Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-19 / 20. szám

házasság bármily alakja ellen, mint mely a r. egyház állásával össze nem egyezhető, szavaznia kell. De ha egyiknek mégis lennie kellene, ugy leginkább a kötelezettségit óhajtaná, mivel a szükség-polgári-házasság leginkább megsérti a r. egyház méltóságát. Blömer ellenben tagadja, hogy a Brüggemann- féle indítvány a kath. egyház nézete lenne, s emlékeztet egynémely történelmi tényre-Az 1848. Apr. 15-ki rendelet által Bergben a megszüntetett polgári házasság újra behozatott s kath. oldalról ellene mi vád sem emeltetett. A kormánynak 1848. alkotmányterve, mit sem tartalmazott a polgári házasságról, de a nemzetgyűlés alkotmányozó bizottmánya e kötelező polgári házasságra nézve hozott egy póthatárzatot, mégpedig Bauerband, kath. tudor indítványára , hol Reichensperger (Geldern) a mostani követ jegyző volt , s a Bauerband-féle pótlék a 1848 decemberi octroyált alkotmányba fölvétetett. Az alkotmány átvizsgálásánál kathelikusok is mint Walter tanár, egy véleményben voltak a polg. házasság felől, s akkor sem Brüggmann tudor, sem valamely más kath. tagtársa az első s második kamrának nem beszélt, nem szavazott ellene. Még a püspökök emlékirata sem intézteték polgári házasság ellen, inkább e szándékot határozottan tagadta. Lényegileg azonban a katholika egyház álláspontjából mi sem nyújtatott be a polg. házasság ellen. Ezt Bauerband tudor is elismeri, azon különbséggel, miszerint ö egyedül a kötelező alakút tartja elfogadhatónak, s ezen okból az engedményzöt mellőzi. A mi conservativ és magas egyházi pairjeink protestáns részről szent haragúkat az istentelen polg. házasság ellen ismét nyilvániták, de természetesen oly modorban, hogy félteni lehetne miatta az egyház méltóságát és állását, ha ezen urak lennének annak legméltóbb képviselői. Kleist-Retzow hatalmasan belefujt a ker. tülökbe. Senft-Pilsach, oly magasra lépett egyházi fokozatain, hogy beszéde ellenkező érzelmeket támasztott. Gröben Neudörfchen elbeszélte, megemlítvén vándorlásait, a siriai keresztyének mély sülyedését — a házasságok szétbomlása miatt. Hoverden gróf, ugy látszék, a házasság szentségét egy csoport tréfa által akará emelni, melyek szakadatlan izgatták a jámbor aristokrat uraknak olympi derültségüket, s magának a szelid presidensnek Ítélete szerint is másutt inkább illettek volna. A ker. állam részére mégis a fötusát, mint az igen természetes, a mi legkeresztyénebb Stahlunk vivta. A polg. házasság által eltűnik a család kebléből a szeretet és bizalom, az egyház lealáztatik, az állam felforgattatik, mert a polg. házasság a forradalmi elvek közül való, s a napjainkban történtek után Olaszországban felsőbbség már nincs, s az átalános szavazatra most már következend a polg. házasság. A vallás, a nevelés és tudományok helyett, a felsőbbség a népakarat teremtménye, s a vagyon a közjó előmozdítására való, a házasság szerződés — ez kezdete és célja a mostani kor sürgésének. Principis obsta — félre a polgári házassággal. Igaz-e mindez, azzal nem törődnek, csak drasticusan hangozzék s kellőleg ijeszszen; körülbelül ezek a kitételek, melyekkel a nm. urak háza, Hengstenberg szerint „a német nemzet ker. nemessége" magát ijesztgeti, lelkesíti. Mindazáltal a ministerekre s különösen a ház uj tagjaira ugy látszik kevés befolyású volt még e ker. költészet. A cultusminister a többek közt beszédében a bizottmány ellenében kijelenté, miszerint egy elv van, mely az államot a templom rabszolgájává tehetné, s annak csak az egyház Ítéletét kellene végrehajtania, s a papok által tévtanitókul bélyegzetteket a máglyára kellene vezetnie. Ha az evang. egyház kijelentené, hogy ezen s azon embernek nőtlennek kell maradni, akkor ez elv szerint ezen Ítéletet az államnak végre kellene hajtania. E nézet, mely ezer évig volt érvényes, 300 éve már kijavíttatott, s pedig a mi reformátiónk által, az állam ismét visszahelyeztetek jogaiba, s ezt mint az evangelik. ugy a kath. is elismerik. Az igazságügymin. Bernut lovag nagyon határozottan nyilatkozik a polg. házasság mellett s elvileg leginkább a kötelezvényire, a facultativra pedig a tartományokban uralkodó hangulat és hiányos intézmények tekintetéből. „A felsőbb egyháztanács úgynevezett szelídebb eljárására mi súlyt sem fektet, ily okokra egyébiránt a törvényhozó nem támaszkodhatik, s főkép, ha a felsőbb egyháztanács eljárása még ezelőtt két évvel is más volt, semmi biztosítékunk sincs az ellen, hogy két év múlva nem leend-e az ismét más. — „Elvileg a kormánynak még most ez a nézete, s az állam és egyház közti viszonyokat tekintve, a kötelező polg. házasság a leghelyesebbül kell hogy elismertessék. Legjobb volna, ha az állam polgári törvényhozását az egyháztól függetlenítené, hogy működési tere épen oly szabad lenne mint az egyházé. A már emiitett fontolgatások és elmélkedések arra bírhatták volna a kormányt, hogy a tényleges alakot fogadja el. De a szükség-polg.-házasság ellen határozottan lépjen föl a kormány s erősen küzdjön a tényleges mellett. Azon nézetből indult ki, hogy az állam és egyház tere a polg. törvényhozásban azon fokig kell hogy elválasztva legyen egymástól, mig fölmerül, mi történjék a tényleges polg. házassággal. Épen nyilatkozataim nézpontjából kell kinyilatkoztatnom, miszerint egy állapot van. mely nem lehet kiható a polg. törvényhozásra, ha a polg. törvényhozás, mint most, az állam intézvényeinek alárendelt egyháztól függök. A szükség- polg.-házasság ellen szól az épen, miszerint az állam szinte elvitázhatlanul másodranguvá válik. A dolog egyébiránt oly színben is tűnhetik fel, melyről egyelőre, hogy mily esetlen az, meg nem mondható. Hogy akarják az egyház vonakodását constatirozni ? Félek, hogy némely esetekben messze vivő taglalásokba kellene bocsátkozni, meghatározandók, hogy csakugyan történt megtagadás az egyház részéről. Nem tudjuk, mint tekinthesse az állam constatirozottnak, hogy a vonakodás megtörtént, s a polg. törvényhozás ép ez által oly viszonyba sodródik, mely az egyházzal szemben el nem fogadható. Hasonlag nyilatkoznak kitűnőbb jogászaink, Blömer, Tellkampf, Jahnigen, Bornemann, elvileg a kötelező elnézésből az engedményező mellett, de határozottan a szükség- polg.- házasság (Nothziwilehe) mint az államhoz és annak törvényhozásához méltatlan ellen. Bornemann tudor kinyilatkoztatja : fentartandó az állam minden jogille-