Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-18 / 33. szám

ztik és igazgatjuk közügyeinket; s minden viszályt és egyenetlenséget száműzve az egyház köréből, testvérkezeket nyujtunk mindannyian egymásnak; ha egyházunk jogai és szabadsága fölött hiven őködünk, s azt midőn jog és törvény biztosit, kegyelmi alamizsnáért áruba soha nem bocsátjuk, hanem buzgó apáink nyomdokán haladva egyházunk jólétét örömteljes áldozatkészséggel emeljük; ha templomaink és iskoláinktól áldozat filéreinket meg nem vonjuk; a lelkészek és tanitók fizetését pontosan ki szolgáltatjuk; ha a szegény és szerencsétlen egyházakat buzgón segéljük, s mindannyiszor valahányszor e kötelesség teljesítendő, meg-emlékeztink arról, hogy protestáns apáink nem csak filléreiket tevék le örömest az úrnak oltárára, hanem életöket is készek voltak fel-áldozni hitökért, s az anyaszentegyház fel-virágzásért. Rendesen pedig akkor lesznek mindenek közöttünk, ha a kölcsönös jogok, mind a lelkész és felügyelő urak, mind pedig egyháztagok részéről tiszteletben tartatnak, s a csekélyebb tárgyak presbytériumban, a fontosb ügyek és tárgyak pedig mindig közgyűlésen az összes egyháztagok által intéztenek el; ha az egyházi fizetések rendesen be-szedetnek; évenként pontos számadás adatik, s ez által a közbizalom és egyházszeretet ápoltatik; ha a lelkése és tanitó, a felügyelő és gondnok, a presbytéreium és az összes egyháztagok hiven, erélyesen és lelki isméretesen járnak el elvállalt köteleségeikben s mindnyájan ugy működnek, hogy panaszra, egyenetlenség, viszály és botrányra okot nem szolgáltatnak. Hol ily működés otthonos, ott ékesen és rendesen folynak a dolgok, s virulván az erkölcsi és szellemi élet, virul egyszersmind az egyház jóléte s Isten nyilvános áldása szemlélhető az egyház közintézetein, családain és minden egyes tagjain. A hitélet apostolaivá, mi vagyunk az úrtól rendelve, szeretett lelkésztársaim! azon feladattal, hogy igazán hasogassuk az igét ugy mint Istennek, nem embereknek kedveskedők; azen egyenes utasítással, hogy nem csak tanitás, hanem különösen példás, tiszta erkölcsi élet által vigyázzunk és hassunk a lelkekre, ugy mint számadók. Nekünk hivatásunk, hogy az egyház sava legyünk s Istennek nyerjük meg a lelkeket, az egyházban neveljük a buzgóságot, fentartsuk a bizalmat, erősítsük a hitet és egyház iránti szeretetet. Ne lankadjunk mind ebben szeretett lelkésztársaim! Isten velünk leend s egykor, mint hű sáfárok el veendjük hűségünk méltó jutalmát. Ugyan ezen szent és nemes cél harcosai vagytok ti is, evangyélmi egyházunk tisztelt tanítói kiknek az egyház veteményes kertei, a jövendtf nemzedék gyenge csemetéi vannak bizva gondviseléstökre. Tanítsátok kérlek, egyházunk ezen leendő támoszlopait istenfélelem és oktatásban, hogy tudják cselelekedni az urnák akaratját s a bölcseség kezdetének tartsák az urnák félelmét ; tanítsátok, hogy az ur törvényében gyönyörködjenek, s szivök kiirthatlan meggyőződésévé váljék Dávidnak (1 zs. 1 — 3) azon biztosítása : „Boldog, a ki a hitetlenek tanácsán nem jár, a bűnösök utján nem áll, és a csúfolóknak székökben nemül, hanem az ur törvényéről gondolkodik éjjel és nappal, mert minden dolga jó és szerencsés leszen." Tanítsátok, hogy egyházunk búzgó és hitteljes tagjai édes magyar hazánk hasznos és értelmes polgárai legyenek. Tegyétek azt, s Isten meg áldja munkásságtokat de egyszersmind felvirasztja reátok szon napot is, melyen munkasságtok nagyobb elismerést és méltóbb jutalmat aratand. Egyházaink érdemdús felügyelői, kik, mint a rend, jog, és szabadság őrei álltok egyházunk élén, mint ikerelnökök! Felőletek azon édes remény dagasztja, azon biztos hit táplálja keblemet, hogy ti, kik a nehéz napokban nemes protestáns buzgalmatok, éber őrállástok erélyes közreműködéstök, örömteljes áldozatkészségtök, egyházi és esperességi tanácskozásainkban buzgó és szíves részvétetek által már eddig is feledhetlen s eléggé nem méltányolható érdemeket szereztetek, kegyes gyámolitástokat, becses segélyetöket és hű közreműködéstöket tőlünk lelkészektől, és a nemes egyházaktól továbbra sem vonjátok meg, miért magam és lelkész társaim nevében ismételve esedezem. Egyházunk tisztelt Presbyterei! Kik arra vagytok hivatva, hogy a lelkész és felügyelő urakat támogatva az egyház jólétének felvirágzását eszközölni segéljétek, az erkölcsi életet, az igazság és erény szerelmét előmozdítsátok és növeljétek. kérlek titeket, hogy minden más egyház-