Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-05-05 / 18. szám
peresi s tanácsbirói székeknek ily szerencsés választás, s általános szavazattöbbség által nyilvánult betöltése, s nem késett választott esperesét széke elfoglalására legott felkérni, ki is azt, itt csak rövid vázlatban közölhető székfoglaló beszéddel vette át: „Félve foglalom el, úgymond ezen 62 ezer lelket számláló e.-megye esperesi székét, melyen szinte három év tizeden keresztül főt. Balogh Péter ur, egy oly férfiú ült, ki a magyarhoni protestánsok autonomiája megtámadása alkalmával az absolut hatalomnak bátran dörgé füleibe e szavakat „lege etfide"—s vissza kellene rettennem az e.megye kormányától — most midőn a vén Európa legválságosabb idők küszöbén, s mintegy harckészen áll, — melyben valószínűleg az egyházférfiunak is jelentékeny szerep jutand, — ha mint keresztyén pap nem tudnám, hogy Isten a kicsinyekben is megdicsőíti, nagy és végtelen hatalmának erejét, s ha nem reményhetném, hogy ezen e.megyének a közelebb mult válságban edzett, s bátor lelkű férfiai, a hivatalviselés terhét velem szívesen osztandják: e hittel s meggyőződéssel foglalom el azért e diszes pályatért, melyen mielőtt egy lépést tennék, megpróbálom kijelölni azon elveket, melyek hivataloskodásom ideje alatt működésemben vezérlendenek: ugyan is a társadalom létele s fenmaradásának egyik életfeltétele vallásos érzület s erkölcsiség levén, annak ápolása s fejlesztése hivatalból folyó szent kötelessége ugyan minden keresztyén lelkipásztornak, de különösen az egyházak kormányára előállított hivatalnokoknak, nem szünök meg azért a magas cél elérésére ugy is mint lelkipásztor, ugy is mint hivatalnok közreműködni, a közönyösség, mint a vallásos érzület legveszedelmesebb ellensége ellen pedig, a maga helyén s idejében, a buzgóság lelki fegyverével folytonosan küzdeni: a társadalom lételének másik nagy fontosságú életfeltételét a népnevelést, — melyre, főfelügyelet a prot. egyházakban különben is az esperesi működés fénypontját képezi — nem szűnő gonddal ápolni hivataloskodásom legszentebb feladatául ismerendem, kitűnő figyelemmel levén arra, hogy a népiskolák magyar jellemöket híven megőrizzék: a mennyiben pedig a vallásos élet, s népnevelés egyedül az önkormányzat szabad földében tenyészhet legbiztossabban, s virulhat fel a nemzetiség áldást hozó életfájává, — a jogot, mely az önkormányzat szabadságát biztosítja tiszteletben tartani, s az idegen befolyások ellen, minden erkölcsi erővel védeni hü és állhatatos törekvésem leend. De bár mily őszinte legyen is törekvésem, tudván, hogy az egyes erők magukra hagyatván csüggedhetnek, s könnyen leroskadhatnak, mig ellenben a testületi szellem, oly erkölcsi erőt képes magából kifejteni, melyet anyagi erő s hatalom elrémíthetne ugyan egy időre, de semmivé nem tehet, bátor vagyok erőtlenségem gyámolitására felkérni, elsőben is ezen e.-megye köztiszteletben álló s.-gondnokát, — kinek eddig lefolyt bár fiatal élete, a prot. elv megörizésének s a tisza hazafiságnak szakadatlan láncolata — ugy szinte az e.-megye tapasztalásában gazdag tanácsbiráit, ne tagadják meg tőlem mint hivatalnoktól közügyekbeni tanácsadásaikat, személyemtől bizalmukat, hanem egyetértve, s egybeforrva munkáljuk azon földet, melyet művelni ez idő szerint nekünk jutott osztályrészül; felhívtam tisztelt lelkésztársaimat is azon elveknek, melyeket fentebb érintettem hivatali állásukból folyó hü gondviselésére, jelszavunk, mint a jelenben egybegyűlt honatyáknak levén 1848. mert az ezen évben hozott 20 t. cikkelyben, a vallásos felekezetek jogegyenlősége, államsegély, s szabad iskoláztatás jogos követelményeinek törvénybe lett iktatása által, számunkra is jobb s szebb jövő biztosítása fejeztetik ki",—a tanitó testület s egyházak képviselőihez intézett buzdító s lelkesítő szavakkal rekeszté be esperes ur, a gyűlés által többszörös éljen kívánattal kisért székfoglaló beszédét, melynek végeztével s.-gondnok Tisza Kálmán ur a közhangulatot rövid de lelkes szavakban, következőleg tolmácsolá: „Számolhat úgymond nt. ur, az e.-megyei gyűlés legszívesebb közreműködésére, mert hiszen a vallás, egyház s iskola mindnyájunk szent öröksége, melynek ápolása, s Öregbítésére mindnyájan hivatva érezzük magunkat; mi ugyan világiak a jelen napokban el leszünk foglalva, édes hazánk újjászületése eszközlésének nagy és fontos munkájával, s egy időre kénytelenitetünk letenni kezünkből az egyház hajója kormányait, de azt reménytelt kebellel s megnyugvással tesszük le, mert hisszük, hogy egy erő- s tapintatteljes férfiú kezére, s gondviselésére bizhatjuk; reménytelt kebellel tesszük le, mert hisszük, hogy e vidékünk, mely a főt. kerületi gyűlés előtt is a békeség s egyetértésnek mindenkor példánya vala, megmarad abban ezentúl is rendületlenül, s nem engedi, hogy az, az egyenetlenség s viszály torlaszain hajótörést szenvedjen". Aradmegyei főjegyző t. Nagy Sándor urnák, az egykori józsefvárosi fogolynak, ki az előtt mintegy négy évvel választatott el vt. bíróul, de ki azóta tőle nem függő akadály miatt a köztanácskozásbani részvételben gátolva volt, jelen gyüléseni megjelenhetése, a legédesebb örömérzéssel töltötte keblünket, annyival is inkább, mert miként a gyűlés folyama alatt meggyőződhettünk, benne oly férfiút voltunk kénytelenek négy évig nélkülözni, ki egyházi ügyeink iránti őszinte, s mély érdekeltséggel, a legönzetlenebb s részrehajlatlanabb igazságszeretetet párosít, s jól esett lelkünknek őt az e.-megye t. bírói padján üdvözölhetni, melyet szalontai lelkész t. Nagy Sándor úrral, a törvényes eskü felvétele mellett, a gyűlés őszinte s szívből jövő kivánataí közt ünnepélyesen foglaltak el. A szalontai egyház presbyteriuma abbeli elterjesztését illetőleg, mely szerint a főt. Balogh Péter ur, debreceni pappá lett elválasztatása folytán megürült szalontai egyik lelkészi állomásra, a szabad választási jog alapján elválasztatott helybeli s.-lelkész Szél Kálmán urnák megerősítése, s a választás jóváhagyása kérelmeztetett: határozva lön, hogy miután az e.-vidék municipális rendelete ellene van a s.-lelkészek azon egyházban, melyben hivataloskodnak rendes lelkészeküli elválaszthatásának, e választást megerősítés végett a főt. kerületi gyűlésre terjeszti, azon kijelentéssel, hogy ezen ifju lelkész személyéhez kötött