Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-28 / 17. szám

ték, hogy megérzették volna. Jelenleg azonban, a mit drága pénzen bérelnek részvény utján, ahhoz nagy részben katholikusok, sőt izraeliták is birván részvénynyel, a nyolc szekér széna megadásába bele nem egyezhetnek. De más részről miután a lelkészi hivatal az elébbeni 6 köblös földbirtok helyett a tagosítás által 60 köblöst nyert, ezen nyolc szekér szénát könnyen nélkülözheti. Más tárgya a kérelemlevélnek az volt, hogy az első tanitó elég fizetéssel lévén jutalmazva, midőn tanítványinak száma 30 — 40. a kisebb fi- s leány tanitónak pedig, kiknek külön 130 — 140 növendékkel is kelletvén foglalkozni, egyéb fizetése a gyermekektől adatni szokott tandijjon, s kétkét köblös földön kivül semmi más fizetése nem lévén, az kiélhetésökrc is alig elégséges; ugyanazért az első fitanitónak 375 véka buza fizetéséből 48 vékának a két tanitó fizetéséhez javításul áttétele engedtetnék meg. Sem az egyik, sem a másik ága a kérelemnek nem találtatott jogosnak, mivel a dijjívek csonkítása, csak az egyház eltehetetlenedése esetében engedhető meg. Poroszló pedig köztudomás szerint folytonosan növekedő jólétnek örvendhet, annál fogva méltán megvárhatja az egyházmegye, hogy a dijjak javítására uj forrás nyitásáról gondoskodjék. 4. Két megürült egyház lelkipásztori hivatala szabad hívás utján töltetvén be T.-Keszibe Ando Lajos, Miskolc Csabára Sárai Szabó Sándor nyertek megerősítést. 5. Apapi-i egyház tanitó állandósításért folyamodott, azon indokra fektetvén kérelmét, hogy több mint három évtized lefolyta alatt a három éves tanítók közül kettővel alig volt szerencsés, s e miatt iskolája sinledözö állapotra jutott, jelenleg pedig a s. pataki tanitó-elöképezdéböl oly egyént nyert mostani tanítójában, ki szorgalmas és eredményteljes tanításával ugy a papi-i egyháznak általános bizalmát, ragaszkodását, mint az egyházmegyei fölügyelőségnek teljes méltánylását birja. Nem akarnának tehát ez egyszer valahára nyert jó tanitójoktól megválni, ugyanazért kérik az egyházmegyei széket, kérelmüknek, egyházkerületi szék elé pártfogással leendő terjesztésére. E kérelem azon okból mivel a theologus ifjak közül különben is a papi-i tanítóságot senki elnem fogadván kitűnt, hogy ez nem is számitható az academiai előléptetések közé, a fötiszteletü kerületi gyűlésre pártolólag terjesztendönek elfogadtatott. 6. Két tanítói pályát végzett jeles és tudományosan képzett ifjú bekebeleztetést és vizsgálatot kérő folyamodványa, azon okból, mivel jelenleg is felesleges a káplánok száma — nem vétetett fel; de jövendőre, ha segédekre szükség leend, azon esetre neveik jegyzőkönyvi sorozatba vétettek. Volnának még több pontok is, melyek részint «kesen és szép renddel elintéztettek; részint mivel nyomozást igényelnek, küldöttség vizsgálata alá rendeltettek, amazok nem annyira érdeklök, ezek befejezetlenek lévén, közlésem tárgyai nem lehetnek; hanem van egy oly tárgy, melynél az egész e.-m. gyűlés bölcsesége oly formán esett gondolkozásba, mint mikor a szegény ember szekere sárba sülyedvén, az elöfogatot ütni sajnálja, az oldalcsapást a merre menekülhetne, a két felöl lévő mély árok gátolja, és akár merre tekint segítség sehonnan sem érkezik. Ez volt egy alapos készültségü s illő méltánylásra érdemes, nős és gyermekes segéd-lelkésznek elhelyezése. Több segédlelkészeket tartó egyházakon végig ment a kísérlet; de végre is sehol sem lévén a családos segédet befogadható hely, s oda hol külön lak van, az időseb segédek és azokhoz ragaszkodó egyházak s lelkészek jogsérelme nélkül elhelyeztethetni nem lehetvén, meghagyatott Miskolcon az adható nyílásig számfeletti segédlelkésznek, hol magán órák, s az iskolai növendékeknek asztali tartás adással, ö maga is könnyebbnek találta családja fentarthatását. E pályatársunk mint igen szép hirü jeles tanitó, bár mely iskolában nyiló tanítói székre mindnyájunk közvéleményeivel érdemesnek ítéltetik. Ugyanazért addig is, mig hivatalba alkalmazásának szerencséje mutatkoznék, ötet a ti. c. szüléknek, kik gyermekeiket a miskolci gymnasiumban neveltetik, mint képzett nevelöt teljes biztonsággal figyelmökbe ajánlani bátorkodom. Volt a már többször tervezett egyházmegyei könyvtár létesítéséről is szó; végeztetett; hogy majd másszor, az az, ha előbb egy küldöttségi munkálat a létesithetés eszközeiről kivánt tervet adand, akkor fog végzés hozatni. Végül tagadhatlan lévén, hogy az ember nemcsak lélek, hanem test is, és mindeniknek megvannak, épen ily összejöveteleknél háttérbe maradásra számítani nem szokott igényei, miután ezen gyűlést higgadt, komoly, méltóság teljes, evangyéliomi szeretet melegétől áthatott szellem vezetvén, benne a lélek élvezetet, s épülést nyert; nem lehet elhallgatni, hogy a test örömeivel kínálkozó közasztal is, a legválogatottabb s legizletessebb magyar étkek eminentiájával lepte meg egyéniségünk másik felét, mely nem az igazságot éhezte és szomjúhozta. — E tárgyról legyen elég annyit mondani, hogy ez a gastronomiának non puls ultrája volt. — Két fogás volt csupán nem nemzeti, tán azért, hogy a magyar izlés elé mosolygó tálak tartalma annál fényesebb győzelemnek örvendjen. — Mert ugy volt. — Mondhatni, példány magyar asztal volt. Az egyházat, mint saját rendezett gazdálkodását erős karokkal vezénylő nagytiszteletü szíves házi gazdát a kapukban megdicsérő cselekedeteiből tekintve, el lehet mondani, hogy volt miből-, a márthai belkormányzat szembeötlő kétségtelen jelei után, hogy volt kinek, s a négy jól szoktatott serdülő leánykákban az erőteljes és szép családfajra pillantva, hogy volt kik által rendezni a meglepő kiállítást E gyűlésről sem az, ki csupa lélek, mely megelevenít; sem az, ki csupa test mely nem használ semmit Ján. VI : 63, sem az, ki csupa szív, mely a testnek élete Péld. XIV: 30 (mert ilyenek voltak közöttünk) nem egy hamar felejtkezik el. Edes Vince tiszatarjáni segédlelkész.