Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-28 / 30. szám

előre is ajánlottak, s kit, fájdalom, betegen találtam: ugy vettem észre, hogy az itt uralkodó szellem buzgó és hazafias. Nem csalódtam. Az egy virág illata utmutató volt a tavasz kellemeinek összegéhez. Szent-Györgyön megtudván már előre az erdélyi remek szónok Nagy Pétertől, hogy megyek: mondhatom, mint nekem mondlák, hogy a mily szívesen vártak, ép oly szívesen is fogadtak. Mindjárt odamenetelem estvéjén sok jókkal találkoztam, s ottlétem alatt, mint mondák, az eddig csak lelkileg ismerőst annyi kedves baráti érzelem koszorújával kináltanak meg. Elfogadni oly jól esett lelkemnek; hisz mi az életben az irántunk úgyis oly kevés választottak érzelmeinél drágább és kedvesebb ajándék ; s most, midőn az éltesek elismeréssel, a Fiatalabb pályatársak barátsággal jöttek felém, miként nem örvendhetett volna lelkem ? Örvendek, s ha nincs is a lobogó szövétneknek fuvalatra szüksége, ez fuvalat gyanánt szolgált nekem. A zsinatot megnyitó beszédek, prédikációk felett véleményt ejteni nem az én dolgom. Derék, hazafias vala mindannyi, s illő a mai korhoz, midőn minden érzés, mint a Minerva fejéből kipattan fegyveres isten, a hazafiság páncélával jön a világra. A vasárnapot buzgólkodasban s ünneplésben töltvén el, mindjárt hétfőn nyertem időt a főtisztelendő erdélyi püspök úrtól ügyem előterjesztésére, melyet egy beszédben teljesítettem. Ezután még a Moldva- és Oláhországban levő házassági elválasztásokra kértem a közzsinat figyelmét. — Ugyanis itt sok egymással nem élő házaspár van, s én az ilyen életet az erkölcsiség szempontjából meg nem engedhetvén, s a közzsinat is igy gondolkozván: rnint Bukarestnek van, megadatott nekem is, hogy két anyaegyházam elöljáróival az egymással nem élhető házasokat törvényesen elválaszsszain, megerősítés végett a főt. püspök urnák bejelentvén. Ezen és más felhatalmazást a bukaresti consulatussal is kértem hivatalosan tudatni, mely is elhatároztatott s talán azóta végbe is ment. A gyülésezés és tanácskozás folyamát ott létem alatt nagy figyelemmel hallgattam. De már kedden délután útra kellett indulnom, s én elbúcsúzva az engemet oly szivesen látott kedves atyafiaktól, kiknek irántam való előzékeny megtisztelésöket nem is érdemlettem, indultam pusztának látszó sivatag pályám földe felé. Isten veletek Erdély lelkes papjai s világi rendei! Szép emléketeket elviszem magammal rózsaszin-fátyolul, lelkem oly sokszor besötétülő láthatárára. Mint Ígértétek s lelkesen fogadtátok, támogassátok az általam felfogott lelki szegények szent ügyét. — Munkálkodjatok legjobb keresztyéni és hazafias lelketek sugalma szerint. Isten veletek! Erdély- és oláhországi határszél, julius 21. 1861. Czelder Márton. XII. Az erdélyi kedves emlékű, még most is érzett lelki élvezet után sietnem kelle az én sivatag pályamezőm felé. — Elég lett volna annyi pihenés, melyet nyertem, ha itt is folytonosan nem kellett volna lelkemnek hullámzani; — hullám hullám, de már megszoktalak s talán benned is halok meg. Most légy betakarva Erdélyben töltött, kiszakasztott rózsalevele életemnek, elteszlek én téged oly sok eltemetett elsiratott emlékeim közé, hol aztán mint egy szent pantheonban, midőn jelen s jövendő elszomorit, téged is megtaláljalak s lelkemhez öleljelek. Nyugodjatok, nyugodjatok 3 nekem mennem kell, habok űznek, habok visznek s én nem maradhatok. — Már Sz.-Györgyre küldtek tudósítást ploesti hiveim, hogy az iskola megint rosz sors kezére került, s valóban ugy is találtam. Oda érvén, bár köznap volt, összegyüjtetém a hiveket s prédikáltam, az elmenetelem óta történt viszály és háborúság habjait az evangyéliom megnyugtatásával leikökben lecsillapítani igyekezvén. Megnyugtattam őket arra nézve is, hogy pár hét múlva visszajővén Pileströl, mindaddig tanítom a gyermekeket, mig bárhonnan egy jó tanítót kaphatok. — Ploesten, mig én Erdélyben valék, egy ev. megbízottam a megalkudott áron a templom és iskolának való helyet 560 aranyon megvette. A helynek fele a mienk, fele pedig az evang. testvéreké. Hadd legyünk mi egymás mellett. A hely 30 öl széles, 28 öl hosszú s ennek fele egyiké, másik fele a másiké. Hogy építkezünk majd, ha lesz miből ? ez a későbbi idő dolga. Most csak az a fő gondunk, hogy a helyért való 280 aranyat még ez évben lefizessük közös erővel. Az oláhok szerinti Pünköstöt Pitesten töltém, prédikálván, mini máskor szoktam, a német evangélikusoknak is. S mivel, mint előre terveztem, nem volt minden elkészítve : Oláhországban Pitesten egy ref. magyar templom alapját csak junius 30-dik napján tehettük le. De végtelen hála Istennek, hogy ez megtörténhetett! Örökre emlékezetes elöltem s mindnyájunk előtt a nap, mely az öröm, Istenbeni hála, jövő vallásos remény szent könyeibe áztatta meg szemeinket és lelkeinket. Az emlékül irt s az alapköbe letett oklevélbe az is benn van, hogy a pitesti ref. magyar templom a magyarországi reformátusok segedelmével kezdett építtetni. Ezen nagy jelentőségű vallásos ünnepélyre az egész fundust zöld galyak és virágokkal ékesiték fel, hiveim. Kicsiny és nagy olt volt, ékitgetett az oláhok nagy bámulására. Az ünnepélyre az oláhokat és mindeneket meghívtunk s képviselve volt a megye és városi elöljáróság is. Az egyházi szertartás Isten szabad ege alatt a természet templomában tartatott ily renddel : Először énekeltük „Jövel szent lélek1

-' egy kis harmóniával, a milyenre taníthattam híveimet. Ének után imádkoztam s prédikáltam alkalomhoz képest Neh. II. 20. v. A mennynek Istene ád nekünk jó előmenetelt, hogy mi, kik az ö szolgái vagyunk, felkelvén, épitnök stb. Egyházi beszéd után megint énekeltünk; ez is meglevén, én egy rövid beszédet mondtam oláhul, megmagyarázván röviden vallásunk egyszerűségének evangyeliomi okait, s kérvén az ö (t.i. az oláhok) irántunk való jóságokat. E beszéd ütán a főispán elémbe jöt t s meghajtván magát, megköszönte, hogy rólok szépen gondolkozunk; örömét fejezé ki, hogy a most uralkodó Kuza fejedelem alatt, ki a szabadság barátja, téteték