Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-30 / 26. szám

ismeri még a nép nyelvét is eredeti forrásánál, s e részben sok találó kifejezést is foglal magában e könyv. — De átalán nem közelité meg a célt, hogy érthető és élvezetes olvasmány legyen a könyv szélesebb körökben. Atalán nem tartjuk sem sikert igérö, sem üdvös törekvésnek azon tudós pártét, mely nálunk hegeli szabadsággal akar philosophiai uj nyelvet teremteni. Óhajtásunk, hogy első szabály legyen a világosság és közérthetőség minden irományban, a hol a tárgy különben maga nem oly magas, hogy a közönség átalános eszmekörét meghaladja." Hogy azonban a fenérintett közérthetőség és szabatossághiány dacára is mennyi eszme és helyes nézet foglaltatik e műben : annak fényes bizonyságául álljon itt, némileg kivonatilag közölve, a következő igen fontos és korszerű cikk : Nemzeti nevelés és közoktatás. Már ha a célszerű nevelésnek komoly feladata a nemzeti jellem minden lényegös sajátságát kellőleg méltányolni és a lélekképzés nagy céljához képest ildomosán felhasználni : kétségtelen, hogy a hazai közoktatás minden ágazatában érdemleg tekintetbe kell jőnie a nemzeti érzületnek; mert a szellemterrnékönyitést ügyes tapintattal kezelt óltás eszközölheti célszerüleg. Az össze nem forrasztható rügyek beszemzésével itt is káros a kisérlet. Legalább a mi fő: a jellemképzés, annak elég bő anyagát nyújtja saját multunk is. Ha honi nevelésünk jobbára hazai erénypéldákból meritgeti oktató tanait: be fogja bizonyíthatni, mint lehet a gyémántot saját porával fényesíteni; — mig ellenben, mint láttuk, sok más szerszámmal bajosan férhetni hozzá. Jó hiszemünk ez oknál fogva, hogy a kiválólag szelleinképző intézetekben a nemzeti alapú oktatás az ó remek régiségtan mellett a majdan összeállítandó hazai régiségtant is méltatja arra , hogy a nemzet sarjadéka még fogékony éveiben elég korán kezdje ismerni mindazt, a mi elődei iránti] kegyeletét növelheti. — És ha ezennel alkalmilag szóba keríthettük az oktató nevelésügyet, mellyre minden gondolkodó méltán olly nagy nyomatékot helyez: nem eresztjük el az alkalmat a nélkül, hogy nemzeti mivelödésünk ez egyik legnagyobb fontosságú ágát illetőleg ne ejtsünk egy pár idevágó észrevételt. Hisz a nemzeti fejlődés terepélyes fájának legmélyebb gyökere s legmagasabb, legszebb koronája a célszerű nevelés. Alig nevezhető kiválóbb bölcsész vagy államférfiú, ki az oktató nevelési ügynek kitűnő fontosságát szóval vagy írásban ne emlitötte volna. Nálunk is hangoztatja azt tudós és tudatlan, — bizonyára sokkal több, mint a hány tettleg gyakorolja, vagy azt kellőleg felfogta. Jókora kötetkéket is láttunk már a nevelésről, mellyek szerzői gyakorlatilag nem éppen igazolták e szakban avatottságukat. Egyébkint „sok szépet irának a bölcsek, gyakran a nem éppen bölcsek is" mint Kölcseynk mondá : de a cselekvés ismét más, mint az elmélködés. „A jó gondolatnak sincs mindig jó sikere." Nem szaporitnók a beszédet e tárgyról, ha közelebbi indokok nem ösztönöznének reá. (Folyt, köv.) SÁROS-PATAK, jun. 18-án 1861. Ma költözött el innen Miskolcra főtisztelendő Zsarnay Lajos superintendens ur, a ki itt a sárospataki főiskolában harminc éven keresztül lelkész, s a papi tudományok tanára volt. Volt idő, mikor a s.-pataki lelkészséget is teljesítette, a gyülekezet üdvére. De különben is sok ünnepélyes alkalmakkor s majd minden második vasárnapon a városi templomban tartván az isteni tiszteletet, nemcsak a fötiszteletü egyházkerület, nemcsak a város kebelében virágzó főiskola, hanem a város is tiszteletes ragaszkodással tartá a nagy férfiút magáénak. A protestáns megpróbáltatás nehéz idején 1860. évben választatott a tiszáninneni helvét vallású ekklézsiák szabad választása utján superintendenssé s később a miskolci ekklézsia első lelkészévé. Az elv és buzgóság azt kívánták tőle, hogy elhagyja a várost, hol gyermek-éveit, ifjúságát és férfi kora idejét közkedvességben élte. A szellemi és szélesen kiterjedt rokoni viszonyon kivül, szerencsés anyagi helyzet is környezé öt itten, és mindezt kész volt elhagyni vallása hő szeretetéért, s a miskolci fényes ekklézsia nagyra becsült bizodalmaért Tudva van, hogy a protestáns vallás önkormányzásába tolakodott kormány megszaggatta kerületeinket, megyéinket; a tiszamelléki egyházkerületet sárospati kerületnek keresztelte, s a superintendens székhelyeül S-Patak városát rendelte. Ennek ellenére megmaradtak a protestánsok eddigi rendezkedéseik és kerületeik mellett, s ámbár S.-Patakon, vagy akármely más ekklézsiában is lakhatik, a superintendens, mindazáltal épen az elvért kelle azt tennie Zsarnay Lajos főtisztelendő urnák, a mi fentebb irva van. Junius 16-án búcsúzott el a városi templomban a főiskolától, a várostól, melyek dicsekedésükként tisztelték. Már több napokon át ezelőtt, személyes leereszkedéssel — mely kitűnő papi tulajdona — kereste meg a városi családokat, volt tanártársait, nagyszerű fáklyás-zene s egyéb ünnepélyes bucsutisztelgések után ma vált meg a hála, tisztelet, szeretet és igazi jó kívánások kíséretében tőlünk. (Sürg.) E. E. E. GYÁMINTÉZETI MOZZANATOK. (Negyedik közlemény) XXVII. MEGHÍVÁS. A programm 15 pontja értelmében van szerencsém a kerületi bizottmányok tisztelt tagjait f. é. aug. 26-kára meghívni akképen, hogy az nap estve hat órakor tartandó gyűlésünkben összeállítsuk eddigi működésűnk eredményét, a beérkezett folyamodásokat átvizsgáljuk, a kiosztást a gyámintézeti közgyűlés és egyetemes gyűlés elébe terjesztendő évi tudósítás pontjait előlegesen megállapítsuk, intézetünk érdekében netán teendő indítványokat előkészítsük stb. Aug. 27-kén reggeli kilencedfél óra-52