Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-20 / 3. szám

sorsára jutunk, kik lámpásukat kezükbe vévén, nem vivének olajt magukkal s — elkéstek a lakodalomból. Nem ismeretlenek előttem és méltányolni is tudom az okokat, melyek épen legjobbjainkat arra birják, hogy egyházunk országos közjogi kérdéseit most ne feszegessék. Magam is azt hiszem, s lapunk mult évi valamelyik számában ki is fejtettem, hogy e tekintetben jó lesz most minél kevesebbet tennünk és dolgunkat az összeülendő országgyűlésre bíznunk. Azonban bármi kedvező fordulatot vegyen is egyházi ügyünk a törvényhozás terén, az autonom maradni akaró egyház virágzásának első legszükségesebb föltétele mindég a hívek meleg részvéte és érdekeltsége marad, s azért aggasztó reánk nézve a beállott csend s közfigyelemnek másfelé fordulása, aggasztó különösen most, midőn az európai politikai mozgalom hátterében, az egyházi kérdés nem csekély szerepet játszik és kétséget nem szenved, hogy a nagy eszmék, melyek Európát mozgatják, elébb-utóbb megtalálják utjukat hozzánk is, a midőn aztán kívánatos lenne, hogy bennünket készületlen ne találjanak. A forradalom, melyet a tudományok nagyszerű fejtése eszközölt a lelkekben, kapcsolatban a tekintély uralmának a politikai forradalmak által történt megingatása, hogy ne mondjuk, megsemmisítésével, a gondolkodókat rég arra a meggyőződésre birta, hogy a szellemi élet legnemesebb momentuma, a vallás magát az előhaladt tudomány eredményeivel összhangzásba teendő átalakulásnak megy elibe *), s hogy a kor mozgalmai addig csillapatra nem jutandnak, míg e kiegyenlítés meg nem történik. Ha ezt már pusztán a lélek örök törvényei szerint ís állítanunk kell, annál erosebb lesz ebbeli várakozásunk, ha a jelen világeseményeire a felületnél mélyebbre ható pillanatot vetünk, s azokat a múlttal is hozzuk kapcsolatba. *) Ah qui sait si cette ombre oü palit ta doctrine Est une decadance — ou quelque miit divine, Quelque nuage faux prét á se déchirer, Oü ta foi va monter et se transfigurer, Comme aux jours de ta vie humaine et méconnue Tu te transfiguras toi mérne dans la nue. Igy szól e tárgyban Franciaország nagy költője, Lamartiné. A reformatio korában a társadalmat regeneráló mozgató eszme a vallás volt; akkor a politikai kívánalmak a vallásos kérdések kíséretében jelentek meg és ezeknek csak eorollariumai gyanánt intéztettek el; s a tudós férfiak, kik a vallás legszentebb titkai felett vitatkoztak, tán nem is sejtették, hogy tudós szent vizsgálataik nyomán uj társadalmi rend szülemlendik. Korunkban épen megfordítva van a dolog. Az eszmék, melyekért az európai emberiség ma lelkesül, melyek nyilvános életének irányt adnak, szabadság, egyenlőség, nemzetiség, mind politikai, az emberiség társadalmi regeneratióját tárgyazó eszmék; azonban a népek politikai autonómiája mellett vívott harcok kíséretében aligha oly vallásreform nem készül, mely ha nem lesz is oly gyökeres, mint a 16-ik századbeli, de talán annál általánosabb lesz. „Azt hiszszük, hogy a politikai forradalmak alatt a lelkeben halkan egy vallásos forradalom készül végrehajtatni" — monda legközelebb az „Opinion nationale," midőn a mult év végével a pápaság, mint a nemzeti önállósággal össze nem férő institutio ellen keményen kikelt. — S az „Opinion nationale" kemény beszéde oly viszhangra talált a közvéleményben, hogy az ultramontan „Monde" most az egyszer komolyan meghökkent s elment a kedve a szokott gúnyolódó, fitymáló feleseléstől; különösen miután tapasztalta, hogy az egyház demokratizálása, mint a francia nemzet közohajtása mind jobban, jobban előtérbe lép és széltire kimondják, hogy a dolog természete szerint „a papnak a nép által kell választatnia, az egyház nagy ok és püspököknek pedig a papok által választottaknak kell lenniök. Örömmel üdvözöljük róm. kath. testvéreinket e téren teendő minden lépéseikben; mert ha képzelhető út, mely a vallásreformokra elvezetne, a nélkül, hogy a társas viszonyok legkisebben is megzavartatnának, bizonyára az lesz az, hol a nép az egyházalkotmány sáncaiba bevétetvén, annak hozzájárulásával látnának a szükséges javításokhoz. Nagyon csalatkoznának azonban, kik abból, hogy Franciaországban most e mozgalmak szőnyegen és napi renden vannak, ott tán a protestantismusnak valami nagy jövendőt akarnának