Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-06-30 / 26. szám
tövé teszi az alaktant, arra nézve csak néhány ásványt -említek fel: a kocka megtartására ott van a só, folypát, ólomfény, vaskovand, az octoederre, a timsó, a tetraederre, a fakóérc (Fahlerz), a rhomdodekaederre, a gránát, a pentagondodekaederre , a vaskovand (Eisenkies). Az oszlopokra nézve: az ónérc, quarz, salétrom, rézgálic stb. A pyramisokra nézve az ónérc, mészpát, quarz, kén stb. Igaz, hogy ezen alakok nem felelnek meg az alaktanban tantárgyul használt mértani alakoknak; de nem is a stereometria tanítása a cél, hanem megismertetni, a lapokat, ormokat, csúcsokat, mint a szabályos testeket alkotó külső bélyegeket, s gyakorolni s kifejteni a gyermek vizsgáló képességét. A mértani alaktanon kivül még egyébféle alaktant is lehet tanítani a természetrajz segítségével, milyen a növények és állatok alaktana, melyek együtt véve képesitik aztán a gyermeket a tárgyak helyes megismerésére egymástól való megkülönböztetésére stb. Ismételem, hogyha valamely iskolába be van véve a •természetrajz, akkor a Pestalozzi-Diesterweg-féle alaktan tanítása mellőzhető. A mi a „Szervezeti javaslat" szerint a tantárgyak osztályonkénti felosztását, a tantárgyak tanítási módszere kifejtését illeti, azok nézetem szerint olyan helyesen, s a tanitástan jelen fejlődése szerint oly tökéletesen vannak .fejtegetve, hogy ha a felállított elvek és fejtegetések nyomán fogják megoldani az elemiiskolákban, akkor az erdélyi nevelés és tanitás a legtökéletesebb haladásnak fog örvendeni. — A tanítási órák szarna a lehető legmérsékeltebben van megállapítva. © (Folyt. köv.). KÖNYVISMERTETÉS nemzeti mivelödés alapjaIrta Karcsanyéki G. Szeged, Burger Zsigmond tidajdona. 1861. 8-ad rét, 244 Zaj?. Ezelőtt egy pár héttel, midőn épen azzal foglalkoztunk volna, hogy a fencimzett műről, annak figyelmes átolvasása alkalmával tett jegyzeteink nyomán, e lapok számára ismertetést Írjunk, jelent meg a Sz. Figyelő f. é. 29-ki ízáma, s abban ugyané műről egy ismertetés is, még pedig örvendetes meglepetésünkre oly szempontokból kiindulva s oly felfogással, mely a miénkkel csaknem azonos. ÍJehogy tehát plágium bűnébe essünk, vagy hogy a mit más Jan elmondott, — mint nem régen egy tudósunk megjegyzé *— mi roszabbul mondjuk el: legyen szabad amaz ismertetésnek ide tartozó részét, saját nézetünk gyanánt is, szóról szóra közleni : „A fennebbi röpiratot őszinte hazafiság, felekezetiség nélküli részrehajlatlanság, másfelöl nagy olvasottság s élettapasztalás teszi üdvös és egészséges olvasmánynyá. A vallásos közerkölcsiségről, mint a nemzeti művelődés alapkövéről, a nemzeti jellemről s annak fejlesztéséről, a nevelés fontos ügyéről, tudományunkról, irodalmunkról helyes és mérsékelt nézeteket találunk benne. Különösen a köznevelésről irt szakaszt ajánljuk a szakemberek figyelmébe. Szerző nem azok közé tartozik, kik erőnek erejével uj eszmét akarnak mondani, hogy azok által magát megbámultassa a nagyobb résznél s kinevettesse a tapasztaltabb és érettebb olvasóval. Uj téveszmét hirdetni több dicsőséggel járhat, mint igazságot ismételni, de az utóbbi több becsüléssel jár. Különben az eszmék a felvilágosultabb kisebb rész előtt ha nem ujak is, a nagyobb rész igazolva fogja látni magára nézve a munka megjelenését. A müveit szerző az ujabb eszmék színvonalán látszik állani, s ezeket szélesb körben s mintegy ránk alkalmazva akarja megismertetni. Azonban a célt, hogy közérthetőségü legyen, a munka nem minden részében találjuk egyaránt megközelítve. Kivált a munka első felében, a hol átalánosb eszmékkel foglalkozik, nem szab erőteljes körvonalakkal pontos határt eszméinek, melyek nincsenek szembetűnő világossággal csoportositva, ugy hogy ez eszmék világosság és árny, s kellő megtestesités hiányában határozatlanul folynak széjjel és futnak egymásba. Az olvasó az elvont eszmék ködébe vész el, — a hol tisztán nem veheti ki se a tárgyakat, se az utat. A gondolatmenet fonalát gyakran elejti a Iabyrinth közepett. Nem kis mértékben okozzák e homályt a gyakori költői és rhetoricai képek és hosszú hasonlatok, melyek a könyv első felében gyakoriabbak. A könyv utolsó fele, ahol kevesebb a költői cifraság, de több gyakorlati, tapasztalati, valamint történeti tényt találunk csoportositva, világosabb. Ezen rész nemcsak tanulságosabb,. hanem kellemesb olvasmány az elsőnél. Szerző szépségre, csinra törekszik előadásában; — de ugy tetszik, amaz a piperéhez közelit, ez a mesterkéléshez. A hasonlatok, a gyakran halmozott epithetonok terhelik az elöhaladást az olvasásban. A ki az igazságot szomjúhozza, még nagyobb szomjúságot érez itt, a hol sok előkészület után jut a dolog velejéhez. — Terheli szerző előadását a nyelv szokatlansága is. Alkalmazza az elméleti nyelvtudósok minden messziről hozott szabályát, melyeket pedig egész merevséggel nem igen tíír meg az élő nyelv; átveszi a német philosophia példájára egy uj, csupán a phi— losophoknak való nyelvet alkotni akarók minden ujhitásait„ Hunfalvy nyomán nem mondja tisztelni, hanem tisztölni, nem elégedni, hanem elégödni ; — (miért nem irja egyúttal követölni?); a philosophiai uj magyar nyelv, „valárdiság"-a, „anyagelviség"-e, „nagyánt" stb. mind elfogadott s örömest használt szavai. Ezenkívül maga is szabadon bánik a nyelvvel, ,,észleli és szívleli1 1 tán itt olvastuk először, — többek között, — az épen-1 két _p-vel irja, a melyet két Z-lel. Mindezek csekélységek, de összesen valami különcös szint adnak a stilnak. A sok újítás, a szavak szokatlan használata nehézzé teszik a megérthetést; mert a tárgyról a figyelem egy részét a külsőségekre fordíttatják az olvasóval. — Mindezekre annyival kevesebb szükség van, mivel szerző nem azon ujitók közé tartozik, kiknek nem levén egészen anyai nyelve a magyar, a mesterkélés erőszakai nem sértik érzésöket; hanem inkább nagyon jól
