Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-12 / 19. szám

van, fenáll, s ha a parlament hatalmát az egyház fölött, s azon körülményt tekintetbe veszszük, hogy az alsóházba egy főegyházi pap sem választható, a püspököknek a felsőházban jelenléte ellen kevés kifogást tehetünk. Megjegyzendő még, hogy a parlamentben ülő püspökök Lords of parlament ugyan, de nem peerek. A püspöki hivatalok betöltésekor a kinevezendőnek nem annyira parlamenti működésére, és igy politikai érzületére, mint inkább jövendő egyházi hatására csak a legújabb időben keztek ügyelni, s a fölötti panaszok, hogy a püspökök „elvilágiasittattak", ma már nem egészen igazságosak. Az egyházi hierarchiában legközelebb a püspök alatt a székeskáptalan (dean and chapter) áll. A dékánt most parlamenti törvény szerint (3 és 4. Vict., c. 113.) közvetlenül a korona nevezi ki, a káptalanbelieket pedig (kiket Angliában canons-oknak neveznek), kiknek számát leszállitá a törvényhozás, részint a püspökök, részint magok a káptalanok választják. Az ujabb törvényhozás gondoskodott róla, hogy a káptalanok tagjai évenként bizonyos időt a székesegyház helyén töltsenek. A székeskáptalanok a püspök mellett és alatt állva, a legközelebbi fokot ^iz egyházalkotmányban az archidiakon képezi. Az ujabb törvényhozás neki is jobban meghatározott hatáskört adott, mely némileg a németországi prot. superintendensek és dékánok állásához hasonlit. Az archidiakon alatt azután még úgynevezett falusi dékánok (rural deans) állnak, kiknek azonban csak csekély hatású körük van. A fárákhoz jövünk. Itt legelőször is arra kell figyelmeznünk, hogy nincs ország, hol az egyházi javadalmak oly számban volnának magánosok kezeiben, mint Angliában, s hogy a papi hivatalokkal való csereberélés mai napig teljesen virágzik. Azonkivül a korona mintegy 1200 patronatust bir, melyeknek eladományozása többnyire a lordcancellártól függ.Számosak olyan fárák is, melyekkel a püspökök, székes- és egyszerű káptalanok (van néhány úgynevezett collegialis egyház, melyek nem püspöki egyházak, mint péld. a westminsteri apátság), valamint az oxfordi és cambridgei egyetemek rendelkeznek. Mi csekély nyeremény van abban, ha egyházi hivatalnokokra bizatik a fárák osztogatása, mutatja a nepotismus, mely az angol egyházban mai napig burjánzik. De a több egyház birtoklása ellen hozott ujabb törvények, a sinecurák eltörlése és a hivataltól távollét törvényes eltiltása ebben is némileg javitott. Bárkié legyen a fára eladományozásának joga, a fárába csak ordinált pap állittathatikbe, s e beállitás a patrónus fölterjesztésére a megyei püspök által történik. Ha ez, péld. heterodoxia miatt, vonakodik a beiktatástól, törvény útjához kell folyamodni. Mig a fára egész jövedelmét a tulajdonképeni pap (parson, rector, vicar, perpetual curate) húzza, a cnrates-ek csak paphelyettesek, kiket a lelkész hí meg és fizet. Azonban a törvényhozás ebbe is beavatkozott, s a püspököknek jogot adott a fizetést meghátározni s részint a helyettest be is iktatni. — Egyébiránt a helyettes is csak a püspök license folytán hivatalkodhatik. Az Ecclesiastical commissioners-ek egyik főfeladata a sok, kellően nem alapitványozott fárákat az egyetemes egyházi alap maradványából a fizetésben fölsegiteni. Mivel a régi templomok a megszaporodott népesség szükségletére nem elegendők, az ujabb törvényhozás azoknak megszaporitásáról uj egyházkörök s uj templomok, valamint a meglevő gyülekezeteken belül az úgynevezett chapels of ease által gondoskodott. A törvényhozás e rendeleteit önkény tes adakozások tetemesen támogatták. Más részről a fiatal papoknak jobb megvizsgáltatása által az angol papságnak a hajdanihoz képest nagyobb hatása van megegyengetve. Megemlitjük itt még röviden a két, oxfordi és cambridgei egyetemet, hol a legtöbb angol pap képeztetik, noha egyetemi tanulás az ordinátióhoz nem szükséges. Az anglikán egyház és e főiskolák közötti szoros kapocs a legújabb törvények által tetemesen meggyengült , noha az egyetemi vagyont, eltekintve az egyetemi hivataloktól, még most is csak az anglikán egyház tagjai élvezik. Az egyháznak viszonya az iskola- és népneveléshez csak ujabb időben, még pedig egészen a szabad egyház- és iskolaszervezet szellemében, lőn tovaképezve. Iskolai kényszer nincs, s mialatt a népiskolák fentartásának eszközei jobbadán önkénytes adakozásokból gyűlnek össze, az állam most évenként tetemes összeget ad azon tanintézetek fölsegélésére,melyek az államnak felügyeletet