Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-01 / 35. szám

1119 í.cJ^i J: . f9?r* a 13 egyházmegye közt 2-dik helyen álló, inert mintegy 100,000 lelket számláló egyházmegyénk rangjához illőbben való rendezésének, szervezésének szükséges voltát. Indítványom nem lön ugyan pusztában elhangzó szózat, de nem is tárgyaltatok érdemileg, hanem utasíttattam annak formulázására és a majd tartandó egyházmegyei közgyűlés eleibe igy leendő előterjesztésére. Ez szerintem helyesen történt és én ebbe tökéletesen bele nyugszom. — De sőt tovább akarok menni! Önnek, igen tisztelt szerkesztő ur, becses lapjaiban óhajtóm és kérem ide vonatkozó észrevételeimet közrebocsátlatni, hogy ekképen mind az illetőknek több idejök legyen ezt megfontolni, s ha ugy tetszik, megrostálni, mind a többi egyházmegyéknek, közelebbről az egyházkerületbelieknek, ha ezekben netalán valami jó, korszerű, életrevaló eszmével találkoznának, alkalmuk legyen azt saját körükben felhasználni és körülményeikhez alkalmazni. Hogy pedig adataimnak kellő és hiteles alapja legyen, julius 20-kán és igy akkor, mikor már az adományok befolyhattak esperes úrhoz, tőle mint barátomtól elkértem és meg is nyertem, a begyült adományoknak általa készített táblás kimutatását. Most tehát menjünk a dologra. Előttem fekszik hát a nevezetes tábla, melynek első rovatában az egyházmegyékbeli 24 egyházak nevei állanak, sorban, betűrenddel, kezdődvén azok T. Abádon és végződvén Déva-Ványán. Rovat ezenkívül van 15, melyek közül 11 állandó és minden egyházra tartozó, 4 pedig csak alkalmi vagy rendkívüli, vagy legalább nem minden egyházat és nem mindenkor kötelező. E rovatokra nézve az esett értésemre, hogy ezek nem minden egyházmegyében ugyanazok. Nevezetesen: hogy van olyan tractus több, hol a recurrenseknek, siketnémáknak, erdélyi, szigeti, losonczi iskoláknak, stb. sőt még a debreczeni főiskola tápintézetének sincs külön rovata. Én ezt semmiképen sem helyeselhetem ! mert miért adjon valamely egyházmegye oly célra, melyre a másik semmit se ad ; vagy em$ rpásik miért ne adjon azon célra, melyre amaz ad ? Ez rendhiányra mutat, a mellett igazságtalan is, kivált az ugyanazon egyházkerülethez tartozó egyházmegyék között. Szerintem az egyházkerületnek meg kellene határozni, melyek legyenek az állandó rovatok, melyek alól annakutána egy egyházmegyének se szabadna magát kivenni. De még azokon kivül az időközben felmerülő s a superintendens ur által köröztetett segedelemkérö egyházak és egyének rovatainak is ott kellene egyenként és külön-külön találtatni. Ennélfogva azt sem látom egészen helyén, hogy a siketnémák, vakok és tébolyodottak, e három különintézet számára, valamint az erdélyi, szigeti és losonci iskolák számára is csak egy közös rovat van megnyitva. De tartsunk már szemlét a mi egyházmegyénk rovatai felett. 1-ső helyen áll itt az úgynevezett Agentia. Ez hajdan a protestáns hitfelekezetek közös ügynökének, ágensének díjazására adatott: ma pedig jelenti az egyházkerületünk közhivatalnokainak számára való fizetés összegét. Itt van tehát helye megemliteni, kik ezen hivatalnokok és miképen dijaztatnak. — Ezek tehát a Debrecenben 1859-dik augustus havában tartott egyházkerületi gyűlésnek 124-ik számú határozata szerint a következő személyek: 1) Superintendens. Dija 800 o. é. frt. Ha pedig nem debreceni pap, akkor még felül adunk utazási (t- i- Debrecenbe a közgyűlésekre, a miből az látszik kijönni, mintha másutt nem is lehetne tartani*közgyülést) költség fejében 100, szállásolási költség fejében 300 forintot. 2) Főjegyző (kétségkívül a papi részről) 400 o. é f. Ha nem debreceni pap, akkor a gyűlésnek ideje alatt az esperesekkel egyenlő napidijt huz (azaz 3 o. é. forintot.) 3) Al- vagy segédjegyzö, 200 forint, minden dijakrai igénytartás nélkül. 4) Irodavezető, 400 forint. 5) írnok, 350 frt. 6) Pénztárnok 200 frt. Ezekhez járulnak az esperesi napidijak, (13 esperes, 25 nap évenkint 3 forintjával) körülbelül 1000 frt., és az irodai kiadások körülbelül 300 ft. — E szerint az egyházkerületi közszükséglet kívánna 3650, vagy bizonyos esétek előállásával 4127 forintot. — De mivel adhatják magukat elő előre nem láthatott szükségek, azonkívül az agentialis pénztár adóssággal is van terhelve : tehát az egyházkerület szükségesnek látta az agentiára megkívántató összeget körülbelül 4500 o. é. forintra tenni. — Az agentialis cassa ezelőtt a híveknek azon adakozásából szokott gyűlni, melyet ők az egyházkerület rendeléséből az évenkint hatszor urvacsorálás alkalmával, filléreiknek a perselybe, vagy inkább a templomajtóban levő ládákbai hányása állal gyakoroltak. E szokás ezentűlra is meghagyatott. De mivel a tapasztalás azt mutatta , hogy ez az önkénytes adakozás még az eddigi sokkal kisebb fizetésű hivatalnokok díjazására és egyéb szükséges kiadásokra sem volt elegendő, — inert hiszen épen a miatt van terhelve e pénztár adóssággal is, — tehát elkerülhetlennek látta az egyházkerületi gyűlés, hogy a fentemlített öszveg a 13 egyházmegyékre a lelkek száma vagy a népesség szerint, egyházi-adóképen vettessék ki. Ennélfogva az 1859-iki névtár szerint, lévén egyházkerületünkben kerekszárnmal 750,000 lélek, esik egyre-egyre % o. kr. s így jön be 4488 o. é. frt. Ez öszveget az egyházkerület az egyes egyházmegyékre is kiosztván, belőle a heves-nagykunsági egyházmegyékre is, mint a mely kerekszámmal 98,000 lélekből áll, rovatott 582 frt. Az egyházmegyékre eső ilyetén summának az egyes egyházakra való kivetése pedig maglikra hagyatott az egyházmegyékre. Állapodjunk meg már itt egy kevéssé! Azt kérdhetné valaki, hogy mivel az egyházmegyéknek is vannak közhivatalnokai és saját költségei, vagy kiadásai, az ezeknek hivataloskodása is nem kevés fáradsággal jár, hát ezeket díjazta vagy díjazza-e a tractus ? Ha nem díjazta, miért nem díjazta? és ha díjazta, valljon méltóképen díjazta-e? — Én a többi egyházmegyékről nem szólok, mert azok körülményeit nem isinerem, hanem a heves-nagykunságiról tudok annyit, hogy itt csupán az esperes , főjegyző és ülnök volt díjazva; az első 20, a 2-ik 10, az ülnökök fejenként 3 *o-