Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-09 / 23. szám

engemet; — ő mondá, vegyétek fel a keresztet s e keresztek egyike bizonyára a szegénység ; — — ő mondá, „vegyétek fel az én igámat, s nem feljebbvaló a tanitvány a tanítónál,u

de e szavai épen nem azt teszik, mint cikkíró atyafi magyarázza, miszerint azért, hogy több mammonunk legyen, semmisítsük meg a legtöbb lelki vigaszra szorult szegényebb egyházak lelkészségeit, hisz 3 — 4 egyház által táplált büszke méneken majd csak megtekinthetjük a szomszédból is ó'ket egyszer s másszor; hanem azt adja tudtunkra Urunk ama szavaiban, hogy ha kell, tudjunk mi is, mint ó', szegénységben, hálátlansággal s szenvedésekkel szemközt is a mennyei atya akaratának hűséges szolgái lenni. Ki igy lemondani nem tud, s a szegénység keresztjét viselni nem tudja, az keressen aranykeresztet, talál azt is, — de Jézus drága véren szerzett örökségének sáfára ne legyen. Atyánkfia a 489. 1. Jeremiadot ír a néptelen s szegény egyházak hivatalnokainak panaszairól. Ha hivatalnok, hadd panaszkodjék, — ha Istenben bizó szolga: ugy nem fog panaszolkodni, de Isten s felebarátai iránti szeretete tűrni tanítja s igy kiáltand fel evangyéliomi szellemű reformátorunkkal, Kálvinnal: „én a Jézusnak szolgálok, ki hűséges szolgáját sohasem hagyandja jutalmazatlanul." Fel nem foghatom, miként képes valaki a lelkipásztorság körében kérdések-kérdésévé tenni a gazdagodást, midőn nekünk feladatunk az, hogy a mi Urunknak, a Jézusnak, minél hűségesebben szolgáljunk. Vagy tán a jobb fizetés, gazdagabb jövedelem közelebb visz Jézusunkhoz? Ezt még nem hallottam, de azt Jézustól tudom, hogy a gazdagok nehezen mehetnek a mennyországba, — s szent könyvünk szava az, hogy a pénznek szerelme, gyökere a gonoszságnak. A képzelhető' legmaterialisb elv, hogy a keresztyéni igaz hitnek hévmérője a jövedelem nagysága. De meg régi példabeszéd, hogy nem az a gazdag, a ki sokkal bir, de az, ki beéri azzal, a mije van. Ne nyújtózzunk a takarón tul, s ha nem kerül, szállítsuk a névnapi s más dalidók 10—12 tálait 2-re, s tanuljuk meg nőinkkel a divat helyett az egyszerűséget s kész a lelkész anyagi jobblétének biztos kulcsa. Vagy tán oly csekély a lelkészi fizetés, hogy mindennapi kenyér sem jut? Ezt nem hiszem, mert nincs széles Magyarországon ev. ref. lelkészi fizetés oly csekély, mely nagyobb ne lenne az első reformált lelkész a nagy Kálvin fizetésénél, melyből ő nejével s mostoha gyermekeivel élt. Kálvinnak, a mindig munkás genfi pásztornak fizetése szabadlakáson kivül pénzértékünk szerint 75 forint, 12 würtembergi maass gabna s 2 genfi tonna bor volt. Ezenkívül egy szálka fát, vagy egy talpalatnyi mezei birtokot se kapott. S ő nemcsak megelégedett e csekély fizetéssel, de sőt a genfiek unszolására sem engedte azt soha szaporittatni. Van nekünk ezüstnél , aranynál drágább kincsünk: iparkodjunk az után ! Példákat emlit cikkíró atyafi, hogy a filiákon jobb lábon áll az erkölcsiség, mint sok egyedül álló anyaegyházban (488 1.). Ha a kül befolyás s más körülmények a két egyházban egyenlők, akkor ezzel azt irta alá atyámfia, hogy a lelkész nem a Jézusnak, de a sátánnak toborz. Nem a legveszedelmesebb eszme-e ez? mely ha anyagot találna, egy párisi .1792. lángjával égetné el palástunkat. Atyámfiai! Szolgatársaim a Jézusban! intenek az idők, mert ime már nyilvánosan is kimondatott, hogy mi terhek vagyunk, s jelenlétünk nincs befolyással a nép erkölcsiségére s vallásosságára! s igy haszontalan bútordarabok vagyunk, — mert hisz a Jézusbani hitélet terjesztői, apostolai volnánk! .... ébren legyünk. Ama "cikk nyilatkozatát nem ugy tekintem, mint gyarló emberi ész szüleményét, de mint a gondviselés kezének intő ujját, mely igy int: Sáfár! adj számot! A légben, a XlX-dik század légkörében érik ezen eszme, s meglehet, honunkban ezen év, vagy ezen évtized leend az, mely kimondja, hogy az államnak nincs szüksége a vallásra, s nem kötelezi polgárait, hogy bármely vallásos felekezet tagja legyen. Ama szó, mely azt mondja, hogy terhek vagyunk — nekem mint kérdés hangzik, mely ezt mondja; készen vagy-e ezen rázkódásra Jézusnak evangyéliomi egyháza? vagy — mert az egyház soha el nern vész — nem roskadtok-e össze e viliar alatt ti sáfárok, mert ez leend a számadás órája?; — elválasztattok-e a Jézusnak, mert ez leend a kárpit kéttérepedése — a világias szellemnek s a szentléleknek különválása ?