Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-09 / 23. szám

mennyi közcélokra ? — Igy oda vetve magyarázat nélkül, azok előtt, kik nem értik egyházaink adakozási tárgyait, — e kitétel kemény vád, — megmagyarázva egy kissé enyhülni fog. Az aratásra való gabona sok, az arató kevés. Isten velünk! Adámfi. ISKOLAÜGY. ÉSZREVÉTELEK WARGA JÁNOS UR „EGY PROTESTÁNS LYCEUM SZERVEZETE" CIMÜ CIKKÉRE. Szabad intézményeink közt, miket a nemzet legújabban visszafoglalt, alig van nagyobb horderejű egyházi autonómiánknál és a vele szoros kapcsolatban levő iskol ánál, alig igényel egy is higgadtabb megfontolást, mint a nevelés szent ügye. A gymnasium, a népiskola s általában mindenrendii tanintézeteink újjászervezése közösen érdekel mindnyájunkat, s midőn a múltévben a magyarországi prot. tanárikar e tárgyban tanácskozván, javaslatait közzétette: koránsem akarhatta ez ügyet végkép elintézettnek, a szervezést bevégzett ténynek nyilvánítani. A feladat legelsőben is csak az volt, hogy az idegen származású tanrendszernek vallási elveinkkel és nemzeti sajátságainkkal merőben ellenkező kinövéseit megsemmisítsük s az autonómiánkban gyökerező szabad tanítást helyreállítsuk. A tanácskozmány első lépése mintegy felszólítás volt hazánk tanférfiaihoz, hogy a tárgyhoz minél számosabban és minél több szakavatottsággal hozzászóljanak. S azóta valóban általánossá lett az óhajtás, hogy iskolaügyünk nyilvánosan, irodalmilag megvitatva, nemzeti jellemünkkel egyező rendszer állapittassék meg. Örömmel vette tehát és nagy érdekeltséggel kisérte a közönség az egyes felszólalásokat, mik itt-ott bár gyéren a lapokban és prot. közlönyökben történtek. Én, ki nemcsak e közönséghez tartozom, de egyszersmind a nemzet napszámosa és azon testület egyik tagja vagyok, melynek kezeibe van letéve a jelenkori nemzedék növelése, szintén élénk részvéttel fogadtam és olvastam minden e tárgyra vonatkozó nyilatkozatot, innen van, hogy az idei Prot. Egyh. és Isk. Lap 20-dik számában Warga János aláírással megjelent cikk „Egy prot. lyceum szervezete" figyelmemet egész mértékben lekötötte. Jól esett lelkemnek, hogy ismét felveszi valaki az elejtett fonalat s a politikai események által ideig-óráig háttérbe szorított ügy ismét felelevenittetik. ,,L"appetit vient en mangeant", mondja egy francia példabeszéd, minek azonban én ez egyszer ellenkezőjét tapasztaltam, mert minél tovább jutottam W. ur cikkében, annál inkább veszitém kedvem azt végig olvasni. Az egész munkán vörös fonálként végig húzódik a szétdarabolás! szándék, és, mondhatni, oly elvtelenség, mely engem mintegy erkölcsileg kényszerit a cikk ellen felszólalni, nehogy valaki azt higyje, mintha a helybeli tanárikar közül valaki az abban elmondottakat magáénak vallaná. Warga ur nemcsak a természetüknél fogva különálló intézeteket, mint a praeparandiát a gymnasiumtól választja el, de az egymással szoros kapcsolatban levő osztályokat is külön igazgatás alá helyezni kívánja, min annyival inkább csudálkozom, mivel jól emlékszem az időre s az nem régen volt, hogy épen ö kardoskodott a gymnasium és praeparandia egyesítése és egy igazgató alá helyezése mellett. Hogy akkor e szélmalom-harcot miért vivta, meg tudnám mondani, ha személyeskedni akarnék; de hogy most egyszerre mi vezette öt az ellenkező túlságba, megmagyarázni magamnak nem tudom. A mellett feltűnő e cikkben többi közt az, hogy csaknem minden állitásnak a cáfolata is egyszersmind benne foglaltatik, ugy hogy az egész közlemény nem egyéb a legvilágosb ellenmondások összeállításánál. Ezt bebizonyitni nem nagy mesterség, mig ellenben a legnehezebb feladatok egyike a cikket ugy, a mint van, átérteni és csak egyetlenegy pontot is találni az egészben olyat, mely föltétlenül elfogadható volna és a bírálatot kiállaná. Ily munkálatokkal az ügyet hátra igen, de előrevinni semmiesetre nem lehet. A legfurcsább gondolattal mindjárt az elején találkozunk. Cikkíró ugyanis a praeparandiát a lyceum kiegészítő részének tekinti, mi, megvallom, egészen uj fölfedezés. A két intézet közt semminemű összekötő kapocs nem létezik, céljára nézve pedig mindkettő egymástól egészen elüt. író csak nem veheti a praeparandiát a lyceum kiegészítő részének azért, mivel a képezde ennek osztályaiból kap tanítványokat, mint nem vehetné a polytechnikumot, mivel annak is ad növendékeket. Továbbá a praeparandiai tanfolyamot W. ur 3 év helyett 4-re kívánja kiterjesztetni, mely óhajtását azzal indokolja, hogy a leendő tanítónak sokat kell tanulmányozni. — Ez utóbbi állítás igazságát senki sem vonja kétségbe, csakhogy az a tanfolyam meghosszabbítására indokul nem szolgálhat; mert igaz ugyan, hogy a tanítónak sokat kell tanulmányozni, de előbb tanulnia kell,, és az iskolában tanulás, nem pedig tanulmányozás az ifju feladata — tanulunk az iskolában, hogy tanulmányozhassunk az életben. Egyébiránt nem az itt a kérdés, sokat vagy keveset kell-e a praeparandistának tanulni, hanem az:, mennyi idő alatt végezheti a leendő tanitó pályáját, hogy azon tudományok birtokába jusson, melyekre céljához képest szüksége van. E kérdésre pedig megfelelt már egyházkerületünk, midőn a körülmények mérlegbevetésével & évre szabta a tanfolyamot, és mi, kikre az ügy gyakorlati kivitele bizva van, ebben teljesen megnyugszunk, és a kiszabott időt elégségesnek is találjuk. Igaz, jó volna, ha minél tovább, és igy minél többet tanulna az, ki másokat akar tanítani; de ily szempontból azt is kívánhatná valaki, hogy a tanítónak készülő ifju 8 évet töltsön az intézetben^ mivel 8 év több, mint 3 vagy 4 év. Ezután azt mondja cikkíró, hogy 4 évet végzett ifjak hiányában az első év bevégzése után is kimehetnek a praeparandia növendékei segédtanitókul. E tanácsot köszönjük, de el nem fogadhatjuk. A szakképzésnek még csak küszöbén álló, tapasztalatlan fiatal embereket tanitó-