Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-02 / 22. szám

mozzanatokat az unitárius egyház jelen és mult életéből, — honi s külföldi jelesb unitárius férfiak életiratát, — továbbá ismertetni fogunk vallásunkat illető könyveket a mult és jelenből, bel- és külföldieket, kéziratokat, okleveleket ; terjeszteni saját belszerkezetünk, tanitás- és nevelésmódunk ismeretét s az ezek iránti érdekeltséget fokozni, a közszellemet ébreszteni és ápolni, szóval: a mennyiben lehet, oly élénk, fris élettevékenységet idézni elő egyházunkban is, mint ez a jelen felszabadulás nagy napjaiban minden más téren oly vidor lendületet kezdett venni." S hogy a szerkesztők az itt bevallott célokat komolyan és lelkiismeretesen igyekeztek már a jelen kötettel is valósitani, mutatja azon gazdag és változatos tartalom, mely a következő cikkekből van összeállítva: Az unitárius keresztyén hitvallás igényt tarthat a gondolkozó közönség tiszteletteljes figyelmére. Irta E. Tagart, angolból fordította Buzogány Áron. II. Az Isten egységéről. Tarcsafalvi Sylvester György. III. A Krisztus iránti szeretet. Irta W. E. Channing, angolból fordította Buzogány Áron. IV. Az érdekek egyeztetése a keresztyén szeretet által. Albert János. V. Isten nem hagyja el az embert. Nagy Lajos. VI. Világosság és homály. Ferenc Józsi. VII. Az Isten országa: alapjában, törvényében és szivében. Gyöngyösi István. VIII. Az Isten országáról. (Népiskolatanitó beköszöntésekor) Péterfi Sándor. IX. Uj évre. Kis Mihály. X. A vándorlás tanúságos képe. Kriza János. XI. Könyörgések: 1. aug. 20. 1860. Albert János. 2. Ferenczi Géza, 17 éves tanuló-ifju koporsójánál Ferencz Józsi. XII. Agendák: 1. Iíereszteléskor, Kriza János. 2. Kereszteléskor. Kelemen István. 3. Urvacsoraosztáskor, Gyöngyösi István. — FÜGGELÉK. Szent-Ábrahámi Mihály. Jakab Elek. — Tagart Edward. A Christian Reformer után Ferencz Józsi. Iskoláinkról, Kovácsi Antal. Rövid elmélkedés az iskolaügy felett. Brassai Sámuel. Különfélék: Londoni eredeti levél. Coquerel párisi prot. pap. Glasgowban unitáriusok. Az unitárismus jövője Amerikában. A missisippi-vidéki [németek. Adatok az összes unitárismus létszámához. Liwerpooli adomány. Az erdélyi unitáriusok létszáma. Tanulók száma. Alapítványok. A mint az itt felsorolt cikkekből látható, e könyv ugyan inkább és csaknem kizárólag az unit. egyház hivei számára van irva; azonban ha tekintjük azon valódi keresztyén színezetet, bibliai zamatosságot és kenetteljességet, tiszta valláserkölcsi irányt és szellemet, tudományos alaposságot és irálybeli szabatosságot, mikkel amaz egyházi beszédek, imák és agendák irva vannak; — s ha moggondoljuk különösen, hogy azon kutfŐ, melyből az unit. egyház létezésének és jogosultságának alapját meriti, azzal, melyből minden keresztyén, de kivált mi protestánsok is hitünk és vallásos meggyőződésünk alapelveit, a jámbor és igaz élet törvényeit merítjük, ugyanaz: bátran mondhatjuk, hogy az egyúttal nekünk is szól s bármely prot. egyházi vagy világi ember veendi kezébe, megfog győződni, hogy abban vallásos érzületének és keresztyén öntudatának erősítésére és fejlesztésére elegendő táplálékot talált. Végül pedig mindazok igazolásául miket az egészre nézve mondottunk, s mintegy a többiek ismertetőjeül, álljon itt a következő érdekes és korszerű cikk: Rövid elmélkedés az iskolaügy felett. Brassai jS.V^ „Elvész az én népem; mivelhogy tudomány nélkül való" azt mondatja az Ur Hoseással, és csudálatos, hogy épen most, magát a miveltség oly magas fokán képzelő korunkban, sűrűbben mint valaha jut eszünkbe az a fenyegető intés. Tán nem is jut minden embernek; de mi, kik— nek feladatunk az ifjúságot oktatni, aggódva tekintünk azokra a jelekre, melyek gondoskodásunk szeretett tárgyainál a miveltségnek inkább csökkenésére, mint gyara- -podására mutatnak. Sokan bámulni fognak együgyüségemen, s mutatják nekem, hogy a gymnasium egyfelől a megye és országgyűlések karzatait foglalja el, másfelől meg előfizetési iveket küld szét saját keblében keletkezett dolgozatokra. Bevallom együgyüségemet, mert én ezekét mind tudtam s bennök épen az érintett jelek némelyikét láttam és látom. Még többet is bevallók: hogy t. i. nemcsak az érett szilvát többre becsülöm birtokánál, hanem a hidegföldön maga idejében termett ugorkát is izletesebbnek tartom a melegházban vagy ágyban hajtottnál. Meg azt is tartom, hogy a ki már mást kezd tanítani s mulattatni, kivált ha ez a más a nagy közönség, annak már nem nagy kedve lesz magának tanulni. Midőn annyira duzmadoznak benne már a miveltség elemei, hogy mások javára ki is csordul, hogy térne több beléje? Na ne térjen hát? de a Dalton törvénye szerint, mely azt tartja, hogy egy edénybe, mely teli van éleny-léggel, ugy hogy több nem mehet beléje, még férkezhetik annyi köneny (hydrogen), a mennyi magára az üres edénybe bement volna, s ezenkívül megannyi legeny (azot); e szerint a morális világban is érőt érő törvény szerint mondom, nem férkezhetnék-e abba a tudománynyal s talentummal teli edénybe, a fiatal fejbe, egy illő adag szerénység, mely aztán többi tartalmát is rendbe, hármoniába hozná ? Én azt vélem, igen! Igaz, hogy igy aztán nem válogatna a tanuló a neki tanított tudományokban. Nem követelné, hogy tanítsák erre s erre, és ne tanítsák arra s arra. Nem állana elé kéretlen szózatával, hogy ő neki ez vagy amaz unalmas, hogy ennek vagy annak hasznát — mostanit avagy jövendőbelit — nem látja. Nem elemezgetné tanilói, tanárai tehetségét, tudományát, mely minden esetre az övéit végtelenül felülmúlja. Nem Írogatna pasquilusokat azok ellen, kiknek ö csak hálával s tisztelettel tartoznék, s nem feszegetné egyiknek házi életét, másiknak társadalmi erkölcseit, harmadiknak tantárgyát, negyediknek tanítási modorát. Bezzeg nem tették ezt és ezeket a rabbi Hillél hallgatói, kik áldozatokkal s nélkülözésekkel gyűltek ezrenkint össze tanításai) élvezésére Kisázsia égető napja alatt a szabad ég alá. Mert rabbi Hillélnek nem voltak termei a tanításra. Szegény,, földhöz ragadt szegény volt; favágással és vizhordással szerezte meg szuk élelmét s annyi üres időt, melyben oktatásait osztogathassa. Tanítványai még sem rajzoltak torzképeket róla fejszével a kezében s vizes tömlővel a hátán* Nem a párizsi és prágai egyetemek tanulói, kik annyi eze-44