Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-27 / 4. szám

iönben is két lelkészt szokott olyankor kiküldeni, mért ne végezhetné magát az igtatást az oltár előtt az egyik magyar nyelven,, midőn az azt megelőző szónok a történendő eljárás iránt eléggé felvilágosíthatja a hallgatóságot a gyülekezet nyelvén. Méltóztassanak az illetők ezen észrevételt figyelmökre méltatni. Ez alkalommal kifejeztem csudálkozásomat az aesai templom elhanyagolt volta felelt, mire azt nyertem válaszul, hogy méltgos b. Prónay Gábor ur még ez idén saját költségén megujitatja, a hívektől egyedül a gyalog és szekér napszámokat követelvén. Ugy legyen! Uj lelkész, uj templom ! Uj szellem, uj buzgóság! Egyháziasság fent és alant; a gyűlési termekben és a tett terén ; a nyilvánosság előtt és a falusi magányban. Ez tette a ínltgos b. Prónay-családot a protestánsok első családjává, ez lelkesíti b. Prónay Gábor urat is, a ki magas állásával, vagyonosságával és tudomá»nyosságával egyházát védeni és boldogítani kész; a ki Ácsán is e tekintetben halhatlanitani fogja nevét, példát hagyván utódainak, hogy hasonlót cselekedjenek. — Ugy legyen ! X. Y. Z. VISZHANG A SZATMÁRI H. H. ESPERES1 KÖRLEVÉLRE AZ EGYHÁZMEGYÉBŐL AZ ÚJÉVBEN. Nt. Kiss Áron esperes ur körlevele a mult év végéről közli — egyéb tárgyakat mellőzve — a Majtison összeült szavazat bontó küldöttség munkálkodása ezen örvendetes eredményét: Egyházmegyénkben szinte példátlan szavazattöbbséggel ülnökükül választattak az egyházi részről: nt. Kiss György b.-paládi, Győri István ököritói, Berki István szatmári, Nagy Lajos angyalosi, ifj. Szabó Endre nábrádi lelkész urak; a világi részről tek. Uray Endre, Jeney Dániel, Galgóczi Sándor és Madarassi János urak. Édes örömmel olvasám, hogy ez egyházmegye, mely a legközelebbi időkben,, többszöri szavazás után tudott csak egy ülnöki széket is betölteni, inost egyszerre 9 egyént tisztelt meg bizalmával, még pedig, mint a körlevél szavai hirdetik, szinte példátlan szavazattöbbséggel; — örülök, szivemből örülök ezen szép eredménynek, mert ez által elérkezettnek látom az időt, melyben ez egyházmegye azon pontról, melyben eddig hajója szinte veszteg állt, immár erős kormányosokkal pályára kél, és minden dacoló hullámokat vagy vihart legyőzve, egyenes irányban avez az ohajtott révpart felé. Örülök az egyházmegye egyházainak ily szép egyetértő eljárásán, mert nyílt bizonysága ez annak, hogy híveink az idők jelét megértették, az egyetértést a haza és egyház felvirágozásának ezen legbiztosabb, ugy szólván, egyedüli emeltyűjét, szivükben ápolják, és ha szükség, meg is valósítják. De a mennyire örülök én a bizalom ezen mindenkit méltán meghaló nyilvánulásán, lehetetlen, hogy épen oly mértékben meg ne döbbentse ez azon t. c. urakat, kik a -bizalom koszorús férfiai: mert érezniök kell s bizonynyal érzik is, hogy sok és neh<?z munka várakozik reájok, — az aratásra való gabona sok, az arató kevés. Sokkal kisebb vagyok, minthogy jogosítva érezném magam, irányadóul léphetni fel, vagy munkakört jelölni ki az uj hivatalnokok előtt, sőt, erősen hiszem, hogy egyházmegyénk lelkes elnökei, mint vezérfáklyák lobogván elöl, hü követőket találnak a megtiszteltekben; azonban mégis szabad legyen őszintén nyilatkoznom a következőkben, melyek egyéni nézeteim ugyan, de talán tulbizakodottság nélkül mondhatom, hogy csekély véleményem, többeknél, egyházmegyénk hívei közül viszhangra talál. A bizalom, mely székébe ülteti s tisztelet polcára emeli a hivatalnokot, egyszersmind meg is várja, hogy a megtisztelt a bizalommal vissza ne éljen, — bizalomból nyert hivatalában csak addig kívánjon megmaradni, mig a választók bizalmát bírja. — Ha valahol, az egyházi élet terén, hol egyedül a megtiszteltetés, ezen száraz, de legédesebb jutalma van a sok keserűséget érző hivatalnoknak, kellene mielőbb életbeléptetni állandóul, a népképviselet eszméjéből önkényt folyó, meghatározott évekig terjedő hivataloskodást; hogy a hü és igazságos hivatalnok nyerje az ujolagi megválasztásban a hálás elismerést, — a bizalom vesztett egyén helye pedig uj egyénnel pótoltassék. — A szépen nyilatkozott bizalom megvárja tehát a bizalommal megtiszteltektől, hogy az elvileg már elfogadott 3 évi hivataloskodást tiszteletben tartsák; — vagy ha elébb is a bizalom csökkenését észreveszik, a megbízók kezeibe hivatalukat visszaadni önkényt siessenek. A bizalom érdemeseket tisztel meg, úgyis kell, mert fényleni kell az elölülők világosságának, hogy mások is látván őket, dicsőítsék a mennyei atyát, ők a világ savai, és igy megizetlenedniök nem szabad, hanem a kanon szavai szerint: toti in id incumbant, ut omnibus pietatem morum, ac integritate vitae, facis instar praeluceant, aliosque ad studium virtutum exemplo suo post se trahant; — házaikon kivül ugy, mint házaikban ragyogó példányképek tartoznak lenni: nam si propriae domui praeesse nesciant, quomodo Ecclesiam Dei curabunt. Nemcsak fényleni tehát, hanem egyszersmind tenni is hivatvák az egyházmegye ülnökei, tenni a szükségeseket az egyházmegye felvirágoztatása körül, gondoskodni annak szellemi s anyagi jóllétéről. Széles pálya nyilik már e téren egyházmegyénkben a mi igen tisztelt férfiainknak. Engedelmet kérek, hogy elsőben is az anyagiság terére lépek. — Erős gyámolul kell szolgálniok a fáradhatlan segédgondnok urnák az egyházak számadásai megvizsgálása és vagyonainak tisztánkezelése körül , azon lelkes férfiúnak, ki több mint tizezer forintot mentett meg már csak eddig is ernyedetlen buzgalma által egyházmegyénk egyházai részére az örök elenyészéstöl; — egy~ szersmind oda kell nézetem szerint működniük, hogy elvégre valahára életbeléptettessék egyházmegyénk azon régi és igen célszerű határozata, miként lelkészeink és tanítóink proventusaikat, buza, rozs, tengeri stb. fizetésüket ne közvetlen vékánként vagy köblönként és fillérenként szedjék az egyház híveitől tavaszszal,; nyárban, öszszel és