Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-09 / 23. szám

utolsó organicus részébe lehet söt, mint bölcsészeti szem­pontból tanítandó természettanba beis kell szőni." — Sic! — „A bölcsészeti söt, fokonkint kezdve az V. és VI. gymnasialis osztályban is, a szépírás órái magasabb fogal­mazási, söt irodalmi önképző órákká magasuljanak." Dicső gondolat, dicső stil! Az utolsó pontra nézve (a többit sem értem ugyan) meg nem állhatom a kérdést: mirevaló a magyar nyelv és irodalom tanára, ha a szépírás órái ma­gasabb fogalmazási és irodalmi órákká magasulnak, vagy miként nőhet ki a kalligraphiából a magyar irodalom ? A bölcsészeti osztályban négy csoport tudományt vesz fel cikk­iró, melyek szerinte körben keringenek, keresztmetszetben állanak (a mü első felolvasásakor a gócz is szerepelt; kár volt száműzni!); szóval oly különös astronomiai csoporto­sulását látjuk itt a tudományoknak, melyet a tudós szerzőn kivül alig ha képes egy halandó is felfogni. Node ennyi szépség együtt és egyszerre elkábítja az embert; azért lás­sunk mást is! A praeparandiát 4 évre tervezi W. ur s azt mondja, hogy működjék abban 2 rendes és 2 segédtanár. Az előb­biek közül egy tanítsa a nevelés-és oktatástant, a másik adja elő a reáltudományokat azok tanmódszerével együtt. A két segédtanár tanítsa az éneklést, orgonázást, szépírást és raj­zot és pedig nemcsak a praeparandiában, hanem a gymnasi­umi, söt rendkivülileg a bölcsészeti osztályokban is.—Mind ezeket megelőzőleg azt mondja, hogy egy tanár se tanítson többet hetenként 20 óránál. Ha W. ur fáradságot vesz vala magának arra, hogy a tantárgyakra fordítandó órákat ki­számítsa : a kétszer-kettö segítsége mellett bizonyára nem fog kálkulusában azon furcsa eredmény kikerekedni, hogy mig egy tanár 20 órája 8-ra olvad le, addig a másik 20 órája legalább 40-re magasul. Hogy a két segédtanár kü­lön-külön hány órát adjon, abba cikkiró nem bocsátkozik, de annyit mond, hogy ezeknek a technikumokból, jelesül éneklésből, zongorából, szépírásból és rajzból mindenik osztályban körülményszertileg 2—4 órát kell tanítani. Ha W. ur legkevésbbé is ismerné — pedig ismerhetné — a tanítóképezde feladatát és az ott tanítandó tudományokat; ha tudná, hogy az éneket és zenét, épen mert technikai gyakorlással vannak egybekötve, az ifjak csak az illető ta­nár vezetése és folytonos felügyelete alatt tehetik sajá­tukká; ha tudná, hogy minden tanitóképezdében az összes tanórák számának % vagy legalább %-od részét szokta igénybe venni az ének- és zenetanítás : oly célellenes óra­beosztást nem ajánlana. Egyébiránt ebből is kilátszik, mily lelkiismeretes pontossággal (oder was?) járt el W. ur e cikke készítésében. A kormányzást illetőleg oly elveket állit fel W. ur, melyeket veszedelmes következményeik miatt szó nélkül hagyni nem lehet. Először is szétdarabolja azon tanári tes­tületet, mely eddig a nevelés nem kis előnyére egy com­pact egészet tett. Válaszfalat huz a gymnasium és bölcsé­szeti osztályok és azok tanárai között, hogy a viszály alap­kövét letegye. Felállít egy másodfokú törvényszéket, az ügynevezett iskolai széket, mely állana a kebelbeli minden különálló testületek választott tagjaiból, kik mellé ugyan­annyi választott tag adatik az elöljárókból, a mennyi van a tanári testületekből, elnökéül adván egy az iskolaügy kö­rében jártas egyént, alias magyar Mikulást, mint iskolafel­ügyelöt, ki, ha jól sejtem, helyben nem lehetne más, mint a nagyérdemű cikkiró, azt kiki eltalálhatja. Tehát, midőn egyfelől a külön testületeket együvé hozza, ugyanakkor azon testületek tagjainak legnagyobb részét az iskolai székből ezen ö másodfokú törvényszékéből kizárja, ellenére azon egyházkerületi végzésnek, mely szerint az iskolai széknek tagja kivétel nélkül minden tanár, ugyanannyi számú világiakkal. Nem kell mély belátás annak megítélé­sére, hogy ily eljárásnak mily szomorú következményei lennének. Az igazgatói hivatalt évenként változónak óhajtja W. ur,és elég alapos okokkal bizonyítja, miszerint legcélszerűbb, ha e tisztséget minden évben a tanárok közül más-más viszi. Ez állítás ellen nekem semmi kifogásom nincs, miu­tán változatlanul e nézet mellett nyilatkoztam és nyilat­kozom most is. De W. ur szájában, kinek kezéből a német uralom alatt erőszakkal sem lehetett az igazgatói pálcát ki­ragadni, igen furcsán hangzik e nyilatkozat s öt ujabbkori Proteusként tünteti fel. Azonban bocsánat! e téren nem me­gyek tovább, a fátyolt nem lebbentem fel egészen, mert ez a recriminatiok tömkelegébe vezetne, mitől Isten mentsen meg. Én ezúttal csak a cikk gyengéit akartam kiemelni, s a mit mondtam, azt a közügy érdekében kellett elmonda­nom, Észrevételeimet azon óhajtással zárom be: Ne adja Isten, hogy legyen hazánkban prot. testület vagy hatóság, melyet felsőbb tanintézetei rendezésében Warga nr meg­gondolatlan terve jégre vezessen ! Ballagi Károly. KÖNYVISMERTETÉS. VILÁGOSÍTÓ SZÓ E LAPOK T. KÖZÖNSÉGÉHEZ *). Valami Peti ur egy rakás semmit irt össze e lapok közelebbi számaiban a philosophiáról és csekély szemé­lyemről. *) Midőn lapomat e vitának megnyitottam, azt azon re­ményben tettem, hogy abból parlagon heverő hazai bölcsészetünkre nézve némi haszon háromlandik, a mennyiben joggal várhattam, hogy midőn fiatal bár, de kétségkívül hivatásos philosophiai elme, mint Peti tiszt­társam, sikra száll egy irodalmi veterán hőssel, minő Brassai tisztelt barátom, ennek roppant tudománynyal párosult eredetisége, amannak szakavatottsága majd néhány philosophiai eszmét tisztába hoznak, minden­esetre érdeket támasztanak ezen annyira mellőzött tu­domány iránt. Hogy e nyilatkozat lenéző és az illedelemmel alig­ha összeférő hangja által várakozásomat végkép meg­hiúsítva lenni látom, ez, megvallom, kellemetlenül ha­tott meg; azonban nem éreztem magamat jogosítva sem arra, hogy ne közöljem, sem arra, hogy egy Bras­sai müvén legkisebb változást tegyek. Szerk. 46

Next

/
Thumbnails
Contents