Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-28 / 17. szám

nagyobb része közigazgatási volt, és ina is az; tehát legtöbb idejét, közigazgatási, megyék és belső személyek közti, ügyes bajos dolgok, vévén igénybe közgyűléseinknek. De, feltéve azonban meg nem engedve — ha állana is azon esel: kiéi azon szerencsétlen váló személyek ? Az egyetemes egyházéi ? Ha a váló kereseteket, a mint kellene, ugy megdijazzuk; egy kilenced része ha célt érend, a többi örökös ligában sorvad — ; ha pedig el- és kidobjuk őket kezeink közül, magunk elitéltük magunkat, elitélt a világ, s főleg a testvérhoni pjrotestantismus, melynek a nem rég folyt kebel sebző küzdelmeit csak hallottuk és részvéttel kisértük, de közvetlenül nem éreztük; másokhoz képest nem hántatván egyházhatóságaink, sértetlenül hagyatván ős törvényeink, s kezeink közt maradván váló pereink; melyre a müveit protestáns Európa — nem mondjuk irigységgel, de — feszitett után törekvéssel néz már régóta. S kell-e mondani, hogy ezen s hasonló institutiónak megőrzése, a legjózanabb, s protestantismust mulhallanul feltételező önkormányzatot, kell hogy érvényesítse most és ezentúl ?! A mi már illeti, a 100 conv. forint tartás dijt, közelebbről, — fentebb már érintve levén az ide vágó, s csak röviden levezetett, szükséges tény történet: 1848-an innen megnehezednek egyházi kormányzás tekintetéből is az idők, s kivált a gyanakodó kormány scrupulussai kerülése szempontjából, nem propria auctoritate; hanem kebli határozat, — s annak idején, mindég a feltartó megyék szabad választására bizott megállapodás következtében, esperes aláírása alatt M.-Vásárhelyen kezdette inkább tartani a gyűléseket, értetvén; hogy a mely megyéknek ugy tetszett, ki vitték és feltartortták a partialist magoknál. Hosszadalmasság kerülése tekintetéből — mind tényekre, és jegyzőkönyvi számokra hivatkozhatván — álljon csak az: a miszerint már 1850-ben, tehát nem is jelenlegi esperesünk esperességi idejében, M. Madaras volt az első, mely a 100 conv. forintot kérelmezés utján önként megajánlotta, s M.-Vásárhelyt tartotta fel a part. synodust, mint erről tanúskodik a mondott év apr. 9-én tartatott part. gyűlésnek 4-dik pontja. — És most, hogy sok-e vagy kevés, három s néha négy napon is keresztül 40 — 50 egyénnek élelmezésére azon 100 forint? Ítélje meg akárki, ki főleg a mostani életmód gazdászatával ismeretes, — hogy ne is említsük közelebbi időkben, legtöbb helyeken azon megszorító körülményt mely legelök hiányában, a gyűléseknek falun való tartását, épen lehetetlenné is tette. — Itt van már helye cc) azon tiszta valósággal egyező nyilatkozatnak, miszerint az egyszer, vagy máskor meggazdálkodott 5—10 forintnyi feleslegről, a mi t. i. — egy reggeli s szerény ebéden kivül, minden egyébb nélkülözéssel — azon 100 forintból meg marad, exactoriának 1851-től fogva, időről időre vezetett, és a kebli számadások évenkénti megvisgálásával, a part. synodusi jegyzőkönyvben álló adatai szerint, mindig igazságos szám vétetik, és senkitől el nem sajátitatik, de sőt. a legszíikségesbekre forditatik, p. o. az iklandi és csihfalvi szegény megyéknek, templom építésre, ilyen feleslegből nyújtatott segedelem, — a képezdét csak (?) két év óta fizetvén rendesen, csak is a megyék, — az efféle megtakarított, s egyébb közigazgatási pénzekből kerül ki annak szüksége, — legközelebb, ennek segedelmével fedeztetett részben, a M.-vásárhelyi ekklézsiánák tartozó, s gen. synodus tartásból felesen maradott adóssága egyh.- megyénknek, melynek hordozásába, csak papok és mesterek folytak be, a megyék megkíméltetvén. — Mindezeknek utána — dd) a kiskorúságban tartás, — s önkényre vonatkozó vádakat, visszautasítjuk. Egyházmegyénkben, ugyanis: csak törvény uralkodik, vallásos élet virágzásában, megyénk javai legjobb rendben tartatnak; melyre nagy mértékben befoly esperes aláírásának éber figyelme, s azon alkotmányos érzület, miszerint minden intézkedései egyh.megyénk kormányzatának, részint a méltóságos egyh.megyei tanács, s illetőleg részletes zsinatunk törvényes ellenőrködése alul kivonatni, mégcsak meg sem kisértettek. — Legvégül dd) a mi illeti az örökös hivatalkodás elnézését és talán annak elbizakodott zsarolását: miután a jegyzöségre nézt, a gen. synodus parancsolva reánk is parancsolt, annak nyomán alig három éve, hogy a két igazgatói hivatalt örökösitetlük, — s részünkről óhajtjuk az idő eljövetelét, midőn a legszélesebb alapra fektetendő népképviselet utján, egyebek közt a hivatalok is változzanak. — Melyekből az emelt vádakra meglevén téve tesületi nyilatkozatunk — megítélheti az olvasó közönség: mennyire birhat hitellel, mind a kérdéseit alap vádcikk, mind pedig a jelen évi „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 12-dik számában megjelent, s partialis székünknek hallgatását — a mely pedig a Gönci Lajos cikke megjelenése után most tartatik először — felhasználólag még sértőbb észrevétele, szövérdi egyháztag Tollas Károlynak. Kifolyólag. b) Nem levén kikerülhető, hogy t. i. székünk ünnepélyes nyilatkozata a törvényeknek is érvényt ne szrezzen — határoztatott: rosszaltatván előre is, alaptalanságai, — s illető elöjárók iránt tiszteletlenséget tanúsító alakja miatt, bántalmazó föllépése Gönci Lajos aláírásának: a 86. s 89-dik canonok combinatiója értelmében, helytelen vádjai — és gyanúsításai okadása végett, hogy meghivattassék a a jövő part. gyűlésre, illető közigazgató afiának rendeli p. székünk. c) Szükségesnek láttatván, miszerint testületi nyilatkozatunk, s illetőleg — helyre igazításaink, ne csak jegyzőkönyvben álljanak; hanem a mely közlönyben az azokra okot adó, és férevezetö közlések meg jelentek, éppen oda küldessenek meg, s igy a közvélemény szinte sajtó utján tájékoztassék — határoztatott: e tárgyalások folytán, esperes aláírása alatt, ugy r. jegyző és igazgató aláírása alatt, ki levén kelve székökből ; korelnök Sebestyén István és jegyző Pap Elek bízatnak meg, miszerint ez egész tárgyfolyamot illető jegyzőkönyvi kivonatot, 12. 44. 45. vezérszámok alatt, saját név alájegyzésökkel hitelesítve — a szokott módon Pestre küldjék fel a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" szerkesztőségéhez, a végre, hogy lapjában adja világ elébe. Vásárhelyt, Apr. 18-kán 1861. egyházmegyei megbízásból Sebestyén István korelnök — jegyzette: Pap Elek.