Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-09 / 23. szám

erőmnek kedvezend, más alkalommal mondandom el. Most bezárom soraimat azon buzgó óhajtással, hogy habár szenvedés, nélkülözés, szegénység s anyagi nyomor is a mi osztályrészünk, tartsa minden szolgatársam és atyámfia szeme előtt a lángkeblü Pál ama szavait: „De semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól.'1 Sz. K. MÉGIS A VISITATIÓ. A Prot. Egy. és Isk. Lap 15-ik számában két cikk van az egyházlátogatásról; — az első a visitatiót, mint hasznos institutiót egyházi életünkben, de azon kellékekkel, melyeket értekező előszámlál — megtartandónak véli; a második cikkben M. T. ur a visitatiót egyenesen félredobni óhajtja, mint oly intézményt, mely régi magasztos fogalmát elvesztette. — Én 16 évvel ezelőtt az akkori esperes és alesperes visitatióján annyira megborzadtam, hogy azóta észlelve szüntelen egyházi életünk legkisebb mozzanatait is: a visitatiót azon alakjában, minőben én azt ismerem, a reformált egyházi életet sorvasztó méregnek, — a consistorialis rendszer csodaszülöttének, — a bíráskodás satyrájának tartom mindaddig, mig olyan esperest nem fogok ismerni s mély hódolattal tisztelni, ki: — Nem lesz a nyereségnek rutul kívánója 1. Tim. III. 3. — 18 éves lelkész vagyok s már 4 esperes volt egyházmegyénkben. Bizonynyal mondhatom, mindegyik nyereségért járta el a 29 anya- 8 leányegyházakat sárban, hidegben, szélvészben, hóban, zivatarban; mert csak a honoráriumnak nevezett sarc a 37 gyülekezettől 90—100 pengő forintig rúgott s ugrott a visitator urak zsebjeikbe; — még ezenkívül minden egyes egyház egy p. mérő zabot, vagy annak folyó árát tartozott adni a visitator uraknak. — A visitatori honoráriumra nézve az egyházak osztályozva voltak. Első osztályú egyházak régebben 4, később 5—6 forintot, másodosztályuak 3 — 4 ftot, harmadosztályuak 2—3 ftot adtak. Volt eset uj pap koromban, hogy az egyik "visitator szemembe mondta, hogy a honoráriummal a pap 3ie fösvénykedjék, mert az nem övé. — Ez később esperes lett, s az egyházmegyének szép összeg pénze van veszendőben örököseinél. Csak a honorárium — élelmezés — zab középszámitással 10 pengő forintjába kerül egy egyháznak évenként. Mily szép összeg csak tiz rövid év alatt is! — Felét lehetne takarékmagtár felállítására szánni; — felét alapítványul valami szűkölködő intézetre. Ezenkívül adakozik egy első osztályú egyház körülbelől: iskolákra 20 o. ft., agentia 3—4 ft.; gy-i. tanárok búzája 3 ft., — zsengebuza 3 ft.; — házaspároktól 4 o. krval 4 ft.; — segélyzendö egyházakra 3 forint, — özvegyárvatárba 1 ft.=37 ft. 40 kr. — Ebből egyházmegyei pénztárba megy 8 ft., a többi egyházkerületi pénztárba folyik. Látnivaló, hogy az anyagi haszon nem épen megvetendő; de már a szellemi hasznot, ha latolgatjuk, melynek cserében az anyagiért az egyházakra hárulni kellene, ez valóban csekély. Mert ez csak ugy volna remélhető, ha a visitatorok sz. Pálként vigyázók volnának, s az ö házukban jól tudnának elöljárni. Hiszem, vannak ily visitatorok magyar ref. Sionunkban. — Vigyáznak a vallásos élet mozzanataira, az iskolákra, a tanítókra, lelkészekre, a népre; az egyházak kis vagyonára, igyekeznek eszközöket s módokat találni s tanácsolni ezek szaporítására. Fájdalom! vidékünkben én ilyet nem ismertem. — Mily roppant sok teendője volna nálunk az esperesnek? ha szivet az Istenházának buzgó szerelme éltetné: e szükkörü cikkben nem győzném előszámlálni. De mit tettek eddigi espereseink k.-somogyi egyházmegyénkben? Tisztelet a kivételre érdemesnek! — Az egyházmegye pénztárát jól megapasztották; a gy-ki gymnasium pénztárát még 1840-ben, mely akkor 5142 ft. 36V2 kr. volt váltóban, az egyházmegye pénztárával Összeolvasztották , az azóta szaporodott gy-ki iskola pénztárát, több mint kétezer váltóig megcsonkították, -— papjainkat, tanítóinkat egy nagyobbacska özvegyárvatár felállításának még eszméjétől is elidegenítették, — hűtlenül kezelvén a létezett csekélységet, önkényüleg osztván ki a kis jutalékot nagy alázatos folyamodásaikra a szegény özvegyeknek, — voltak többen özvegyek, kiknek férjeik pontosan adóztak e pénztárba, s önkényüleg mellőztettek. Most is van özvegy papnő, kinek soha egy árva fillért sem juttattak, pedig férje bőven adózott az özvegyi pénztárba. Volt pénztárnok, ki később esperes is lett, ki mintegy 20 darab hamis nyugtát íratott rektorával, mintha mind a 20 özvegynek kiadta volna csekély jutalékát; pedig egy krajcárt sem kaptak. — Az esperesek tartoztak volna lelkiismeretesen vigyázni, mint mindenre, ugy erre is. — Volt egy esperesünk, ki visitationalis sétautat tett egyszer egyházmegyénkben s egy egyházban az öt váró gondnok tisztelettel kérdezte : „behívjam az elöljárókat nt. esperes uram ?%

c

Nekem nem kell elöljáróság, csak pénz, én pénzért jöttem, — igy felelt az esperes, — mely feleletén a vallásos érzelmű gondnok igen-igen megbotránkozott az ö lelkében. Köz a panasz, hogy a vallás iránti hidegség nöttönnő közöttünk! — Fájdalom! én is ugy tapasztalom. De legyenek csak egyházmegyénk kormányzói, lelkészeink, vigyázó őrei a vallást szerető népnek; — ismerjék meg csak minden egyház szellemi és anyagi állását, s ne sajnálják csak fáradságukat felfedezni a létező bajok forrásait s azokat bölcs orvosként alkalmas gyógyszerrel orvosolni,igyekezvén azon, hogy az egyházakban mindenekékesen és jó renddel legyenek: igy hiszem, hogy az egyházszemle hasznos, üdvös intézmény lehet; de mostanában bizonyára veszélyes volt külsö-somogyi egyházainkban. Helyén találom némi felvilágosításul megemlíteni M. T. ur cikkének azon kitételét, hogy egy szegény egyházból az esperes 21 ft. 74 krt vitt el. Kellett volna tudni közlő urnák, hogy ebből mennyi ment az esperes ur magán hasznára^ »