Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-23 / 25. szám

Veress György urak iránt, értesitendők a mélyen^ tisztelt férfiakat arról, hogy e.-megyénk, mint eddig, ugy ezután is örökre szerencséjének fogja tartani, ülnökeinek koszorú­jában birhatni becses személyüket s láthatni kedves és tisztelt nevöket. Ügyvédekül kijelöltettek t. Szilágyi Károly és t. Sebes György urak, régibb ügyvédek t. Makrai János és Boér Károly urak mellé. Meglett hát ime a rég óhajtott uj szervezés, s mint látszik, nem személyeskedés, hanem az elv életbeléphetése vágya feküdt nyomasztólag a papság szivén, hogy azt a reform, terére in praxi is átvive, ezáltal is közelebb érjen e.-megyénk azon parthoz, melynek belhatárain virul s gyümölcsözik Isten országa, a szeretet és igazság napja, világa és melegével. Továbbá a mult r. zsinaton gyászban megünnepelt e.-m. algondnok helyett nemcsak egy, hanem 3 t. egyén választattak el algondnokságra, t. Pelei Lajos k.-szolnoki első-, t. Bereczki György másodalispán, s k.-megyei főügyész t. Dombi László urak, kik fel is terjesztettek a m.-egyházi főtanács elébe megerősítés végett. E választások után fölemlíti nt. esperes aa., hogy a részek visszacsatlása nyomán közbejött királyi biztossági felszólításra, hogy t. i. „micsoda viszonyban áll e.-megyénk az erdélyi püspökséggel és mlgos egyházi főtanácsosai, s hogy mikor csatoltatott az erdélyi püspökséghez stb. s onnan kifolyólag ily viszonyok közt mi nézete, óhajtása lenne e.-megyénknek jövendő állására nézve ? !" — többen készítettek is már felirati előmunkálatokat, melyeknek föl­olvasása által igen érdekes okmányoknak lett fültanuja az ezeket éber figyelemmel hallgató papság, melyekben oly szépen, mondhatom, fölségesen van szilágy-szolnoki egyh.­megyénk múltja, történeti, állami s egyházjogi szempont­ból összeszedve, kidolgozva, mind a legkikeresettebb ok­mányokkal illustrálva, hogy e sok utánjárás és tárgyavatott­sággal készült előmunkálatokért nem tehetett egyebet, mint hogy méltányos elismeréssel köszönetet szavazzon r. zsinatunk ugy a felolvasó s működött esperes s aljegyző uraknak, mint illető munkatársnak, fölkéretvén egyszer­smind a nagyon tisztelt férfiak, szükség esetére ezen fontos előmunkálatokat ugy rendbe szedni, egy egészbe olvasz­tani, hogy annak idejében, ha netalán királyi biztosság által kiadott át irat szerint föl lenne hiva, mit ugyan nem reményi, eddigi állását, viszonyát, és szent jogait, autonó­miáját lehető megtámadások ellen védelmezni, — megte­hessen mindent ez okmányok támogatása mellett eddigi viszonyai s egybeköttetései között az erdélyi püspökség alatt jelen állásában maradni. — Annál is inkább óhajtaná a papság e becses műnek egybe szerkesztését, hogy annak idejében kinyomtattatva, jelen epochalis idők okmánya gya­nánt biztosabban fenmaradhasson , e.-megyénk múltját visszatükrözendő, levéltárunkban. Hogy különben is hosszura nyúlt tudósításom ki ne fáraszsza az olvasó figyelmét, mellőzve a fölmerült kebli, egyház, pap, s tanítókat illető s még más közügybe vágó tárgyalásokat, ugy a válópereket is, mint a melyekről más­kor is szólhatunk, csak még annyit végül, hogy Sepsi-Szent-Györgyön tartandó közzsinatra meghívó levele a főt. s mlgos püspök Bodola Sámuel urnák oly magasztos evangyéliumi szellemtől s a kor lelkétől ihletett kéz s lélek sugalma által íratott, hogy bizony-bizony szeretném, ha láthatná s olvashatná az egész magyar prot. világ ezt, mely mindenkor egy szép okmányképen fogna feltűnni a mostani válságos és epochalis idők egyházias jellem­zésére. Egyházmegyénk képviselői s küldöttei esperesünk s főjegyzőnk. — Régebben ugyan választott követeink által volt e.-megyénk a k.-zsinaton képviselve, s hogy most nem élt a választás jogával a papság, csak időkímélés volt, mivel különben is csak igy ütött volna ki a választás is. Esperesünk s főjegyzőnk a szeretet s bizalomnak oly fel­karolt képviselői állomásaikon , hogy szellemben, és jellemben , ugy tárgyavatottsági értelemben, bárhová öröm s bizalomteljesen bocsátja el kebeléből e.-megyénket képviselni, mint most is irt székelymagyar városunkba s egyházunkba a jun. 16-kán megnyílt közzsinatra. Isten vigye s hozza vissza békével, s legyen az Ur lelke velük s ama derék férfiakkal, kik a közös hon szélén s szentelje meg azon jeleseket, kik a hon szivében lelkesen működnek, amott az egyház és vallás, itt a közös hon s népei boldog­ságáért , felvirágzásáért és szebb jövendőjéért. — Béke lengjen amazok gyülekezetén az Urnák szent lelkével. — Áldás ezek tanácskozmányain, hogy az amott Istenhez emelt sziv és lélek buzgó imái, s az itteni hazafiúi lelkese­dés szülte kitartás nyomán elvégre jöjön el a szebb kor, mely után a test és lélekben sokat szenvedett hazában buzgó imádság epedez minden fajú és vallású népek között sok százezerek ajakán. Kun Károly lelkész. KÜLFÖLD. MISSIOI LEVELEK Dr. BALLAGI MÓRHOZ. IX. Törökországból, hová a hullámok vetettek, ismét hullámok vittek tovább célomhoz, Kalarás felé. Hullám, hul­lám! nemcsak a sajkát, éltemet is annyiszor csapkodád; sokszor akartál felborítani, örvénybe sülyeszteni, s midőn már-már elmerült a csolnak, a mennyei gondviselés akkor ha­jolt felém, hogy mielőtt partra jutottam ,eltemetve ne lennék. A te karjaid vezéreltek most is jó atyám, s bár megint majd elmerültem, szerencsésen jutottam el Kalarásra. Nem is lehet leirni azon kellemetlenséget, melylyel most Oláh­országban egy ily utazás, mint az enyém, egybekötve van. Kalaráráson kérdőre vétettem: miért voltam Törökország­ban, holott passzusom oda nem szólt ? Hasztalan mondám, hogy én igaz járásbeli ember vagyok, a hullámok vetettek Törökországba; könyveimet, irásaimaat elvévén, le akarák

Next

/
Thumbnails
Contents