Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-23 / 25. szám

MAGÁN-NÉZET AZ EGYHÁZI GYÁMOLDA ÜGYÉBEN. A m. évi Prot. Egyh. és Isk. Lap 49. számában nagy figyelmet érdemlő cikk jelent meg, az egyházi ügyek által nagyon érdekeltnek tapasztalt B. M. urnák tollából, e cim alatt: „Hogyan lehet a papi gyámoldák tőkéit biztosan és gyorsan szaporítani ?" melyet M. D. barátunk jónak látott az ugyanazon évi Prot. Egyh. és Isk. Lap 52-ik számában: „Több szempontból átvizsgálni," megkérve végsoraiban tisztelt B. urat, hogy e miatt ne számitsa őt a gáncsoskodó és feltűnni akaró tudákosok közzé, kiknek nem válaszolni előre kijelentette. Megvallom, hogy én sem vágyom a gáncsoskodó s feltűnni akaró tudákosok közé számíttatni, kik arra sem érdemesek, hogy becsületes választ nyerjenek: ugyanazért késtem mindeddig az említett cikk egyik súlyos vádakkal megtömött pontjától eltérő magán-nézetem közrebocsátásával. De, már mindegy; tovább nem késhetem. Ha B. urnák szabad lehetett azon gyámoldai tervnek áttekintése után, melyet vele egy tisztelt lelkész barátja közlött, elmondani, hogy Ő „az özvegynek a segélyben azon aránybani részesülését, melyben férje az évi betételekhez járult, embertelennek, igaztalannak s Jézus tanaival ellenkezőnek találja": reménylem, szabad lehet nekem is, az egyházi gyámolda ügye által személy- s családilag érdekeltnek, az ellenkezőt állítanom, gáncsoskodás és feltűnni akaró tudákosság bűne nélkül. Ezt tennem annyival mulhatlanabb; mert épen egyházmegyei, már közgyülésileg helybenhagyott, de az említettekkel ugyanazon fajú vádak fojtogató nyomása miatt életbe két éven keresztül sem léptethetett egyházi gyámoldánk ügye kívánja, hogy az ellennézetek tisztáztassanak: mely okon azt is ki kell jelentenem, hogy e soraim nem szorítkozhatnak egyedül B. ur vádállításaira, hanem azokra is ki fognak terjeszkedni, melyek ez ügyben némely tisztelt lelkésztársaim által nyilvánosan, egyházmegyei gyűlésen elmondattak. B. ur, és a vele egy nyomon beszélők, nagy súlyt helyeznek abban, hogy némely szegény lelkész nyomorult fizetés mellett kénytelen életét letengeni, mig más sem tudományban, sem erényben nem magasabb, de szerencsésebb tiszttársai gazdag jövedelemben duskálkodtak j s ezért embertelenségnek állítják az ilyennek feleségét, mint az özvegyet is, kisebbé tenni a gazdag papnéknál; más szóval: „embertelenség," hogy midőn a lelkészek jövedelemaránylag három osztályba soroltatva fizetnek, özvegyeik is a befizetési osztályzat szerint nyerjenek segélyt. E vádra, mely nem kevesb gyanúsítást, mint keserűséget foglal magában, feleljen a gyakorlati élet, melynek én csak tényeit idézem. — Nem említve, hogy 28 egyház közöl, mennyi t. i. a mi egyházmegyénkben számláltatik, alig fog találtathatni 3 , mely lelkészének mindenben egyenlő jövedelmet adjon, mégis a 28 közöl 12-nek lelkésze bizonyosan egyenlőn köteles lesz befizetni; — azt sem említve, hogy egyenlő jövedelem mellett is, már maga az egyház helyi fekvése, vagy a lelkész hivatalos állása s kedélyhangulata , különböző súlyt vethet a befizetési teher mérlegébe, — nem szabad kifelejteni a számításból , hogy a lelkészi jövedelmet nem kizárólag a gyülekezetek osztályzata szabja meg; mert hány lelkész van másod s harmad osztályú egyházban, kinek vagy tulajdon örökség szerinti vagyona, vagy szerencsés házasság által szerzett birtoka több jövedelmet biztosit, mint az első osztályú egyház lelkészének, ki sem szüléi, sem neje után birtokot örökölni szerencsés nem lehetett, legdúsabb jövedelme ? hány első osztályú gyülekezetbeli lelkész van, kit az isteni gondviselés a házi csemeték oly szép seregével áldott meg, hogy ezeknek neveltetési gondja miatt, bővebb jövedelme mellett is, ssyát szájától kell megvonnia a jó izü falatot, s szinte betűi értelemben, rongyoskodnia, mig némely másod s harmad osztályú gyülekezetbeli lelkész az ily áldást csak nevéről ismeri, s szűkebb jövedelme mellett is minden jót s drágát élvezhet hites társával ? Világos példát hozhatnék fel. Ismertem első osztályú egyházbeli lelkészt, ki családi szerencsétlen végzete miatt elhunytakor adóssági terhet hagyott örökségül, — ismerek harmad osztályú gyülekezetbeli lelkészt, ki 30—40 ezer forintról hazugság nélkül elmondhatja, ha titkolózni nem akar: mind ez az enyim ! — Melyik élete már tengődés ? melyiké duskálkodás ? melyik özvegye kisebb ? melyiké gazdagabb ? melyik szegény ?