Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-16 / 24. szám

Sz. K. urat: van-c okom a jelenben félni a visitatiotól s nem légből kapott-e fölebb idézett diákos és petulans beszéde. A mi M. I. ur cikkét illeti: már erre teljes tisztelettel felelek. Mert bár a copernicum systema körül nagyon haragszik reám, de mégis meglátszik soraiban, hogy kezébe tollat azon nemes hév adott, mely ez általa épen akkor is hiven teljesitett kötelesség látszólagos megtámadásakor — keblében fellobbant. Azért mellőzve azon ellenem intézett szúrásokat, melyekre cikkem irányánál fogva elkészülve valék s melyeket a reformálandó canonok és különösen a rendezendő visitatioért örömmel szenvedek, csak e két rövid pontban szorítom össze feleletem: 1853-dik év tavaszán dr. Schöpífer Károly a berlini tudós lapokban hirdette, miszerint ö a kopernikrendszer alaptalanságát kimutatja. Én — nem hencegés, hanem komoly tudvágyból meghozattam magamnak a nevezett dr. müveit, s bár annak alapján a napot ostorhegyre venni nem akartain, óhajtanám, ha M. I. ur ama müvet megcáfolni tudná, legalább a fenálló tudós- rendszer dacára szabad lenne hinnünk e részben is a bibliának. A mi a második pontot nézi: azt mondja M. I. ur cikke végén, hogy az egyházi hivatalnokokat pelengérre állítottam. Ez azon állítás, melyet határozottan visszautasítok. Mert igaz ugyan, hogy nem kapok minden levélzörrenésre egyházmegyei hivatalnokaink kaftányához, de azért mélyen, szivemben tisztelem én is az arra érdemeseket s Istennek hála! hogy egyházkerületünkben oly szép számmal találkoznak, kik iránt szivem ezen hódoló tiszteletet érezi. Végül pedig, midőn az elfogulatlan olvasót a tisztelt szerk. ur által Sz. K. ur cikke alá tett jegyzetéhez utasitatanám, szabadjon megemlítenem, hogy én ama cikkirással csak előőrsön álló közvitéz akartam lenni, ki, miu.án a felriasztó lövést megtette, a fölkelt tábornak megmutatja az ellent s bízza a dolgot a csapatok vezetőire. Kérem azért tisztelettel a vezéreket, méltóztatnának tudományuk éles fegyverével a kimutatott térre rohanni, ne pedig engem szegény közvitézt ütni, agyon üt engem ugy is nem sokára azon parochia, melyben laknom kellene, de a melynek felépítését az évenkénti canonica visitatio 50 év óta siker nélkül sürgeti, pedig nem sokkal azelőtt huzamos ideig föesperes lakott benne. Mányoky Tamás. KÜLFÖLD. MISSIOI LEVELEK Dr. BALLAGI MÓRHOZ. VIII. Törökország Szilisztria nevü városában jegyezgetem e sorokat. Csendes este van; a vihar után bágyadt szellő leng, hasonló egy szenvedő kebel megtört sóhajtásaihoz. Jó hogy megmentett a Gondviselés, mely ha nem vigyáz reám : most már nem vagyok többé, s a lecsillapult hullámok a török partra vetheték holttestemet. Nagy vihar volt; egy kis sajkán kellett mennem; a sajkát felboriták már-már a hullámok, de egy más hullám visszalökte, hogy a sajka vándorai az örvényben ne találják sírjukat. Megmenekültünk, hála a mennyei Gondviselésnek; s most nekem, a hol elhagytam, ott kell folytatnom, részben ismételnem' leírását a pályának, melyet mindenütt, hová megyek, uj küzdelemmel, a léleknek uj véres küzdelmeivel kell folytatnom és kezdenem. Galatzról irtam legközelebbi levelemet, s a hang, melyben irtam, nem minden aggódás nélküli volt. Istenem, hogy is ne aggódnám, ha szétszórt híveink, magyarjaink közt levén, látom magam előtt az akadályokat, melyek elriasztani igyekeznek, hogy az evangyéliomot s Istennek szent országát ne prédikálhassam. De mindenek dacára erőt vettem lelkem hánykódó érzelmein, s nem távozám, bár féltettek, nem, mig küldetésemnek itt is meg nem feleltem. Nagy keresés után találtam egy magyar embert, ki az ottani magyarokkal ismerős levén, római vallású létére, ajánlkozott, hogy velem jő felkeresni a reformátusokat, magyarokat. Ugy lön. Bejártuk az egész várost, felkerestük a magyarokat , s rnegmondánk, hogy templomi isteni tiszteletre, urvacsorálásra hol gyülekezünk össze. A meglepetés és öröm könyei közt ígérték magyarjaink, hogy eljönnek a templomi szolgálat helyére, s hálájokat nyilvániták Istennek, hogy Galatzon is, hol még soha nem volt magyar prédikáció, édes anyanyelvükön hallhatják majd az Istennek szent igéjét. S a magyar ember, a ki velem járt, hogy köszöntött be ? Itt van egy magyar tiszteletes atyánk, jertek, akármiféle vallásúak vagytok. S jöttek szegény testvéreink, minden vallásfelekezetü magyarok; — én kikérdeztem mintlétöket; egy-egy kis beszédet tarték minden háznál, textus nélküli prédikációt, s az őszinteség szavaival, mint ők elbeszélték lelki állapotukat, én ahhoz mérten igyekeztem elepedt lelkük kielégítésén. Szomorú prédikálás, lelket szaggató minden vallás és erkölcs kötelező szentsége nélkül tévedezöknek hirdetni az Isten országát. Ifjak, nők, még alig hogy virulni kezdtek s már bűnösök, hitetlenek, vétkes életben levők nyilatkozatai: keserű, mélyen keserű hang egy az erkölcsi jót mindenkor imádott, Isten országaért fáradozó s ezért mindent elszenvedő prédikátornak. De mindent át kell szenvedni, minden fájdalomhabokon tul kell evezni a lélek sajkájával, ha a bűn és elhagyatottság örvényéből a már-már haldoklókat révpartra vezérleni epedünk. — Eljött az idő, a közönséges prédikáció tartásának ideje, s a nép, a magyarok a munkát elhagyva, összejöttek, a ki csak értesült, mind a német luth. templomházba, melyet kértemre a német lelkész átengedett; s íme az egyenként összekeresgetettekböl egy nagy számú templomi gyülekezet leve. Valami nagy nehezen levétettem az ev. lelkészszel az oltárról a keresztet; elkészítettem a szent vendégséget, prédikáltam ; — 38-nak kiszolgáltattam az uri szent vacsorát, köztük hat volt még azelőtt kevéssel más vallású; — egy nőt, kinek semmi vallása nem volt, vallást adván neki, confirmáltam; éne-