyebeli lelkészek *). TAB, JANUARHÓ 15. 1861. Nt. szerkesztőség: Az élet egy jelentékeny időszakának küszöbén, s az ujulandónak hajnalán, egy szellemi öntudat, azt hangoztatja füleinkbe : „Ember ! adj számot a múlt idő állásáról, s készülj a jövendőkre." Igen célszerűnek és ohajtandónak látnám, — hogy minden lelki őr, egy ó évnek letűntével, s az újnak beköszöntésével számolna egyházában történt változásokról és jelen állásáról, hogy igy, mint egy tükörben egyszerre láthatnék az egész magyarhoni protestánsok állását. Ezen szempontból indulva ki, vettem a tollat kezembe, és az első lépést megtenni bátorkodom, ha nt. szerkesztőséged, igen becses és kedves lapunk soraiba egyházam állásáróli számolásomnak egy kis tért adni méltóztatnék. Somogymegyei Tab mezővárosi ágost. evang. anya és a hozzákapcsolt fiók-egyházam kebelébe, a mult 1860-ik évben: Tegnap meg egy, kilenc aláírással ellátott cáfoló nyilatkozatot vettem, melynek kibocsáttatása azonban a mondottak után feleslegessé lett. Szerk. a) Született és megkereszteltetett fiu 26 , leány 31=57. (1859-ben született 77). b) Confirmáltatott fiu 14, leány 16=30. c) Házasságra lépett tiszta pár 21, vegyes, de protestáns 3=24. d) Gyónó, vagyis az Urvacsorával élt 1165, beteg 10. c) Meghalt fiu 29, nő 23=52. A legközelebb, s évenként tartatni szokott, s minden pillanatba evidentiális összeírás szerint, van jelenleg evang. ágostai lélekszám. Tabon, u. m. az anyában 544. Torvajon, mint filiában 185. Tótkérben szinte, mint filiában 282. Kapolyban, templom és iskola nélkül 65. Zalán 35. A többi egyházam köréhez tartozó községek és pusztákban 35. Összesen 1146. Az istenitisztelet nyelve 866-nak magyar, 280-nak lót. — S habár az egész gyülekezetben csak 280, — de ez is magyarul tökéletesen értő és beszélő lélek van: mindazáltal fájdalom ! az istenitisztelet egymást felváltva felesen tartatik, egyik vasárnap magyarul, másik vasárnap — az ifjúságnak és a tót nyelvet nem értőknek szellemi kárára, kik ekkor vagy a római kath. templomba mennek, vagy otthon henyélik el az időt, vagy más ünnepet botránkoztató dolgokkal foglalkoznak — tót nyelven. Én, mint helybeli lelkész, a magam önkényétől ezt meg nem változtathatom, minthogy a hiványom ezen értelemben van fogalmazva. — Igen óhajtandó volna, hogy az esperesség vagy a kerület e tekintetben intézkedvén, a tabi evang. egyházban a tót nyelvet megszüntetve, a tiszta magyar istenitiszteletet megalapítani méltóztatnék. A midőn ezen kimutatást, addig is, mig tabi evang. egyházamnak bővebb rajzát közölhetni, s a nt. szerkesztőséggel tudatni szerencsém lehetne, tisztelettel maradtam. Krizsán József tabi evang. ág. lelkész. LELKÉSZ IKTATÁS ÁCSÁN. F. hó 13-kán történetesen épen harangozáskor Ácsán megjelenvén, észrevettem a faluban szokatlan sürgést, forgást, s hallottam, hogy a várva-várt nt. Elefánt Mihály ur, mint az egyház uj lelkésze fog hivatalába esperességileg beigtattatni. A nevezett lelkész ur neve, a ki köztünk kezdte és több évekig kitűnőleg folytatta szent pályáját — minek következtében :a nyiregyháziak figyelmét sem kerülte ki — sokkal ismeretesb, semmint épen engemet, ki a protestáns egyház legközelebbi küzdelmeiben tettleges részt vettem, közelebbről ne érdekelt volna. — Azért felmentem a templomba örülni az örülőkkel. — Az igtatók valának a tótgyörki és csővári lelkész urak, a kik jelesen és alkalomszerüleg, de egyes egyedül tót nyelven szóltak a gyülekezethez. Szándékosan mondjuk, hogy egyes-egyedül tót nyelven, mert az ily eljárás Pestmegyében és nem csupán helyi, hanem hivatalos esperességi eljárásoknál, nem kielégítő. Az esperesség kü-8