Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-27 / 4. szám

Ezelőtt két évvel volt, midőn ugyan e lapok hasábjain a közhasznú tevékenység pályáján elaggott szerzőnek egy két kötetes müve mutattatott be az olvasó közönségnek: „A Halmay család." A milyen átalános volt az elismerés, mellyel a gyakorlati nevelés és oktatás e becses kézi-könyve a szülök, nevelők, oktatók és az egész közönség részéről íogadtaték, épen oly megdöbbentő volt a nyilatkozat, melylyel az aggkorú és gyönge látású szerző, emiitett müvét annak előszavában „véghagyomány" — kép nyujtá nemzetének. Aggódva magyaráztuk e szó értelmét s féllünk, hogy azon szellemi megifjulás, mely a „Halmay-család" megírásában nyilvánult, csakugyan utolsó fellobbanása lesz a fáklyának, mely a mi Fáynkban oly jótékonyan és sokáig világolt hazánkban s mi csak örökösei leszünk a véghagyománynak, anélkül, hogy a hagyományzónak még életében kifejezhetnők hálánkat azon kincsekért, miket hagyományában tőle nyerénk. Hanem a gondviselés kedvezett óhajtásunknak; a nemzet nemtöje őrködött a jótékony élet felett! íme a nap nem nyugodott le, mert ismét látjuk fényes sugárait szétáradni; a forrás, melynek kiapadásától féltünk, folytonosan oly bőven buzog, mint az előtt; s a fa, melynek a mult évben már utolsó gyümölcsét véltük leszakítani ujra termett, s gyümölcse most is oly Ízletes, nedvdús és zamatos. Fáynk ujra irt; új müve a fencimzett: „Házi és iskolai Növendék-élet." Kik Fáy András müveit átalában s közelebbről a Halmay család-ot ismerik, azokra nézve nem is kellene többet szólanunk; hogy ez új müvét is megszerezni siessenek, elég arra mutatnunk és azt mondanunk, hogy ez-bár magában is különálló egészet képez-nagyrészt a Halmay család folytatása, — czéljára, irányára és modorára nézve pediglegészen.— Csupán azok kedvéért tehát, kik a Halmay-családot, annak sziv—és erkölcsképző irányát s abban azon modort nem ismerik, mely a hasznos és komoly ismeretek közlését oly vonzóvá és kellemessé teszi, jónak látjuk röviden a „Növendék étet"—et is megismertetni; ezt pedig legczélszerübben véljük tehetni az által, ha a tisztelt szerző előszavának némely helyeit szórúlszóra közöljük: „Ezen kötet szív — és erkölcsképzési oldalának is, ugyanaz az iránya, melyet Halmay - családom két kötetébe követtem: tudnillik a hazában divatosabb oskolai és házi eseményeknek és botlásoknak felhordása és fejtegetése s a növendékségnek ezek általi figyelmeztetése és megóvatása." „A mi pedig ezen kötetem történelmi oldalát illeti— ebben elkülönzött nézetemet és irányomat követtem. — Én elegendőnek tartom: a növendékkel, kinek még pályája elhatározva nincs, az egyetemes történelem azon fő és korszakos pontjait, eseményeit, embereit ismertetni meg, miknek tudását semmi pályán sem nélkülözheti, ha a miveltebb osztályhoz számíttatni kiván; és kellő irányt adni elébe, melyet idővel történelmi buvárlásaiban, olvasásaiban kövessen. Ama korszakos főpontok, mintegy nyugvó pontokul fognak szolgálni neki és emlékező tehetségének, a történelem honában, melyhez később szerzendő történelmi ismereteit könyebben raggathatja.—Az adott irány pedig megtanítja a növendéket azon szempontokra, mikből a történelem eseményeit, szerepelt embereit, elkülönözve az azokat netán környezett csillogásoktól, kellőleg megítélni szükség. Hogy ezen szempontokat a növendékre nézve erkölcs, emberiség nemesebb érzelmei, kegyeletek, honszeretet,jvalódi nagyság, tiszta barátság, hősies és áldozatos elszántság erényei képezik, fölösleges említenem." „Én egyedül a hazai történelmet óhajtóm a növendéknek terjedelmesebben, tüzetesebben, részletesebben és mellékes ismeretekkel összekötve, adatni elő; a többi történelemre nézve megelégedném a kellő útmutatással: miként folytassa további tanulmányozásait a tudomány ezen szép ágában ? S ezen útmutatást ugy vélem szükségesnek adatni, hogy a növendék gyönyörrel vegyes foglalkozást, éleményt nyervén a nem száraz előadásokból, kedvet kapjon a történelmi olvasmányokhoz és buvárlatokhoz," „Én ezen útmutatásra, a régi görög és római történelmeket választottam, úgymint a melyek legtöbb anyagot szolgáltattak nekem tanulságokra , s legtöbb anyagot nyújthattak szükséges fejtegetésekre. Azonban e két történelem, nincs nálam oly részletekig kivivé, hogy minden további tanulmányozást, e két nagy nemzetre nézve is, későbbre fölöslegessé tegyen." „Adja az ég, hogy könyvemet hazám szép reményű növendékei, nagy sikerrel használhassák, képezve abból sziveiket, kedélyeiket azon erényekre és lángoló honszeretetre, miknek példányaiban, a régi görög és római törtörténelmek, oly kiválólag gazdagok!" Adja az ég! azt kívánjuk mi is. S hogy e kettős óhajtás kellőmértékben teljesüljön is, csak attöl függ, hogy a szülök és nevelők s ezek folytán a növendékek, minő igyekezettel és jó akarattal fogják e könyvet haználni. Végezetre pedig szívesen kívánjuk: Isten tartsa meg sokáig, erőben és egészségben a tisztelt agg szerzőt, hogy még továbbra is ily becses és tartalomdús miivel gazdagíthassa ifjúsági irodalmunk szegény ágát; ha pedig ő munkálni megszünend, adja Isten, hogy sok oly termékeny „fái" legyenek e nemzetnek, mint Fáy András volt! K. J, —^Otw BELFÖLD. CÁFOLAT A T. GÖNCZI LAJOS, KELEMENTELKI REF. LELKÉSZ ISMERTETÉSIRE , MELY MEGJELENT A „PROT. EGYH. ÉS ISK. LAP" 46-ik SZÁMÁBAN. 1860. NOV. 18. Sajnáljuk, hogy egy lelkész társnnk, midőn egyházmegyénket akarta meggyalázni, meggyalázta magát. Igen, mert csak vegyük szemügyre : ki, hol, mit és ki ellen vádaskodik ?