Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-21 / 29. szám

vezné ezen előadást, nem volna hü az igazsághoz. Mindenesetre, beszélt ühlich ur az istenségről is: észrevette azt, mondá a többek közt, a Franzburgtól Stralsundig vezető uton is, nem különben az égen úszkáló felhőkben, valamint a réteken illatozó szénaboglyákban; tehát nem csak látta azt, hanem szagolta is. Az előadás végeztével két hallgató azonnal vitába ereszkedett Uhlich úrral, söt az egyik, Dr. Engelbrecht, ösztönözve is érezte magát, hogy néhány nap múlva egy irodalmi egyesületben előadást is tartson e théma felett: „Uhlich vallástana és annak megcáfolása." Uhlich már csak Magdeburgba térte után értesülvén ez eseményről elkérette magának Engelbrecht ur előadásának szövegét, ki is azt hivén, hogy Uhlich ur legfölebb csak olvasás végett kéri, szivesen átengedte azt. Hanem néhány hét múlva egy kis irat jelent meg Magdeburgban, következő címmel :„Ein Flugblatt über die gegnerischen religiösen Vortráge des Arztes Dr. Engelbrecht und des Predigers Uhlich in Stralsund. Herausg. von Uhlich." (Röpirat Dr. Engelbrecht és Uhlich lelkész ellenpárti vallásos előadásaik felett.) — Dr. E. ur nem várt effélét s egyátalában nem érezte magát hivatva az ellen fellépni, — mindössze is hirlap utján, néhány sorban rótta meg az indiscrét eljárást. Tudósító egyébiránt lehetlennek is tartja, hogy egy valódi evang. keresztyén Uhlich úrral, vagy elvtársaival szóvitába ereszkedhessék, miután köztök, mint elvi alap, minden egyesülési pont hiányzik. A mint Stralsundban vége volt az előadásnak, tudósítóhoz egy szomszédja ily szavakkal fordult: „Megfoghatatlan, hogy az államhatóság megengedi, hogy a keresztyénség ellen ily nyíltan lépjenek fel, mint Uhlich; vájjon szabad volna-e épen igy nyilvános előadásokat tartani az alkotmányos monarchia, a király s állam ellen ?" „Ha az egyházii hatóság — válaszóla erre tudósító — mindig oly elnéző lett volna az úgynevezett szabad községek irányában, mint jelenleg, ugy ma már keveset hallanánk ilyenekről; hanem az üldözés által a martyromságbizonyos nemét idézi elö az ember; hagyják csak magokra szabadon Ronge, Uhlich és más ilyen urakat és ne háborgassák, — csakhamar vége lesz a szabad községeknek, melyeknek hitágazatban semmi hely sincs hagyva" a személyes istenség, a bűnbánat, hit által való megigazulás, imádság és halhatatlanság „számára." Különben Uhlich saját nyilatkozatai szerint még több izben lesz alkalmunk az ö nézeteivel találkozni. Előttünk van a Gothában megjelent „szabad vallási, 1861-dik évre szóló Naptáru

-nak második évi folyama. Ebben a 13—19-ik lapokon van közölve Uhlichtól: „a szabad vallás kézikönyve." E kézikönyv teljes átnézetet nyújt mindarról, a mit Uhlich, mint a szabad vallási irány főképviselője szerint" a világról, az emberiségről, az Énről, az igaz, szép és jó törvényről, a különös emberi viszonyokról, a jövőről és a szabad községekről", tartani lehet. K. J. Midőn homiletikát hallgató 3-ad éves theologusainkat a predikátio készitésébe gyakorlatilag is bevezetém, — mélyen áthatva azon meggyőződéstől, hogy minden későbbi siker leginkább az első munkálatok minél nagyobb gonddal és figyelemmel történő kidolgozásától függ : e szempontból célszerűnek találtam nevezett tanitványink közt egy kis nemes versenyt és pályázatot nyitni olyképen, miszerint a legjobbnak Ítélendő beszédet valamelyik egyházi közlönyben kiadni igérkezém. Tisztelt barátom és tiszttársam Ballagi Mór ur szíves volt e célra magában az Egyházi s Iskolai lapban nyitni tért, — mihez képest itt közöljük a társai közt leginkább < sikerültnek itélt munkát, ugy a mint szerzője elkészítette. Táplál bennünket a remény, hogy e lapok t. olvasói is méltónak itélendik az elolvasásra s a neki nyújtott szerény koszorúra. PetiJ. KÖZÖNSÉGES EGYHÁZI-BESZÉD. Alapige Luk. 21, 25—28. „Akkor lesznek jelek a napban, a holdban és a csillagokban : és a földön a pogánynépeknek szorongattatások, tanácsokban való megfogyatkozásnak miatta, mivelhogy a tenger és a hab zűgni fog! Az emberek is elámulnak a félelem miatt, és azoknak várások miatt, melyek e földnek kerekségére következnek: mert az egeknek hatalmasságai megindulnak. És akkor meglátják az embernek fiát eljöni a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel. Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert elközelget a ti váltságtok." Főtétel: Az isteni örök igazságtétel soha el nem marad, sem 1. A büntetésben, sem 2. Az áldásban. Krisztus örömhirnök volt k. h; az ö szájából soha sem lehetett mást, mint reményt, vigasztalást hallani, most pedig egyszerre elnémulnak ajkain az örömnek szavai. Végén állott ö már földi pályájának és nagy munkája még bevégzetlen vala. Erősen nyomta szívét a prófétáknak mondása : megverem a pásztort és elszélyednek a juhok; mélyen sebzé Jeruzsálemnek közelgő elpusztulása; mert Jeruzsálem volt a keresztyénség bölcsője, és a tanítványok még valóban kisdedek valának, kiknek az élet eddig csak egy csendes édes álom volt mesterök szerető kebelén. Itt volt az idő, hogy őket felköltse s nekik megmutassa a jövendőket. Remegő kezekkel emeli fel a függönyt, mely a titkokat takará, mert alatta iszonyú dolgok rejlettek, melyeket a még gyenge tanítványoknak meg kellett látniok. Ott látták ezek, a mint egy nemzetség a másikra támad és egyik ország a másik ellen, a mint a föld megindul és éhség s döghalál emészti fel annak lakóit. Ott terült el szemeik előtt a szent város, a mint a seregektől körülvétetett és a pogányoktól eltapodtatott és nem maradt benne kő kövön. Remegve bár, de félre-vonta a függönyt, hogy mind ezek bekövetkezvén ne esenek kétségbe, hogy ne ugy tekintsék mint Zsidóországnak vele együtt a Krisztus vallásának végelpusztulását, hanem megismervén a multat, mint ennek természetes következményét tekintsék a jövőt; hogy ne a véletlen müvének tartsák a veszedelmet, hanem az isteni örök igazságtételnek, mely soha el nem marad, sem 1) A büntetésben, sem 2) Az áldásban.