Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-20 / 3. szám

jósolni. — E mozgalmaknak a protestantismussal, mint formulázott vallástétellel semmi közük; de mindenesetre arra mutat, hogy ott valami uj, a jelen magasabb szellemi belátásra érett emberiség jogosult igényeinek jobban megfelelő vallásintézmény létrehozásán dolgoznak. Azért óhajtanám én, tartanánk lépést az európai valláseszmék haladásával, és ha nem találnánk sürgős tenni valót a hazai egyház terén, kisérnők figyelemmel a külföldi vallásmozgalmak fejlődését, hogy az idő jelenségeit megértve, azokhoz képest intézzük lépéseinket annak idejében mi is. Brüssel. Az „Independence belge" a következő Rómából vett közlést ilyen észrevétellel kiséri: ,,A Journal de Romé jelenti, hogy a sz. Péter-fillér a föld különböző részein eddigelö egy millió százhúszezer római tallérra rug, s nagy megelégedéssel nyilatkozik a felett; mi pedig ez öszveget, mely mindöszve is mintegy 6 millió frankot tesz, nagyon is csekélynek tartjuk. Sz. Péter öröksége veszélyben van s dacára az ö püspökei sürgős felhívásainak, az egész világegyetem hivői csak is 6 millióval állnak elő, a mennyibe egy 25,000 főből álló hadseregnek 3—4 havi tartása kerül! Ez kevés, s a legkevesebb, a mit abból következtetni lehet az, hogy a kath. világ a pápák világi hatalmának fentartását az ö szellemi hivataluk fénye és hatalmára nézve nem tartja mulhatlanul szükségesnek." fA. K. z.y Angolországban egy bizottmány alakult , mely a Márkák és Umbriában lefoglalt kolostori javakat fogná megvásárolni. A „Les Massacres de Syre" cimü színdarabot már a „Cirque Imperial" tagjai is betanulják, minekutána a szerző kitörülte azon helyeket, melyek a törökökre nézve sértők voltak. Szerzője Mocquard ur a császár titoknoka, ki a Mortaraféle ügyet is színpadra alkalmazta. Semmi sem ingerelte fel jobban a közönséget Róma ellen, mint Mocquard ezen müve, melynek első előadását Napoleon is megtisztelte jelenlétével, és ílagrans helyeit megtapsolta (Vld.). Berlinben jelentékenyen növekedik az irvingianusok felekezete, és már egy templom építésére is elegendő összeget gyűjtött. Az idegen hatalmak biztosai 30 millió frankban állapiták meg a syriai keresztyének részére adandó kárpótlási összeget; ennek harmadrészét a damaskusi törökök fogják fizetni. •-•-—— TÁRCA. GYÁSZHÍR. Jéna, január 4-én 1861. Az uj év első reggelén nagy és súlyos csapás érte a jénai magyar tanuló ifjúságot, s öröm helyett bűt és fájdalmai hozott. Az isteni gondviselés ugyanis jónak látta a jelenleg Jénában tanuló 10 magyar ifjú közöl Eltscher Simont kiszólítani az élők sorából E viruló, 21 éves ifjúnak halála nem annyira rendkívüli, — mert hiszen a halál nem válogat, de ifjút s aggastyánt egyaránt ragad el magával, — mint inkább rögtöni s váratlan vala. Az ó év utósó estéjén ugyanis a legjobb egéseséggel birt s vidor kedvvel mulatott társaságunkban mindaddig, míg itteni szokás szerint néhány perccel éjfél előtt a nagypiacra indult, hogy a több ölfából rakott máglyát az öszszegyült egyetemi ifjúság meggyújtotta, s azt nagy körben, melyhez a lakosság tetemes része is csatlakozott körülállván, zeneszó mellett énekkel üdvözlé az uj évet. Itteni bevett szokás szerint azonban ez alkalommal minden jelenlévő egyetemi polgár tűzbe dobja kalapját vagy sapkáját, — s igy cselekedet szegény elhunyt barátunk is, ki, miután más föveget nem hozott magával, a majdnem 20 foknyi hidegben meghüté magát. Ezután még reggeli négy óráig vidor beszélgetés közben tölté egyik barátja társaságában az időt, mire, a legcsekélyebb bajt sem érezvén, nyugodni indult s álomra , örök álomra hajtá a maga fejét. Reggeli nyolc óra tájban ugyanis holtan, meredten találtatott ágyában, álomközben s igy minden kin s fájdalom nélkül szenderülvén át a jobb életre. A segítségül hívott orvosok s egyetemi tanárok a legkülönfélébb kísérletek dacára sem valának képesek a szélhűdés következtében élettelenné vált testet újra föléleszteni. Nem akarom, mert képtelen vagyok, azon fájdalmas érzést leirni, mely kis körünk mindegyik tagjának keblét emészté, midőn kedves hazánkfia holtteteme körül összegyülekeztünk; álljon itt inkább a korán elhunytnak rövid életrajza, örök emlékkő gyánánt! Eltscher Simon Gömörvármegyének Dobsina városában született s a rozsnyói tanodában végzé gyimnásiumi tanulmányait ; mire keble benső sugallatát követve az eperjesi evang. kerületi collegiumba ment, hol a szokásos háromévi theologiai tanfolyamot a lefolyt iskolai évben szerencsésen s sikeresen be is fejezé. Természeti kitűnő tehetségit oly ernyedetlen szorgalom által tudta kimivelni, hogy nemcsak Rozsnyón, hanem Eperjesen is az első tanulók egyike vala : szerénysége, lelki jelessége s nyájas modora által pedig tanárainak, tanulótársainak s mindazoknak tiszteletét s szeretét nyeré meg, kik vele érintkezésbe jövének. Szóval mind tudományos műveltsége, mind pedig erkölcsi fedhetetlen magaviselete által azon reményre jogosított, hogy egykoron egyházunknak buzgó tagjává, hazánknak hasznos polgárává válandik. Eltscher Simon vala az első, ki a m. augusztus hóban tevé le candidaticumi vizsgáját az ujan megválasztott tiszai superintendens, föt. Máday Károly ur előtt, azután pedig ismereteinek gyarapítása végett a jénai egyetemre jött, hol fáradhatlan buzgalommal igyekezett kitűzött feladatát megoldani, midőn a kérlelhetlen halál magával ragadá, — idegen földön, távol szülei — s ismerősitől. Legkevésbé sem csudálandó tehát, hogy azon részvét, melyet rögtöni meghalálozása nemcsak a tanári kar s tanulóságnál, de az egész városi közönségnél is elő idézett, a szivek mélyében keletkezett s magát külsőleg is tanusitá. Hóltteteme ünnepélyes eltakarítása f. hó 3-án d. u.