Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-28 / 30. szám

az akkori sz. atyák irásai, a régi kanonok és zsinatok végzései. Az első századokban azonban, midőn a liamis magyarázatok a tiszta evangyéliomi tudományt kezdék megvesztegetni, — a gyülekezetek s ezek igazgatói szigorúbb fenyitékhez nyúltak; mert , kiket szivben makacsoknak lenni tapasztaltak, többé egyház-követésre nem bocsátották elő, és csak haláluk óráján fogadták vissza a maguk társaságába. Az István és Cyprián közt folyt tüzes egyházi vita még keményebb egyházi fegyelmet vont maga után, melyből a püspököknek világi birósága fejlődött ki. Tudva van ugyanis, mikép Ambrus milanói püspök Nagy Theodosiust nemcsak kitiltotta a templomból, hanem keményen megparancsolá, hogy a templom csarnokában földön fetrengve imádkozza le bűneit. Voltak ugyan minden időben nevezetes férfiak, kik a két hatalomnak elegyítésétől idegenek valának, p. o. Sinesius a 3-dik században ptolomai püspök ezen tárgyról irván: „Igy akartam, úgymond, elhitetni veletek, hogy világi hatalmat papsághoz függeszteni annyi, mint két összeférhetetlen állapotot egybekapcsolni. Ha védelemre vagyon szükségtek, menjetek a birákhoz, ha Istenre, a püspökökhez. Fleury." XXII. k. stb. Epen ezt mondja Grelasius is. — Ezt tanitotta a szent régiség, a mint ez megtetszik 3-dik Gergelynek Leo lsaurushoz küldött leveléből stb. Később azon vélekedés kapott lábra, mely szerint minden azon nemű bűnért uj poenitentiával kellett eleget tenni, p. o. ha egy emberölésért tiz esztendeig kellett poenitentiát tartani, tiz emberért 100 esztendő kivántatott, mi lehetetlenné tette a bűnbánást, az egyházi törvényt pedig nevetségessé! — Es valamint a természetben mentül jobban nyomjuk a levegőt, annál jobban visszalökődik: épen igy történt a dolog a homályosabb időkben az egyházi fegyelemmel, mely minél inkább erőltetve volt, annál inkább elvesztette erejét és tekintélyét. Napkeleten a 9-dik században megromolván az erkölcsök, ifjabb Mihály császár, Theodorának fia, az egyház ruháiba öltözködve, fel s alá futkosott részeges társaival Konstántinápoly utcáin, kicsúfolta a vallást és ennek szentségeit. Fotzius ezt látta és nem dorgálta meg, a miért őt a 8-dik gyülekezet atyjai megtámadva kérdőre vonták; de mit használt átokkal menni ellene, kinek merészsége és hatalma oly ismeretes volt ?! Ha első Miklós a helyett, hogy a császár leveleit megégette a római nép szeme láttára, szent Ágostont követi vala , bizonyára többre ment volna ez ügyben. Ezek ugyanis a kegyes Ágoston szavai: Midőn egy bűnös oly nagy tekintetű, hogy a népet elcsábithatja, vagy ha maga vétkezik a a község, nincsen egyéb hátra, hanem hogy Isten előtt fohászkodjunk, és mindenkit, senkit meg nem nevezvén, inteni élete megjobbitására, kapván az oly alkalmatosságokon, melyekben a nép könnyebben indul a poenitentiára, p. o. közönséges Ínségben. Fleury szerint Virág Benedek. Mert a ki oly megátalkodott, hogy az egyházi fegyelmet megveti , vagy oly hatalmas, hogy azt büntetlenül általhágja, e körülmény azt, a helyett, hogy megjobbítaná, felboszantja, mint p. o. VlII-ik Henriket, mivel a lelki büntetésnek semmi egyéb alapja nincs, mint a keresztyén embernek hite és az egyházi tekintet tisztelete. Máskép áll a dolog a világi büntetésekkel, mivel minden ember természet szerint visszaborzad elveszteni jószágát, szabadságát, életét. — A keresztyén vallásnak kezdete és vége a szeretet, mely nemcsak tiltja, hogy felebarátunknak semmi kárt ne tegyünk, hanem inkább parancsolja, hogy tehetségünk szerint minden jóval legyünk hozzá! Mily gyönyörű s belmissióval teljes levelet irt e tárgyra vonatkozólag ugyancsak sz. Ágoston a Donatusoktól üldözött keresztyének ügyében, áfrrikai tiszttartó Donatushoz, ki neki barátja volt. Ne emlékezzél meg — úgymond — hatalmadról, mely a vétkesek életére s halálára adatott neked. Ne vesd meg ezen kérésünket, melylyel nálad azokért esedezünk, kiknek jobbulását Istentől kérjük. Mert elhallgatván, hogy nem kell elállnunk azon felvett szándékunktól, mely szerint mi a roszat jóságunk által akarjuk meggyőzni, gondold meg, hogy egyedül egyházi embereket illető gond legyen az ekklézsia ügyében itélőszéked elébe menni stb. stb. Levelét ezen megjegyzésreméltó szavakkal fejezi be: Akármely nagy legyen a rosz, melytől az embereket el akarod vonni, és akármely a jó, melynek elfogadására készited , ezen munkában nagyobb