Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-01-27 / 4. szám
A vádoló G. L., kinek több régebbi hibáit elnézte, eltűrte az egyházmegye és kormányzata, s kihez ennél fogva is inkább illett volna az egyházmegyét erősen szeretni, annak lábait könnyeivel mosogatni, s illatos balzsamot önteni fejére, mint bottal kelni ki ellene, a mint cselekedett. Luk. VII. Valóban szeretetlen, evangyéliom ellenes és oktalan eljárás. De legyen elég most erről ennyi. Ezt is a rendkívül támadó kihívásra csak vontatva írjuk. E felett: a vádoló G. L., ki 10 év alatt alig volt háromszor Part. synodusi gyűlésben, holott minden évben négyszer tartatott; kötelessége ellen, mindig otthon rusticált; s noha, mint értelmesnek tartott ember, egyszer meg is választatott három évre ülnöknek, de azon idő alatt is csak egyszer jelent meg. És már egy ily ember, miként irhát oly fennyen és gyalázólag az egyházmegye dolgairól, melyekről csak igen kevés, helyes ismerete pedig épen nincsen ? S váljon menthetné-e már most magát tudatlansággal? Tudatlanságból hibázni nem vétek; de maga okozta és kötelesség elmulasztása miatt származó tudatlanságból hibázni, kétszeres vétek. Ha az indus betömi beteg, tehetetlen apja száját a Ganges iszapjával, s igy végzi ki annak nynmorult életét, nem vétkezik, mert legalább jót akar nem maga okozta tudatlanságában; de G. L. tudatlansága, saját hibája, s igy tudatlanságból esett hamis, gyalázó ismertetése kétszeresen vétkes. És hol vádoskodik G. L. ? A nagy közönség előtt. Valóban, ha lett volna is valami hiba vagy bűn elkövetve e.-megyei kormányzatunk által, nem az lesz vala-e teendője egy jót akaró, emberséges tagtársnak, hogy az ellen közgyűlésben felszólaljon, hol minden lelkésznek s iskolatanitónak szava vagyon a közgyűlésekhez; ha igy meg nem hallgattatik, írásban adja be jelentését; ha igy sem ér célt, e.-megyei tanácshoz vagy consistoriumhoz, s feljebb, püspökhez, gen. synodushoz, föconsistoriumlioz panaszoljon ? Igy bizonynyal meghallgattatott, s a hiba orvosoltatott volna. De ezt nem tette; mint keresztyén, s még inkább mint keresztyén lelkész, nem emlékezett meg mit mond Jézus, Máté XVIII. 15, 16, 17. „A vétkezőt dorgáld meg te közötted és ö közötte; ha szódat fogadja, megnyerted atyádfiát. Ha pedig szódat nem fogadja, végy melléd még egy vagy két embert; hogyha azoknak sem fogadja szavukat, mond meg a gyülekezetnek" stb. Ezt az utat szabják ki egyházi kanonaink, s más felsőbb rendeleteink is a hibák és sérelmek orvosoltatására. Aljas és törvénytelen eljárás hát, melyet G. L. követett, midőn vádjaival egyszerre a közönség eleibe lépett fel, mielőtt keblileg próbált volna igazitni. Oly eljárás, mely nyilván, nem javitni, hanem mocskolni, gyalázni, feketitni kívánó szándékra, rosz akaratra mutat, a mi bizony nem dicséretes, de a tényezőt magát bélyegző eljárás. Az ilyenről mondja az irás: Nem lakozik az Ur sátorában, ki gyalázatot szerez felebarátjának." Zsolt. XV. „A ki szól gyalázatot, bolond az." Péld. X. 18. ,,A csűfolókat Isten megcsúfolja." Péld. III. 34. Nézzük már, micsoda vádakat hoz fel? Ezek kétfélék. Különben is burkolt, nehézkes irásmodorában, csak röviden, gúnyosan odavetett, de ki nem fejtett; és másodszor, világosabban kifejezett vádak. Az elsők közzé tartoznak az ily kifejezések: „Szándokolt kihágások; „önzés"; gyámságot vadászó patriarchalismus"; „önző különcködés"; csábító önzés arany-borja", — ezek, s még tán többek is csak könnyedén odavetett, kifejtetlen vádak, melyeknek alaptalansága, reméljük, e cáfolat egészében, részint fel fog tűnni a részrehajlatlan olvasó előtt, részint pedig, ha ismertető teljesiti, a mit ismertetése végén igér: „Szükségesetében folytatom," s bővebben kifejti, mit ért alattuk, bizonyosan általunk megcáfolandók lesznek. Addig is pedig vétkes eljárásnak nyilvánítjuk, egy kormányzati testület ellen ily gyanúsító, rágalmazó vádak közzétételét. A világosabban kifejezett vádakat illetőleg. 1. „Hibáztatni látszik azt, hogy noha a Gelei kanon csak három rendes Part. Synodus iránt intézkedett, itt mégis négy rendes P. Synodus tartatik." Nem tudja ismertető, s pedig tudnia kellene, hogy több, mint 25—30 év óta itt negyedik Part. Synodus is szokott tartatni a tárgyak sokasága miatt, t. i. az őszi és tavaszi között egy téli. Azt sem tudja, hogy a G. Synodns ^néhány évvel ezelőtt ezt a negyedik P. Synodust is „rendesének határozta; s pedig a G. Synodus kinyomott jegyzökönyvéből olvashatta volna. 2. „Hibáztatja, hogy noha a Part. Synodus idejét többnyire a válóperek veszik igénybe, melyek után dijt vesznek az ülnökök; s mégis az ekklézsiákkal s papokkal fizettetik a P. synodusi tagok élelmezését." Erre számokkal felelünk. Az 1860-ik év folytában máig a váló- s közkereseti peresügyek jegyzökönyve 146. számot foglal magában ; egyéb közigazgatási iigyek a P. Synodnson 185. számra mentek, s még ezenkívül az egyházm. tanácsban vagy consistoriumban, gazdasági s törvényes ügyei az ekklézsiáknak 176 számra. E két utolsó együtt 361 sz. jóval több 146. törvénykezési számnál. És valóban, a P. Synod. két első napjain, s még a harmadiknak délelőttjén is mind csak közigazgatási ügyek folynak; a való s közkereseti perek a harmadik s negyedik napon. Több napig nem szoktak tartani a gyűlések. Egy év alatt elfoly mintegy 40 válóper. Ennek fele jó részt fél dijjas; más fele egész dijjas. Az egész dijjastól megy az ülnöki széknek, a törvény szerint 10 ft conv. p. tehát húsztól 200 c. for. A féldijjastól 5 ef. Tehát húsztól 100 cf. E tesz egész évre 300 con. forintot, melyből egy P. synodusi ülnökösködésre, négy nap alatt esik 75 cft. Ez 17 felé osztva (mert ennyi az osztó személyzet) jut egynek négy napra 4 ft. 24% kr. Unalmas és untató biz ezt igy elősorolni, de szükség az igazság védelmére. — Itt van tehát a nagy osztalék a válópénzekböl. — Ezt jól tudta ismertető is, mert midőn egykor valamelyik lelkésztársa kérdezte : miért nem jelenik meg a P. Synodnson, holott ülnök, azt felelte : „három-négy forintért nem töltöm ott az időt ; addig magam dolgához látok." Ebből látszik, milyen vonzalma van a közügyekhez, s mégis azokat váldolja, kik magánügyüket félretéve, a közügy iránt buzgalommal viseltetnek. — Nem igaz hát, hogy a P. Synodnson többnyire mind válóperek folynak, s azokért