Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-30 / 26. szám

315 816 azok, kik kenyérkereset végett léptek a lelkészi pályára ?! Mert ezek megtalálják ezen a pályán is még talán jobban, mint más pályán, kivánságaik netovábbját, ők kényök-kedvök szerint neki feküdhetnek vagyonkeresési hajlamuknak, gazdálkodás, kupeckedés által jövedelmi segédforrásokat könnyen nyitnak, — a mellett állandó fizetést is húznak, biz ezek nem igen óhajtják, kivált az affiliálást, mivel akkor le kell mondaniok világi foglalkozásaikról s egyedül szent hivatásuknak kellene élniök , szóval, a kényelmet, melyről azt mondják: „deus nobis haec otia fecit," nélkülözni volnának kénytelenek. — Egészen más faj az, kik, mint a gömöri inditványozó ur is, nincsenek megelégedve a jelen fizetési állapottal nem magokért, nem családjokért, hanem azért, hogy magas hivatásuknak jobban neki feküdhetvén, annak minden kívánalmainak eleget tehessenek. De tegyük fel, hogy anyagi jobblét utáni sovárgásból kívánnánk célravezetőbb fizetési módot: el nem tudom gondolni, mi kárhoztatni való volna ebbeli kívánságunkban'?! Hiszen ki tud ugy sáfárkodni a rábízott talentumokkal, mint épen a lelkész, kinek kezébe hozhatna az tiz, husz, sőt százannyit, mint épen a lelkész kezeiben, ki azokat magasabb erkölcsi célok elérésére fogná felhasználni ?! Ugyan ha cikkíró ur oly veszélyesnek látja kezeinkben a vagyont, legyen szíves betekinteni csak egy tanintézetbe is, meg fogja tudni, hogy a tanoncok egyharmadrészben legalább lelkészek gyermekeiből állnak. Kik pártolják az irodalmat jobban, mint ök? Egy szegény lelkész valódi tantalusi kínokat érez, ha elgondolja, mi és mennyitől van ő megfosztva szegénysége által ? Mondja cikkíró ur, hogy nem az a boldog, kinek sok vagyona van, hanem az, ki megelégedett: kérdem, lehet-e itt a napszámosról vett hasonlatosságot alkalmazni, azon napszámosét, kinek korlátolt s csupán testi vágyai vannak, midőn a lelkésznek a szellemvilág paradicsomáról vannak képzetei. Egy szegény lelkésznél nincs szegényebb teremtés a föld kerekségén ! Mondja cikkíró ur, hogy világi célok elérésére használjuk vagyonunkat: ez nem áll! a mely lelkésznek gyermekei vannak, midőn azok nevelésére fordítja szük jövedelmének nagyobb részét, már üdvös istenszerinti célra áldozik; s tudok egyházmegyénkben gyermektelen lelkészt —ki esperes is volt — hogy gyermekeiül fogadta a pataki és debreceni iskolát, s tetemes szerzeményeinek nagyobb részét ezeknek hagyományozta. Méltán lehet azért csudálkozni, miért fél cikkiró ur a lelkészek gazdagulásától, s miért használja e tekintetben a gyanúsítás minden fegyvereit, sőt miért idézi a szentírásból ezen helyeket: „A gazdagnak nehéz üdvözülni, ne szerezzetek kincset magatoknak, s add el minden vagyonodat" stb. Fel nem teszem, hogy ne tudná érdemes cikkiró ur ezen szent helyek értelmezését, azonban azoknak alkalmazásából mégis ugy látszik, mintha vagy csak betűszerinti értelemben venné, vagy pedig a keresztyén erkölcstannal merőben ellenkezőleg magyarázná azokat. Alább visszatérvén cikkiró ur magyarázatjára, most szabad legyen ezen felidézett helyeknek azon értelmet adni, mit azoknak a Jézus után a keresztyén erkölcstudomány is tulajdonit. Ugyanis ezen szent helyekben. 1-ör. „Részint a szeretet munkáinak gyakorlatára intetünk. 2-or. Részint arra: miszerint külső körülményeinkről, ha azok kegyességünknek akadályul szolgálnak, tudjunk is, akarjunk is lemondani. Ezen felidézett helyekben tehát intetünk a szeretet munkáinak gyakorlására. Azt hiszem, joggal senki sem mondhat mást rólunk, mint hogy Idvezitőnk ezen főelvét, melyből, mint napból a sugarak, kiszármaznak, minden tételeit betölteni igyekezünk. — Olvassunk végig egy jótékony célú adakozási listát, legelői fogunk találni egy sereg lelkésznevet, —hogy többet nem tehetünk, azon okból történik: hogy, mint egy bölcs tapintatu s már nem élő lelkésztársunk példa szava tartja: nagyon is ritka rostára kell hányni szükségeinket, csak ami abban megmarad, lehet teljesitnünk. Igen, mert a lelkészek kebele jó termő föld. melyben minden hasznos eszme és terv meghozza az Ő drága gyümölcseit; s kik mennek elől, hanem ők, szóval, tettel nemcsak a vallás, hanem a socialis élet mezején is minden nemes ügy- s küzdelemben ? De nem folytatom tovább. Mi következik ezekből ?! Minthogy jót valaki csak anyagi jobblétének feltétele alatt tehet: nem lehetünk egy értelemben az Őszinte