Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-12 / 19. szám

rit." „A természettudományok karöltve járnak egyfelől a történelem és nyelvtudománynyal , mennyiben azokkal egyesülve, az örök szellemet s annak törvényeit legkülönfélébb nyilatkozataiban fölkeresni s ismerni törekszik,— a természettudományok a külvilágban, a természetben; amazok a belvilágban, a szelleméletben. Viszont másfelől az ifjúi szellem fejlesztésénél a történelem mellett szükséges pótoló tápszerek, a mennyiben azok az előterjesztő, ez különösen a gondolkodó tehetséget erősíti. De főleg nélkülözhetlen póttápszerek a nyelvtudomány mellett, melynek tiszta, elvont szavaihoz ezek adják a látható életet." Schmidt Gymnas. Pádagogik, 37—40 1. Ebből kitűnik, hogy a realismust, ha nem is regensi, de valami subregensi rang és méltóság minden esetre illeti a gymnasium birodalmában. Harmadik kérdés, melyre értekezönk felel, ez : „Osztály-e, vagy szakrendszer legyen" ? E kérdésre a felelet a humán és reáltanok fentebb kimutatott egymásmelletti jogosultságból önként következik. Imre S. ur, mind a szak-, mind az osztályrendszer előnyeit lehetőleg összefogva, valóban helyesen mondja, hogy mindenik „érdekének elég van téve, ha a gymnasium alsó hat osztályában osztályonként két egyén tanit, s a fövagy rendes tanár a nyelv, irodalom, történetféléket s természetesen a vallást is kezeli, s hozzá a másik oly viszonyban áll, mint a rajz-, vagy énektanitó; ugy hogy amannak személyisége tegyen oly egész és erős behatást a növendékben, melyet senki más le ne ronthasson." S ez bizonynyal minden kisérlet, erőlködés mellett is célszerűen másként nem lehet. A baj csak ott rejlik, hogy szakmunkáról, szaktudomány- és tanításról nehezen birunk fogalmat szerezni. Még közel múltból tudok reá példát, hogy academiai tanár 4 —5 év alatt egymás után háromféle alakban szerepelt, mig végre az utolsón megállapodhatott. Vannak, kik azt hiszik, hogy a mennyit a növendéknek a különböző tanokból tudni kell, annyit a tanár is csak tudhat és taníthat. Ha ez állana, akkor volnánk egyszer szerencsés helyzetben s bővében az olcsó tanároknak, mert hiszen ekkor a mint egyik csapat elvégzé osztályát, ezt már az ö osztályába kerülő ujabb csapatnak tanáraiul oda állithatnók ?! íme látnivaló, hogy a lehetőleg osztályositott szaktanitást, — ha csak a tanár fejét egy mindenféle dirib-darab apróságokból álló Greiszlerei-já aljasitani nem akarjuk, — józanul ki nem kerülhetjük. De most ennyi az ismertetésből elég. Hátra van, hogy kifejezzem ohajtásomat, vajha mind azok, kik a tanítás bármely fokán állanak, működnek, — azon solidaritas érdekénél fogva, mely a tudományt minden izében alul és fölül összefoglalja, — tanulmánynyal párosult tapasztalatukat a fenforgó szent ügy oltárára teljes lélekkel és buzgósággal hozni sietnének ! Bihari Imre. OROSHÁZA, május 2. 1861. Ágost, evang. egyházunk a mult héten tartotta tanodai vizsgáit. Tanodáink: 1. Reáltanoda 125 növendékkel. 2. Másod elemi tanoda 212 növendékkel. 3. EIsÖ elemi tanoda 415 növendékkel. 4. Felvégi leánytanoda 389 növendékkel. 5. Alvégi leánytanoda 220 növendékkel. Összesen 1361. Helybeli egyházunkat, llSOO-at, a növendékek számával összevetve, nyerünk 11 száztólit, tehát kedvező arányt; de ha azt tekintjük, hogy a vizsgákon csak 925 növendék volt jelen, rendesen pedig még annyi sem járt el, találunk csak 7 száztólit, tehát kedvezőtlen arányt. Ha látjuk, hogy egy tanodára hány növendék esik — ha mondom — hogy minden iskolában csak egy tanitó működik, — hogy a növendékek a padokban még zsúfolva sem férnek be, hogy tanítóink egyúttal kántorok is, hogy iskolai felügyeletnek nyoma sincs, hogy a gyermeket az iskolába járásra senki sem szorítja, hogy a nép a nevelés iránt annyira hideg, mikép még a vizsgákon is annyi ezer közül alig látni harmincat, hogy tanítóink, az első elemi tanoda tapintatos és buzgó tanítójának kivételével, mind a régi terméketlen uton mozognak: ugy könnyű elgondolni, mily igen-igen primitív lehet gyermekeink belső fejlődése. Részletesen csak egy körülményt: Az úgynevezett reáltanoda tanrendében ott az olvasás, a természettanról pedig szó sincs. Tanodáink kevesek s ezek is a centrumban vannak, hová a faluvégröl az iszonyatos sárban nagy bajjal juthat el a gyermek. Hogy kevesek is, ezt már csakugyan kezdi érezni az egyház, mert hisz látja, hogy belölök a gyermekek kiszorulnak; de tesz-e valamit azok szaporítására ? Oh igen ! Mint Magyarország legnagyobb és leggazdagabb faluja, utat nyitott e célra — az Önkénytes adakozásnak. Majd unokáink tán fogják élvezhetni az eredményt! Presbyteriumunk nagyon régi, nincs benne egy szikra haladó elem, — ez az egész. Hadd mondjak el egy genialis pap-candidálási módot: Szeberényi lelkész és dékán az említett vizsgákon 20 darab imakönyvet osztott ki jutalmul, önmaga által Írottakat, de Tavaszi ügyvéd által ajándékozottakat. Ezen imakönyvek mindegyikében cédula volt elrejtve, melyen szórói-szóra ez áll: „Szeberényi tiszteletes urat ajánlom orosházi papnak, mert kitűnő jeles, tudományos hazafi, jó szónok. Tavaszi m. k. ügyvéd." — Megjegyzendő, hogy mindkét papunk becsületes élő ember, az egyik helyett kora gyengeségénél fogva segédlelkész fungál ugyan — de emberül *). Nekünk e dolog nem annyira komoly korteskedésnek, mint tréfás csínnek tetszik, és magától értetik, hogy tiszt. Szeberényi úrra abból semminemű árnyék nem hárul. Szerk.