Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-18 / 33. szám

mert azok egyetlenek voltak. Mi elégnek találtuk leányaink számára a népiskolát; magasb iskolákról soha nem gondoskodtunk azoknak számára, kik irás, olvasás és számolásnál többet akartak tudni. Nagy urnák ugy sem kellett a mienk. A középrend , mely a nemzet valódi magvát képezi, hallgatag oda volt utasitva, hogy az idegen öntetü nőnöveldéket keresse fel. Magunk voltunk mind ennek okai. Nefeledjük azért, hogy a mag tenyészereje a csira minőségétől függ. Ébredjünk. Hosszú volt a tetszhalott álma, ha tovább tart: kétes, nem váltja-e fel a halál. Kell tehát magasb nőiskolákról is gondoskodnia egyes tehetségesb egyházaknak, egyházmegyéknek, de mindenesetre kerületeknek. A magán növeldéket sem lehet — nem szabad — eltiltanunk; de követelheti, sőt követelni kötelessége azon kerületi testületnek, mely a nevelés gondjaival van megbízva, legyen az isk. tanács, egyháztanács, vagy bármi néven nevezett, hogy minden magán nönövelde intézetének legkisebb részleteit bocsássa bírálat alá; hogy azok is legyenek a közös növeldékkel egyöntetűek. Vizsgáikon ezen testület legyen képviselve, az ismerje kötelességének az éventei ismertetést hírlapok utján is közzé tenni. Mert ha két mamának nem tetszik a növelde, de a testületnek s átalában a józan.résznek tetszik, leányát elviheti, a növetde integritása marad. Az életből merített valami ez is. Ha igy jártunk el, ekkor leszünk az imádkozott isteni ország előkészítői, mint keresztyének ; ekkor leszünk mint nemzet egy szív s egy lélek, egy érzés és egy akarat. Ott van előttünk a példa Sveicban, ott, hol megvan mindaz, a mit mi még csak óhajtunk, hová mi, mint polgári paradicsomba tekintünk. A protestáns Sveic bármely kis városában a legtekintélyesb épületeket nézd, ha iskolát keressz; ebben találod a leányt 16-dik évéig. Sveic a nevelésben, mindkét nem egyenlő gonddal s nemzetiségi iránybani nevelésében látja biztosítva jelenjét s jövőjét. Épen ezért minden nőiskolát ugyanazon u. n. nevelészeti tanács szervez, bírál, kormányoz, a mely az egyetemeket. Miért van ez ugy ? . . Gondoskodjunk e cikkecske felett magunkban, találjuk a feleletet. Dóczi Gedeon. KÜLFÖLD. EGYHÁZUJÍTÁSI MOZGALMAK OLASZORSZÁGBAN. Hogy azon politikai mozgalom, mely Olaszországban épen a jelen időkben támadt, az olaszok vallásos nézeteire is leend befolyással, előre lehetett gondolni. Mily hatást gyakorolt az különösen a klérus nézeteire, különösen kitűnik a ,,D. Alig. Ztg." hasábjaira Nápolyból küldött e következő nagyjelentőségű cikkből: ,,Olaszhonban azon durva pártharcokból, melyek a nápolyi tartományokban fegyverrel vívatnak, egy csatakiáltás hangzik kifelé, mely egy egészen más időre emlékeztet, kiáltás, melyhez hasonló Némethonban hangzék, a midőn a 30 éves vallásháború pusztított vidékein. Vájjon a Garibaldi-féle hadjáratt

alkalmával nem vala-e gyakran a királyiak hadi jelszava : „La vergine iminaculata" (a szeplőtlen szűz), s a Bourbonok fekete vadászai, midőn 1-sö octoberben Santa-Mariát ostromiák, nem kiálták-e: „Viva il re e la Madonna del Carmine!" (éljen a király és a karmini szűz), mignem Garibaldinak kalabriai hívei, a keresztek-, bűvereklyék- és Mária-képekkel ékesített testör-granátosokra szuronyaikat e szavakkal szegezték: „Viva Dio e Garibaldi !"• (éljen az Isten és Garibaldi). — S később Pinelli tábornok nem bocsájtott-e ki Ziska huszita-tábornok irmodorában egy proclamatiót, a melyben a pápát „a sátán helytartójának" nevezé ? S mai napiglan vakbuzgalmű szerzetesek nem prédikálnak-e keresztes hadat a fölkelő póroknak „Viktor Emánuel Antikrisztus" ellen, s piemonti tábori-lelkészek nem tüzelik-e harcra meleg szavakkal a nemzeti csapatokat „Róma Baál-papjainak csordái ellen De mindezek csak gyönge, külső jelei azon nagy vallási forradalomnak, mely Olaszhonban kitörni készül, s melyet Nápolyban egy merész s szellemdús lelkész szervezni törekszik. Nápoly az ellenmondások városa. Bizonyára a butítás- és a lelkek elhoinályosításának elve másutt sehol sem emelkedék annyira érvényre, s mégis épen Dél-Olaszországban vala jelen mindig a vallási reform magva. A legtöbb zárda még a Bourbonok uralkodása alatt is nem vala-e menhelye azoknak, kik politikai vagy vallási elveikért üldöztetének ? Úgy szintén az is tény, hogy a forradalmi párt titkos nyomdái mind a zárdákban valának elrejtve s hogy azok az összeeskiidteknek gyülhelyül és fegyvertárúi szolgáltak. Ezenfelül a reformatiónak utolsó mártira Giordano Bruno bölcsész, ki Rómában megégettetett, nem nápolyi vala-e, valamint az ifjú hires Barnabit, ki Garibaldi alatt Róma védőit a franciák elleni viszályra tüzelé s később egy osztrák tábornok parancsára Anconában agyonlövetett? Épen így nápolyi Lorenzo Zaccarois, ki szülővárosában a római egyház újabb reformatióján működik, s melyet ő az ős keresztyén-tan tisztaságára törekszik visszavinni. Egész Dél-Itáliában a komiték (bizottságok) egy hálózatát terjesztő ki ő, melyek hévvel munkálkodnak az általa alapított társulat érdekében: „Associazione di mutuo soccorso degli ecclesiastici delT Italia meridionale" (Dél-Italia lelkészeinek egymást kölcnösösen támogató egylete) ,s folytonosan prédikálnak és írnak új tanaik terjesztése tekintetében-Fő alapelveik ezekben Öszpontosíthatók, hogy: a pápa világi uralma elvetendő, a lelkészi alapítványok (Pfründen) s amiseérti fizetések elvetendők, ellenben a papok házassága behozandó s Rómában egy papi parlament állítandó, mely a kath. tartományok minden lelkészeinek szabad választásából szervezendő. Ezen parlament mindjárt első összeülése alkalmával visszavezetné a keresztyén vallást eredeti tisztaságára, s minden hitfelekezeteket, a protestánsokat és görögöket is testvérileg felhívná az ősegyház kebelébe leendő visszatérésre.