Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-12 / 19. szám

kath. tudósának, Wiseman mostani bibornoknak, egy akkori nyilatkozata: „Az oxfordi papok munkáit lehetetlen olvasnunk s azokat kivált chronologice kisérnünk a nélkül, hogy észre ne vennó'k ugy tanban, mint szives vonzalomban naponkénti közeledésöket szentegyházunkhoz.— Gyanítani, hogy ó'k egy rendszer részeit szeretik és óhajtják, annak gyökét s egyedül biztos alapját mégis megvetnék, olyan ellenmondás, melyet rólok képmutatás nélkül, minek gyanújára okot nem adtak, föl nem tehetünk."" A következmény megmutatta, mennyire igaza volt, s midőn később sikerült a kath. hierarhciát Angliában újra felállítania, ugy saját bátorságát a munkához és annak sikerültét jobbadán: az oxfordi tractariánoknak köszönheti. Természetes, hogy elérvén az egyházban tetőpontját e mozgalom, azzal nem volt hatásának is már vége, de a veszély, mely benne az anglikán egyházra nézve rejlett, sokat veszített fontosságából. A tractatok helyébe más hirdetmények léptek, s ezen, csak szinleges engedelmesség szintén illően volt a tractariánoknak beszámítva. Egyik rész ugy, mint a másik törvényszékeket hitt segélyül. Igy Hampden tanár herefordi püspökké kineveztetésekor perbe fogatott, Gorham lelkészt, mert heterodox a keresztségről való dogmában, püspöke bevádolá, s legújabban Denison archidiacon az urvacsorának katholikusos felfogásaért javadalmától törvényszékileg lőn megfosztva. Az pedig világos, hogy a puseyismus hanyatlik és, mi a felsőbb osztályokra nézve döntő, többé már nem divatos. — Világos, hogy oly nevezetes mozgalom az államegyházban, a politikai életre is viszonyult. Mind a két nagy politikai párt ezen egyházi kérdésben is elejénte élesen elvált egymástól. A whigek a dissenterekre támaszkodának kezdet óta , s a püspöki igényeknek soha nem kedveztek, s legott a neologok ellen léptek föl, ellenben a toryk az anglikán egyház érdekeit a dissenterek ellenében, az egyházban pedig a püspököket a presbyterián irány ellenében támogatták; azonkívül Oxford a torysmus erös vára volt. Igy nem csodálhatni; hogy a torypárt a tractariánokat pártolta, elejénte halkan föllépő kryptokatholikus irányukat csak szelíden korholta, s mindennek dacára a mozgalomtól minden jót reményle. De midőn idő haladtával napfényre jött némelyek kryptokatholicismusa, a torypártban, mely az állam elleneiül tekinti ugyan a dissentereket, de még inkább a katholicismust, föléledt a régi prot. buzgalom s valamennyi politikai toryközlöny szakított az uj mozgalommal. Hasonlót tettek a püspökök, kiktől, keveset kivéve, nem lehet eltagadni a talentumot, hogy értenek az idő folyásához alkalmazkodni. A hullámok jelen pillanatban többé már nem oly magasak. Hol az anglikán egyházban ma még vitáznak, e harc inkább egyének közt, mint elvek fölött foly. Ugy látszik, hogy az evangélikusoknak, kik az oxfordi iskola bukását lehetőleg kizsákmányolták, sabbatharius törekvésének, a mérsékelt iránynak, nehézség nélkül uraivá lesznek. Több uj kísérlet, megmutatta, hogy angol államügyekben sem túlzó iránynyal az egyházban, sem általában egyházi elem kikiáltásával, tartamos politikai tőkét nem szerezhetni. Ha az anglikán egyház történelmét keletkeztétől a jelenkorig általánosan tekintjük, minden elfogulatlan azon eredményhez jut, hogy Anglia itt is a középkori felfogástól a maihoz lépésről-lépésre haladott, noha itt is, mint mindenhol, a betűszerinti jog és tények közt, melyeket a hatalmasabb szellem uralomra juttatott, némi összhangzatlanság áll még fen. Igy történt, hogy az állam, mely a 16-ik században bármely prot. országnál szabadtalanabb reformátiót élt meg, most, a 19-ben, minden hitvallás- és vallásos nézetnek szabadabb hatáskört enged, mint Európa valamennyi állama. E körülmény Angliának mai egyházi intézkedéseit tudniméltó, ha nem is mindig utánzásra érdemes tárgygyá teszi, s a kővetkezőkben az érvényes egyházjogot akarjuk röviden előadni. Az angol egyház még folyvást államegyház (the established church). Valamint Erzsébet korában (VIII. Henrikre nem lehet visszamennünk, mert az ő suprematia-törvénye Mária alatt eltöröltetett, s utóbb nem állíttatott vissza, mit némelyek magában Angliában sem vesznek észre), Anglia királynője ma is annak „the supreme governoru

a, pedig nem csupán azon értelemben, hogy az állam nevében legfőbb véd- és felügyelési jogot gyakorol fölötte. Itt is, mint Angliában sok egyébben, a jogot nem kell a ténynyel összezavarnunk, s néhány ujabb iró, péld. Gladstone („On church and state") által magunkat elámit>