Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-09 / 23. szám

kul alkalmazni valóban legnagyobb csapás volna, mi egyházainkat, nevelésügyünket érhetné; de még ifjaink sem köszönnék meg ez atyáskodó, rájuk nézve veszélyes intézkedést. Ezelőtt, épen cikkiró igazgatásának boldog korszakában nem egy, de félévet végzett, sőt alig néhány napot az intézetben töltött ifjak is bocsáttatlak ki, miből azonban, nem következik, hogy az egyszersmind jó is lett volna. A tapasztalás az ellenkezőt bizonyította be, s épen ezen tapasztalástól vezettetve hagyatott jóvá a superintendentia által azon intézkedés, mely szerint legalább két évet végzett legyen az , ki csak segédtanitóságra is kibocsáttatik. A tanmodorra nézve üdvös útmutatással kedveskedik W. ur, midőn azon nézetét fejezi ki, hogy a praeparandiában a methodikát a tudománynyal együtt s egy füst alatt kell tanítani, mert—úgymond —,,a praeparandiában a tanmódszer a tantárgytól épen ugy el nem maradhat, mint nem válik el az alak az anyagtól. A hasonlat szép, de a tétel nem gyakorlati. Ha W. ur az előadott mód szerint tanított, midőn a helybeli tanítóképző intézetet vezette, ha elveit gyakorlatilag alkalmazni valaha megkísértette: kérdem, nern vette-e észre azon kipótolhatlan időveszteséget, mely az ily tanítással együttjár; nem volt-e erőlködése és fáradsága sikertelen, s nem enyészett-e el keze alatt mind a tudomány, mind a methodika, mint elenyészett a német rendszer alatt a történet és földrajz összekapcsolásával mind a két tudomány? Ily tanítás, mint W. ur ajánlja, a Danaidák munkájához hasonlít. Az ifjúnak előbb anyagot kell szerezni, a tudományban a lehető legjobb alappal kell birnia, és csak azután lehet öt arra tanitni, miként kezelje azt, ha növendékével akarja közleni. Azt joggal követelhetjük, hogy a tudomány öszhangzatban legyen a methodikával, de azt kívánni, hogy a kettőt együtt és egyszerre tanítsuk, épen annyi, mint azt kívánni, hogy a vetés és aratás egy ugyanazon időben történjék. Igaz, hogy alább azon meglepő fölfedezésre vezet bennünket W. ur, mely szerint a gymnasium 4-dik osztályából kikerült növendéknek tudományszerzésre többé semmi szüksége nincs, midőn így szól. ,,a tantárgyakat úgyis végezte már az, ki a praeparandiába lépett; tehát inkább arra kell öt tanilani, miképen tanítsa azokat majdan növendékének, miként egyitse a tanítást a nevelési elvekkel, mint velők (tán „vele"), úgyszólván, csak ismételgetni a tudományokat." Szép volna, ha ugy volna, de én részemről még idáig nern ismerem a gymnasium e „ne továbbját" s nem tapasztalom, hogy annak negyedik osztályából ily tökéletes készüllségü ifjak kerüljenek ki. Sőt épen az háltráltalja a praeparandiai tanítást, hogy azon tudományokra, melyek birtokát az algymnasiumból kikerült növendékben föltételezzük, semmit nem építhetünk. Ezt gymnasiumi tisztelt tanártársaim ne vegyék vágásnak, mert nem akar az lenni. Jól tudom én azt, hogy a gymnasium 4 alsóbb osztályában többnyire végzi az ifju azon tudományokat, melyek a tanitóképzö-intézetekben előadatnak, de csak a gyermeki felfogáshoz képest kisebb terjedelemben. De valamint a gymnasium felsőbb osztályaiban — nemcsak a német rendszer, hanem minden józan beosztás szerint is — azon tudományok még egyszer terjedelmesebben és rendszeresítve ismétlendök: ugy a praeparandiának is kötelességében áll azon tudományokat, melyek a terv szerint előadás tárgyaiuL kitűzve vannak, nem tekintve azt, váljon az ifju máshol azokat hallgatta-e már vagy sem? saját céljainak megfelelöleg illő terjedelemben és saját rendszerben tanítani. Hogy a praeparandiai tanfolyamot mi megállható okon teszi cikkiró a gymnasium V. VI. Vll-dik osztályával párhuzamba, azt, ugy hiszem, maga sem tudná megmondani. Ezeknek egymással, mint már fennebb is mondva volt, legfölebb annyi közük, hogy a praeparandiában ez osztályokból is vétetnek fel növendékek. Ellenben, hogy a két intézet célja mennyire elüt egymástól, magyarázni is fölösleges. E tárgyat egyébiránt a dolog titkában avatlanok nagyon csekély fontosságúnak s olyannak tarthatják, mire szót vesztegetni is kár. Ez okból ki kell nyilatkoztatnom* miszerint engem ugy mint másokat a tapasztalás tanított meg reá, hogy minden efféle kedvenc párhuzamozás, az intézetek egymás fölé vagy alá rendezése a tanuló ifjúság erkölcse rovására történik. — Meggyőződtem róla, hogy az ifjúság gondolkodásának ily idétlen félrevezetése által & szeretetlenség magva hintetik el, mit nem régiben alkalmam volt tapasztalni. Kedvenc eszméje és valóságos nádparipája W. urnák, hogy a neveléstan alapját a tapasztalati lélektan teszi, és hogy a leendő tanitó bölcsészeti tudományok nélkül nem is üdvözülhet (Hogy e tudományt W. ur bölcsészetéből merítse, az igen természetes.). Különös egyébiránt, hogy W. ur, mint látszik, készakarva mindiga psychologiát és logikát feszegeti, mintha ezen két tantárgyról a praeparandiai növendékek nem is hallanának, holott jól tudhatja, hogy a superint. képezdei terv szerint, de meg a dolog természeténél fogva is a paedagogia egészen lélektani alapra fektetendő és van is fektetve; a logica pedig, ha nem képez is. önálló tudományt, de gyakorlatilag, mint ezt a képezde feladata megkívánja, a nyelvtani oktatásnál keresztülvitetik. Jellemző árnyékoldala W. ur cikkének a már emlegetett következetlenség vagy zavartság, melylyel saját állításait agyonveri. Igy, hogy többet ne említsek, egyik helyen azt mondja, hogy a praeparandia 3-dik, másutt meg^ hogy 4-dik osztálya tanuljon psychologiát meg logikát, ismét meg egy másik helyen mint gyakornokokat tünteti fel az utolsó évet hallgató praeparandistákat, kik falun, vagy városon segédkednek. Ez szépen hangzik ugyanazon cikkben egymásután elmondva! „Az osztályok tanitásbeli (?) szervezeté-"ben egy csomó badarságot állit össze cikkiró, melyeket minden commentár nélkül ideiktatok: — „A gymnasium 4-dik osztályának tanítandó természettan előadásánál inkább csak experimentumokra keli szorítkozni." — „A természettan rendszeres bevégzése föltételezi a physiologiai és geologiai nézeteket (?), melyek részint az első, részint a másodéves bölcsészek számára rendelvék a a főt. egyházkerület által, a természettanba, mint annak