Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

4. Az úgynevezett szabad tantárgyak közül az ének, rajz és gymnastika ott, hol a körülmények azt megengedik, különösen az algymnasiumban kötelező tantárgyakul tekintessenek. Végre 5. Kivánjuk, hogy minden tanintézet bírhasson azon autonom szabadsággal, még a legjobb tantervet is saját helybeli viszonyaihoz és érdekeihez képest idomíthatni és alkalmazhatni. Egység legyen a célban és egyformaság a a külsőben, de hogy ezen cél mennyi erő, melyik tanmódszer és milyen tankönyvek által érettessék el, annak eldöntése hagyassék az egyes tanintézetek s illetőleg elöljáróságaik szabad rendelkezésére." Pákli Károly. SELMECEN, julius 20. A helybeli ev. lyceumban f. hó 12—13-án tartott közvizsgák igazi ünnepekké lettek az által, hogy azokat főt. Dr. Székács József bányakerületi superintendens, tek. Ivánka Zsigmond, a lyceum felügyelője, nagytiszt. Masztis Ádám honthi föesperes, tek. Plathy György, Radvánszky Ferenc zólyommegyei helyettes alispán urak díszítették jelenlétökkel. A superintendens ur nem volt hallgatag tanuja a vizsgáknak, hanem azokban cselekvöleg is vett részt, a mennyiben majdnem minden osztályt és majdnem minden tanulmányból maga vizsgált meg, hol benne, kiknek még eddig nem volt szerencsénk öt közelebbről ismerni, nemcsak a tudományok minden ágaiban jártas férfiút, hanem a tapintatos paedagogot és didactát is tapasztaltuk. A vizsgák mind a számos hallgatóságra mind a tanárokra és tanuló ifjúságra nézve örökké emlékezetesekké lesznek. Azon gondolatdus, észre, szívre egyiránt iató beszédek, miket a főtiszt, ur az egyes osztályok vizsgáinak végén kegyes volt intézni az ifjúsághoz, maradandó kedves emléket hagyandnak mindnyájunk szivében s azon kívánságot ébreszték bennünk, bár lehetne szerencsénk ily nagybecsű censort körünkben gyakrabban tisztelhetni. Midőn végimájában áldást monda a tanárokra, az ifjúságra, az eddig is ez intézetre minden áldozatra kész egyházra, az iskola minden pártfogóira, könyütle egy szem sem maradt. Szives volt meglátogatni a leányok iskoláját és az előkészítő osztályt is. A vizsgák után következő vasárnap mind a tót, mind a német isteni tiszteletben résztvevén, az oltár előtti végszolgálatot mind ott, mind itt ö végezé, áldást mondva a nagy számmal egybesereglett hívekre. Az egyház tagjai Szobbra vagy Vácra elébe akarván menni, s öt onnan saját alkalmukon elhozatni, ö a szives ajánlatot megköszönte, de nem fogadta el, mindennemű ünnepélyes fogadtatását, lakomát előre megtiltott, mint olyanokat, melyeket szívéből un. De az egyház tagjai azt hivén, hogy ezt csak veleszületett szerénysége íratja vele, különben is a tilalom csak az iskolai igazgatóságot illeti, dacára annak, hogy sem azt nem tudták mikor, sem azt, merre jön? mert csak annyit irt, hogy vagy 11-én este, vagy 12-én korán reggel jön, egy 20 tagból álló bandériumot állítottak ki, és sejdítve, hogy Ipolyságnak jövend, ll-dikén délután a legnagyobb záporban Kaehelmann Károly egyházi felügyelő s két helybeli lelkész ur vezérlete és több kocsi kísérete mellett Prencsfalura elébe mentek, ott addig várakozandók, mig eljövend. Miután esti 9 óráig senki sem jött, némelyek hazatértek; de legtöbbje ott maradt. Nem hiába várakoztak ; 10 óratájban jött egy kis fedetlen szekérke. Az örül kiállított banderista az éj sötétjében „megállj, ki vagy"-ot kiált. Hála Istennek, Székács, lön az örvendetes felelet. Egy pillanat alatt körül volt véve a szekérke. A rajt ülő örömmel üdvözöltetvén a jelenlevők által, a bandérium kíséretében éjféltájban szerencsésen érkezett városunkba, hol a nép reá, fájdalom esti, 10 óráig hiában várakozott volt, s csak azután oszlott vala el, a mint a Prencsfaluról hazatértek azt hozták hírül, hogy csak másnap reggel fogna megjőni. Itt Kachelmann Károly felügyelő ur köztiszteletü házában szives fogadtatást talált; vasárnap, ax isteni tisztelet után szives áldásaink közt azonnal távozott, fentebbi bandériumtól, helybeli lelkész, egyházi felügyelő s más urak által egészen Prencsfaluig kisértetvén el, hol az ismert fiókegyház elszakadási ügyét akarta barátságosan elintézni, a mi, mint halljuk, neki szerencsésen sikerült is. Mikép hatottak rá a vizsgák, mutatja az utolsó vizsga végén tartott beszédében foglalt abbeli nyilatkozata : „Biztosítom önöket, hogy ha eddig nem voltam volna is barátja ez iskolának, most elhatározottan azzá lettem, s ha eddig ügyében nem tettem semmit (pedig dehogy nem tett), ezentúl mindent megteszek, hogy tovább is fenállhasson s magasztos utjának megfelelŐIeg üdvösen hathasson," mire mi csak azt mondjuk: Amen. A jövő tanév, mint más ev. tanintézetekben, ugy az itteniben is sept. 16-kán fog kezdődni. B. PETZ GYULA LELKÉSZ UR ÉS A TANITÓKÉPEZDÉK. E lapok olvasói előtt ismeretes dolog, hogy alólirt t. Horváth S. lelkész úrral a Szarvason felállítandó tanítóképezde felett hosszasban vitatkozott s végül fogadá, hogy miután t. lelkész ur állításait semminemű okokkal sem támogatja, a további feleselésröl lemond. Azóta nem is vitattatott meg e tárgy hirlapilag egészen jul. 21-kéig s midőn Petz Gyula ur e lapokban a tárgyat újra fölelevenité az által, hogy a békési ev. e.-megye által ez ügyben kiküldött bizottmány véleményét közölte, melynek veleje az, hogy az önálló képezdéket ellenzi, a gymnasiumokkal egyesülteket pedig pártolja; 1) Mert a gymnasiumtól elvált képezde azon színezetet hordaná magán, mintha az irányadó tényezők nem tudnák, vájjon a képezde célja dressura-e. vagy nevelés. 2) Mert a növedék a gymnasiumból kiszakítva, a seminarium idegen földjébe ültettetik át. 3) Mert a negyedik osztályt végezett tanuló nem képes még magának életpályát választani, s 4) Mert a gymnasiasták s seminaristák között kastkülönbség jöne létre. Ezen állításokra legyen szabad nézeteimet elmondanom.