Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-01 / 35. szám

Wiese, — mintha a tanitó mondaná: nézd, mit teszek, mig Németországban: halld, mit mondok." Id. munka. Most már üniskoláinkra tekintve ugy találom, hogy azokban sem a távol- sem a közelmúltban a felmutatott értelemben vett fegyelemre kellő gond nem fordíttatott. Nálunk, mint másutt is, hajdan,talán jelenben is, azon paedagogikai tévedés uralkodik, hogy a növendékre a tudás alapjáról minden oldalra lehetséges hatni, ez alapon a képzést teljesen be lehet végezni. Igaz, hogy a tudomány az akaratot sem hagyja egészen érintetlenül, de azt mint külön elem, fejteni, kiképezni nem képes. Az akaratnak saját tápszere van, s valamint a mértani érzéket a történelmi érzék mivelésével nem lehet kifejteni: ugy az érzelmet, az akaratot sem a tudás gyarapításával. Jóval csekélyebb baj, ha a morál nincs önállólag a doginatica mellett, mint ha fegyelem hiányzik a tanítás mellől. Hogy pedig sem hajdan, sem a közelmúltban gymnasiumainkban a fegyelem nein gyakoroltatott, ennek oka épen nem a tanítókban, hanem a rendszerben fekiitt. 48 előtt legtöbb gymnasiuinban a tanítóság 1 — 2 évi időköz után kézről kézre járt s többnyire csupán tanításból állott. E bolyongó vándorállapotban a tanítással járó növelés ügyének egészen senki nem szentelhette magát. Ily helyzetben a gymnasium az egyháznak olyanforma alkatrésze volt, mint a lépcsözet az emeletes háznak, arravaló, hogy rajta felebb mehessünk. Vidéki intézetekben fegyelmileg hatni azért sem lehetett, mert 3 — 4 osztálynak egy tanítója volt ki minden idejét tanítással tölté. 48-után pedig azért nem, mert egy osztálynak 3 —4 tanítója volt, amott a szárazság, itt a nagy esőzés pusztította el a fegyelem plántátját. S épen az annyira fontos fegyelmi tekintet parancsolja azt, hogy a gymnasiumi alsó folyamatban sem a tanárok az osztály nyakára, sem az osztályok a tanár nyakára ne szaporittassanak. — Igy lehetséges lesz nemcsak tanítani, de mi ennél fontosabb: nevelni s az iskolai körben a fegyelemmel uj világot nyitni. Most már bevégzem cikkemet azon óhajtással: vajha a fentebb mondott elvek nálunk az iskolaügy rendezésének e korszakában helyet találnának. Csak azon elvek vezérlete alatt léphet az iskola azon pályára, melyen mind az egyházi, mind a politicai életre határozó befolyással hathat, s csak igy lesz, hogy a nemzet jövendőjének nem csak irott jogokban és törvényekben, hanem a lelkek mélyében leend örök tartóssági! alapzat vetve. Bihari Imre, tanár. SELMECBÁNYA. Ev. községünkben felsőbb leányiskola mai napig nem létezik. A helybeli leányok rendesen 11— 12-dik évökben kilépnek az elemi iskolákból és ha folytatólag magán vagy tanításban nem részesülhetnek,nagy költség mellett idegen Ieánynöveldében nem tanulhatják meg azt, mit tőlük is honunk haladása kiván, — ugy otthon magukra hagyatva, nincs alkalmuk a mindennapi foglalkozások közt ismereteik gyarapítására. Felsőbb leányiskola tehát községünk mélyen érezhető szüksége! Szándékom, e szükségnek némileg, mint azt a viszonyok megengedik, megfelelni. Hogy t. i. a helybeli, vagy idegen leányoknak is, kik az elemi tanfolyamot bevégezték, alkalmuk legyen megkezdetett, de még koránsem bevégzett oktatásuk folytatására: elhatároztam magamat, Massányi tanár ur egybemüködésével e. é. sept. első napjaitól kezdve a jelentkezőknek a szükséges tantárgyakat és pedig részint magyar, részint német nyelvben előadni. Női munkák készítése, valamint a zene megtanulására is elegendő mód találkoznék városunkban. A t. c. szülék, kik talán e tekintetben bővebb tudomást akarnak nyerni, méltóztassanak becses leveleiket az alólirt— hoz címezni. Selmecbánya aug. l-jén. 1861. Weber Samu, ev. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Die evang elisch-lutherische Kirche Ungarns in ihrev ge&chichtlichen Entwicklung nebst einem Anliange über die Geschichte der protest. Rirchen in den deutsch-slavischen Lándern und in Siebenbilrgen von Johannes Borbis Cand. theol. et corresp. Mitgliede des voigtlandischen alterthumsforschenden-vereins, mit einer Vorrede von Dr. theol. Chr. Ernst Luthardt ord. prof. d. Theol. an der Univers. Leipzig. Nördlingen 1861. Negyedrét 520 lap. (Folytatás). De él Isten a felhők felett! áll a villámos ég! s nem engedi, hogy sz. egyháza ily világi célok szolgálója s ragadinánya legyen. Hadd erőszakolják vissza a magyar nemesek, hivatalnokok, gyárnokok mindenféle aljas eszközökkel a szervezett szláv s német egyházakat, — hadd alapítsa Székács superintendens az „egyetemes evangyéliomi egyházpénztárt s hadd erősítsék a pesti protest. főiskolát, melyeknek egyedüli célja szinte nem más, mint a magyarizálás (413—427 1.), mint az ifjúságnak borzadást ébresztő demoralisatiója (mint ezt szerző a pozsonyiról mondja 282 1.) hűtlenségre csábítani az ifjat saját nemzete iránt, megtagadtatni vele az öt nemző nevelő apát ? arcul üttetni mintegy az öt emlőjével táplált anyát! Óh barbár magyarizálio ! Hadd történjenek — mondom szerző után — ily borzasztóságok, Isten nem engedi, hogy azon 25 szervezett egyház, melyek Kuzmányi ur felügyelete alatt állanak, — kinek, mellesleg mondva, superintendensi esküje s felavatása is mennyivel keresztyénibb volt, mint a Lloyd termében reformált superintendenssel ölelkező s csókolódzó, katholikus papokra poharat emelő autonomicus superintendens Székácsé — (390 1.) — bármi ravaszság, fenyegetés által elcsábíttathassanak (428), hanem ezek képezendik ama mustármagot, melyről a magyarországi evangyéliomi egyház boldogító fája felnevekedendik. Ez rövid vázlata Borbis szerint a magyar lutheri egyház utóbbi 60 évi történetének, — berekesztvén müvét Esaiásnak (55, 8. 9.) ezen találó szavaival (bár ő másként