Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

Nézzük e pontokat egyenként: Ad 1) Hogy miért viselné az önálló seminárium azon színezetet magán, mintha nem tudná, váljon dressirozzon vagy neveljen-e, azt tudósitó ur elfelejtette megmondani. Vagy talán a gymnasiumoknak tulajdonit egyedül üdvezitö nevelési képességet! Lehetetlenség! Hisz mint bizottmányi tag, s igy mint szakértő férfiúnak tudnia kell, hogy például Németországban a nevelés ügye a legtöbb elemiiskolában sokkal jobb lábon áll, mint akármelyik Fridrich-Wilhelm­stádti-féle gymnasiumban. — Vagy hol gondolnak keve­sebbet az ész fejlesztésével, — hol vetik meg inkább a methodikát, mint a mely csak elemi szellemeknek, t. i. iskolamestereknek dukál, — hol examinálnak, hol doceál­nak, hol tradálnak, hol papolnak többet s igy hol mozdítják elé legkevesbbé az önállóságot, a szellemi s testi erők harmonicus fejlését, hol uralkodik nagyobb ismeretlenség a modern nevelészet feladatával, mint épen e gymnasiu­moknál ? Különben azt is tudnia kell t. tudósitó urnák, mint szakavatott férfiúnak, hogy jelenleg Németországban még a legparányibb államocskában is léteznek önálló képezdék. Honnan e tünemény, hogy még a gymnasiumokkal egybe­kapcsolt képezdéket is önállósítják s összeköttetésüket a gymnasiumokkal szélylyeltépik ? S különös az, hogy ott az irányadó tényezők igen jól tudják, váljon mi jobb: dres­sura-e vagy nevelés ? Igy pl. Wengemann ur Bonmann s Comp. egyetemben Raumer, Stahl, Hengstenberg urakkal kezet fogva halálig harcolnak a dressura mellett, mert csak ez által lehet kegyes embereket, hü jobbágyokat ne­velni, mi ellen Diestenveg, Graefe, Lüben, Lange az egész inivelt világgal a nevelés, a fejlesztés mellett küzd. Vagy talán ezen tudatlansággal a két magyarhoni ev. tanitó­képezdét akarta sújtani, vagy azokat, mikép azt az E. W. 14. számában tevé, elvtelenséggel vádolni ? Az ilyen váda­kat egyszerűen visszautasítom, mert lehetetlenség, hogy oly férfiú, ki a tényállást, az irányadókat ismeri, ilyesmit állítani merhessen. Ad 2) Tudósitó szerint az ismeretes föld a gymna­sium, az ismeretlen a képezde, melybe növendéket átplán­tálni nem tanácsos. Ugyan következtessünk egy keveset. Mivel a legismertebb föld az elemi iskola, a növendé­ket a gymnasiumba átültetni nem kell, vagy mivel a gym­nasiasta csak a gymnasiumot ismeri, az egyetemet pedig nem, tehát ne menjen az egyetemre. Ugyan kérem, mondja meg, van-e ebben logika? vagy talán meg tudná mondani, hol van az a különös „átmenö-hid," mely az elemi iskolá­ból a gymnasiumba s onnan az egyetembe visz.—Vagy talán valamennyi tanintézetnek nem kell-e ugy szervezve lennie, hogy annak egyik tagja a másikkal szoros kapcsolatban le­gyen, s hogy az elemi osztály, az algymnasium, az egész gymnasium stb. önálló egészet képezzenek, melyek egyike, vagy másika bevégzése után az ifjú az élet rögös pályájára léphet? — Bocsánat, ha ily okoskodást felfogni nem tudok. Ad 3) Tudósitó azt véli, hogy a negyedik gymnasiális osztályból kikerülő ifjú nem érett arra, hogy magának tanpályát válaszszon. — Nem akarom tagadni, hogy nem egy ifjú képtelen arra, de kérdem: segitve van-e ez által a bajon, ha a tanpálya választása hatodik osztályba helyeztetik, holott a tapasztalás bizonyitja, hogy sok ifjú még a 8-dik osztály bevégzése után is határozatlan, hogy mily pályára lépjen, minek ellenében sok 12 éves tanuló van, ki tökélyesen határozott e tekintetben. És ha még az életpályát tekintjük, mit látunk ott? A földmives gyermekét már 10 éves korában veszi ki az iskolából, ugy mint a szegényebb iparos is, gyermekét azon pályára adva, mely­hez annak legnagyobb hajlama van. Nem cselekedhetnék-e ugy a negyedik osztálybeli gymnasiasta is szülei beleegyez­tével ? Ez érvet szintén fel nem bírom fogni. Ad 4) Azt mondhatnám: Venio nunc ad fortissimum argumentum, mert a jelenben, bárcsak papiroson létező szabadság, testvériség, egyenlőség korában az, ki a kastok eltörlesztését hirdeti, legalább részben számolhat párto­lásra. Sajnos azonban, hogy itt a kastok eltörlésének értelme nincs, hacsak azt nem akarja a tudósitó állítani,1 hogy a doctorok, theologusok stb. mind meg annyi kastot képeznek, kik egymás mellett meg nem férhetnek, s egymás ellen küzdenek. Azt pedig tudom h. t. ur nem akarta mondani. Hátra volna* még, hogy a hetenkénti tiz órai semina­riumi toldalék-tanitásról szóljak, melyekben tizenegy tan­tárgy „adatnék elő." Ehhez pedig szólani nem akarok, mert olyan nézetekkel, melyek az önálló képezdéket ,be­teges intézeteknek" tartják, tökéletesen megegyzö az ily tanterv. Nyiri János. KÖNYVISMERTETÉS. Die evangelisch-lutherische Kirche Ungarns in ihrer geschichtlichen Entivicklung nebst einem Anhange über die Geschichte der protest. Kirclien in den deutsck-slavischen Landern und in Siebenbürgen von JoJiannes Borbis Cand. theol. et corresp. Mitgliede des voigilándischen alterthums­forschenden-vereins, mit einer Vorrede von Dr. theol. Chr. Ernst Luthardt ord. prof. d. Theol. an der Univers. Leipzig. Nördlingen 1861. Negyedrét 520 lap. Minden magyar protestáns, ki a magyar protest. egyháztörténelem mezejének kopárságát s azon nagy setétséget, mely egyházunkat a külhoni tudós szemek elöl a legújabb időkig elfedezé, csak kevéssé is ismeri, bizonyo­san kettős örömmel olvasandja a fentirt címet. Egy oly egyén, mint szerző, ki érti a magyar protest. egyház három, t. i. magyar-, német-, szláv anyanyelvét, ismeri a magyar prot. egyházat kivül-belől, mint a melyben több évig helyettes lelkészi hivatalt viselt, jelenleg egy virágzó egyetem tanárinak s ifjúságának , a közel kor leendő képviselőinek testvéri körében él, egy oly egyén, mondom, történelmi alapos tanulmányozással nemes buzgóságot s jó akaratot párosítva kiszámithatlan hasznot tehetne egy­házunknak, s ha tán tévedések, nem helyes nézetek, alap-62

Next

/
Thumbnails
Contents