Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-01 / 35. szám

gulata s akaratának visszatükrözése; sőt nagyon jól tudjuk, miszerint az csak a dolog valódi állása s míbenlétérőli tudatlanság, igy tehát a felvilágosítás hiánya, vagy némely az egyházak élén álló egyének hatalmaskodó működésének, kifolyása. Ennek részletesebb taglalása pro hic et nunc nem szándokunk, de az illető egyházakat tévutjokról visszaétriteni világos kötelességünk. Egyesek szeszélyének egy egész testület sorsa föl nem áldozható és annál kevésbbé tűrhető ezen állapot, minthogy a kérdéses 13 egyház a magyarhoni protestáns egyház egyetemlegességének kiegészítő része, — s minthogy maga az 1860. május 15. I. m. kézirat is, melyre az illető egyének hivatkozni szeretnek, nem azon egyházakat, melyeknek elöljárói, pátens mellett maradni óhajtanának, hanem azokat, a melyek, mint olyanok, a pátens mellett nyilatkoznak, — a szerint szervezetteknek s háboritlanul hagyandóknak tekinti. Minthogy pedig kiindulási pontunk mindig azon elv marad, hogy az egyházbeli súrlódások célhoz sohasem vezetnek : egyházunk autonom szervezetével egykorú „örökös fejlődés és tökélyesbülés'' igazságával örvendeztetjük elágazó hitsorsosainkat, s biztosítva őket arról, hogy a mennyire nézeteik valóban üdvösek, azokhoz magának az egyház egyetemlegességének, de csak is a törvényszabta ösvényén kellend, jutnia — testvéri őszinteséggel szólítjuk fel azokat: „engedjék győzedelmeskedni egyházunk iránti szeretetünket egyéni kívánságaikon,—ne vonjanak el szép tehetségeiket azon anyától, melynek segedelme nélkül mind szellemileg mint anyagilag nyomasztóbb sorsuk leendett vala, — törjék szét az elkeseredés poharát, — s fogadják feléjük kiterjesztett jobbunkat, — tudván, hogy csak az egyetértés képes teremteni. Azon esetre pedig, ha e testvéri felszólítás eredmény nélkül maradand, ha ök elsőbbséget adandnak tovább is személyes nézeteik, érzelmeik s érdekeiknek az egyház igényei felett; feleljenek ök tetteikért az egyház ós a történelem ítélőszéke előtt! Hogy tehát az egyház részéről követendő e részbeni további intézkedésnek tettleges alapja lehessen, — miután t. i. fennevezett 13 egyház igazi szelleme és akarata minden tudakozódások dacára mostanig tisztán nem tudatik, inditványozandónak véljük, egy az esperességi gyűléseknél megválasztandó, két világi s két egyházi tagból álló bizottság kiküldetését, mely meghallgatván a hely színén az illető híveket — leginkább a családapákat, — eljárásáról hat hét alatt az esperességi elöljáróságnak jelentést teendne a következő esperességi gyűlés pedig; határozatilag kimondaná, hogy az egyház integritásán rágó schismat csakugyan létezőnek,—vagy a hivatalos hatalmokkal visszaélő s híveiket nem az evangelica egyház tiszta s őseink által meghatározott, az egyház egyetemlegessége által elfogadott elvekhez híven vezető elöljárókat felelősségre vonandóknak leheftekintenünk. A Hallgatással mellőzni nem lehet még a főpásztorí megválasztásra következett díszebédet, melynél 50 személynél többen vevének részt. A társalgás minden feszültségtől szabad — nyájas, szívélyes volt, és a legnagyobb harmóniában testvérileg váltá fel e közben a szláv a magyar szót, a magyar a szlávot. Az ebédalatti felköszöntések sorát, közfelügy elő ur ő mlga nyitá meg, s mint házi gazda vendégeit, — mint felügyelő a segédvezért éljenzé. — Utána Dobák ker. jegyző kiemelé egyebek közt, hogy Liptómegyében másodízben választatott e kerület föpásztora ; első a Rózsahegyen választott zsolnai lelkész Komann volt, második az ünnepély bajnoka Geduly. — Erre Dohnányi Lajos az egyház viszonyait s viszontagságait ecseteié; visszatekintve a legközelebb múltra, fájlalja következményeit; kiemeli azon hősök érdemeit, kik a Prónayak, Zayak, Jeszenákok, Radvánszkyak— számát szaporítani siettek; ker. felügyelő és az újonnan választolt superintendens urak bölcsesége és atyáskodó szívére bizza a vérző egyházat s reményű, hogy közreműködésüknek sikerülend kigyógyítani az egész egyházat lázban tartó sebeket, — mely apostoli hivatáshoz sok áldást kiván s élteti a két kerületi főnököt. — Hrobon Samu jobb sorsra méltatja az uj választottat, mint a minőben Komann részesült; kívánja, hogy ö igazi lutheránus, az ágostai hitvallásra felesketett főpásztor legyen, s kárhoztatja a rationalismust. — A felköszöntések koszorúját megyebeli esperes ur fejezé be, a ki a vendégszeretetnek uj emléket felállító házaspárt s ebben egyszersmind az igazi keresztény türelem és szeretet személyesített jelvényét éljenzé. Dohnányi L. KÜLFÖLD. KARLSBAD, julius 31. 1861. Fürdőhelyről s Egyházi Lapba tudósítást írni sajátságos ötlet, fogja gondolni a nyájas olvasó. Ez észrevételre csak azon ártatlan megjegyzésünk vagyon, hogy minden a felfogástól függ, s ha a fürdőhely világi érdekeitől eltekintve, abban is az egyházkörébe tartozókat teszsziik vizsgálódásunk és tudósításunk tárgyává, ilynemű soraink szépen fognak illeni a komoly, egyházi s vallási dolgokkal foglalkozó lap keretébe. Nem szólunk tehát a fürdői idényről, nem adjuk e fürdő leírását, mindezekről más források után tudomást szerezhet magának a nyájas olvasó, hanem megmaradunk szorosan az egyházi téren. „Szólj hozzám a veszedelem idején, és én megszabadítlak tégedet, és te dicsőítesz engemet." Szent-könyvünk ezen mondata senkinek sem jut oly elevenen eszébe, mint a betegnek, ki elvesztett egészségét tul hona határain, idegen földön keresi. Ott önkénytelen tekint az ember szeme olyan hely felé, hol félrevonulva imára emelje kezeit és könyöröghessen segélyért az egészség és minden jók adójához, hogy találjon vigasztalást, merítsen lelki erőt az Isten igéjében.