Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-01-27 / 4. szám
azon 11 egyházaiban, melyek a jó tanács és lelkes felügyelők hiánya miatt a Kuzmányi-féle patentalis superintendentiát alkották, nem lett volna-e azokban üdvösséges a felügyelőknek megléte ? Azt mondja továbbá tudósitó ur: „De hát! igy szólnak önök, kik ezen végzés hozatalakor alig, lia nem a régi jó táblabíró és prókátoros világban képzelték vissza magukat" stb. Kár a régi táblabirói világot oly gúnyos modorban előidézni, — mert az emberi jellem legszebb vonásának, a hálás megemlékezésnek megsértése nélkül kétségbevonhatlan az, hogy a legüdvösségesebb vallási békekötéseket és törvényeket, különösen az 1608-ik, 1647-kieket, sőt a legujabbi 1839—40-ki és 1843 —45-ki vallási cikkeket1 ; valamint az 1843—45. és 1847 — 48-ki törvények által democraticai elvekre változtatott régi aristocratiai polgári alkotmányt, és jogegyenlőséget, birtok és hivatal-képességet, s egyenlő teherviselést; azon igen gúnyolt jó táblabirói világ példátlan igazságszeretetének, felvilágosodottságának, és hazafis ágának lehet köszönni, meg lehet győződve, t. tudósitó ur, hogyha az egyetemes gyűlésen nyilvánított véleményeik nem is voltak csalhatatlanok azon kegyed szerinti táblabiráknak, de lelkiismeretek legtisztább / # forrásából ömledeztek. En azon biztos meggyődésben, hogyha az 1848-ki törvény által egyenlőségi elvekre fektetett egy uralmi alkotmány biztos lábra tétethetik, annál a világon szebb és dicsőbb nem lenne, — a táblabirói kornak hive nem vagyok; de miután hajójának kereke törést szenvedett, még azon táblabirói kor is üdvösebb volt a 11 éves rendeletek melletti kormányzatnál. De egyházainknak autonom állásuknál fogva, bármely egyház kebeléből felügyelőt választhatási elidegeníthetetlen jogaik szerint, nem alapos tudósitó urnák a 2-ik pontban előhozott azon észrevétele, hogyha alkalmatos egyén az egyházba nem találtatnék, minden hatás és tekintély nélküli felügyelőink léteznének, s „pictus masculusu -féle szerepet játszanának. Mert ez esetben kétségenkivül, a vallásosságánál, tudományánál, és értelmességénéi fogva, az egyházi tagoknál magasabb polcon álló lelkésznek, ha hiveinek - bizalmát megérdemlette, leend az egyházra oly üdvös hatása, hogy a felügyelő választásában tanácsát fogják követendeni, s a felvilágosodás fáklyáját terjesztvén elékbe, a helybeli alkalmatos egyén hiánya esetében, oly világi felügyelőt fognak választani, kiknek a vallásosság szent érzete leend minden tetteikben vezércsillaguk. Sőt épen, ha az egyház egyedül helybeli egyénekre lenne szorítva, kénytelenittetnék jegyzőt, vagy más nem független egyént választani felügyelőül . A 3-ik pontban azon kérdést teszi t. tudósitó ur: „Veszélyes volt-e ezen egy személyü lelkész elnöklet a gyülekezetek autonómiájára nézve ?u Nézetem szerint a legutóbbi válságos időkben sok ágost. evang. egyházakban az egyedüli lelkész elnöklet a legveszélyesebb lett volna, és több helyeken botránkoztató jeleneteket valósággal, elő is idézett! Nemde, nem ezen helyi felügyelők hiánya szülte ágostai egyházainknak botránykövét, az önkebeliinkbeni szakadásnak csiráját, az uj 11 egyházakból álló dunáninneni Kuzmányi superintendentiát? s váljon, ha a mult év sept. 2-kán a vallás dolgában kelt ministeri rendelet után helyi felügyelők nem léteznek, — nem alakulnak-e több oly Kuzmányi-féle választófalak vallási alkotmány hajónknak legszentebb evedző terén ? — Bizonyosan, az emiitett csekély, de mégis vészélyes botrányt kivéve, nem állottunk volna vallási önállásunk mellett sziklaként, egyes akarattal, a Helvétia protestáns testvéreinkkel karöltve nem vívtuk volna ki 1848-dik év előtti békekötések és szentesitett törvények biztosította jogainkat! Mert a véleményeknek kétfelé ágozása esetében, a kormánynak módjában levén tulajdon pártjának nyomatékot szerezni, s zsinati törvénynyé alakulása után elvetési jogánál fogva a kijavítást hátráltatni, önhibánk miatt legalább békés uton többé ki nem javitandhattuk volna. Nem kétlem én, hogy t. tudósitó ur, ezen cikkéből is kitűnő vallásosságánál és alkotmányi hajónk épsége iránti érdekeltségénél fogva, soha az törvényes önállásunk terétől hajszálnyira sem távozott volna; de másrészről higyje el tisztelt értesitő ur! Hogyha ágostai lelkészeink koszorújának egy ötödrésze is, a lefolyt pátens kérdési időben a rendeletnek elfogadása mellett nyilatkozik, s a helyi felügyelők a felvilágosítás fáklyáját nem lobogtatják, azon csekély töredék a