Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-28 / 17. szám

értekezleten felolvasva: valamit ezáltal segítsünk szánandó állapotunkon; de az idő rövidsége és az emiitett tárgynak széles alaponi vitatása megakadályoztak szándékomban. Mindenekfölött tehát a dolog ABC-jére kell térnünk s azon segítenünk, a mi mindnyájunkra nézve égető szükséggé vált, tudniillik: az olvasástanitás módszerén; s ha azon tulmentünk — léphetünk fokozatosan a többi tárgyakra. Hogy pedig minél rövidebb és jobb uton érhessük el a célt, legelőbb is értekezleteinket kell évenként legalább négyre szaporítanunk, s azok alakját és irányát meghatároznunk ; de erről, ha a tér engedi, egyszer el fogom mondani egyszerű nézetemet. Szászrégen, april 15. 1861. Gergely Lajos ref. tanitó. A „NÉPTANÍTÓK KÖNYVE" 1861-dik évi folyamában volt egy cikk, a melynek rövid tartalma ez volt: „mi felső baranyai tanitók is ébredünk, mert megértvén a kor kivánatait, a tanítói értekezleteket felállítottuk" s most — fájdalom — ismét elaludtunk. Egy évi munkája — ezen a téren — ez egyházmegyei tanítói karnak — tisztelet a kevés kivételeknek — hasonlít az álomlátáshoz, mely a felébredés után csak is álomnak bizonyul. A néhány jobbak részéről — jó kedv — kitartás — s minden szükséges kellékekkel megkezdett munka dugába dölt. Elkeseredés született a nemes érzelmek helyén azon keblekben, melyek igyekeztek hatni tiszttársaikra ; utat akarván mutatni, hogy mi módon lehet mindenektől becsülésünket kivíni, a honnak, — az anyaszentegyháznak bajnokokat, hü fiakat nevelni. És mind e sok szép remény meghiusult az által, hogy a hivatalokban avatatlanok — ez legkevésbé sem lehet sértő kifejezés többekre — az értekezleten meg nem jelennek, az ellenök hozott határozatokat gűnynyal fogadják. Igaz, vannak tanítóink közt olyanok, kikre büszke lehet egyházmegyénk; de ép azért kellene, hogy mindenek jelen lennének az értekezleteken, melyeknek célja : az egymás közti barátságos eszmecsere által, iskoláinkat a lehető tökélyre emelni. Az értekezletek fenállása óta ismerem az egyházmegye — különösen a siklósi kör — tanítóinak munkásságát, de nem sok örvendetest tudnék felmutatni; s a hanyagság — mert ennek ellenkezőjét kezdet óta sem tapasztaltam — oly fokra hágott, hogy ez évi april 5-kén tartatni akart értekezletre 15 tanitó közül 7 jelent meg, s határozatunk ebben öszpontosult: „kéressék fel a nt. egyházmegye, az ily hanyag tanitók rendreutasitására, vagy teljesen oszlassa fel az értekezletet, nehogy a többiek — mások hanyagsága miatt — idejöket hiába vesztegessék. A mondottak — bár e tekintetben a panasz általános, — leginkább illetik a siklósi kört; mint a hol a legjobb egyházak levén, természetesen tanítóikat legjobban dotálják ; s még is a helyett, hogy zászlóvivője lenne egyházmegyénknek a nevelészet magasztos eszméje körül — mire — ismerve egyéneinket — alkalmas is volna, — a mindennapiság legalacsonyabb sphaerájában találja jól magát. Semmivel sem kisebb panaszunkat, lelkész urak ellen is, kik magassabb képzettségük és tudományosságuk mellett segítőink, útbaigazítóink lehetnének, kik alapszabályaink értelmében, mintegy erkölcsileg tagjai az értekezletnek, s még is a rendes elnökön kivül, alig egy — kettőhöz van szerencsénk. E hó 22-dikén tartand az egész egyházmegyei tanitókar nt. főesperes ur elnöklete alatt nagy értekezletet, váljon lesz-e siker ? Végül nem hagyhatom említés nélkül egy tanitótársunk Vikár Gábor urnák tanítói pályájáróli leköszönését, kire méltán illett e nagy szó: „tanitó." Annál fájdalmasabb pedig, jelesebbjeinknek lelépése, mert ifjabb tanítóink vajmi nehezen képesek átmenni még azon gyenge egyházmegyei vizsgálaton is, melynek csak a neve szigorlat. Kis-Harsány Apr. 9-kén 1861. Bokor Benő academ. rector. KÖNYVISMERTETÉS. TÁJÉKOZÁS, A BÖLCSÉSZET ÜGYÉBEN FENFORGÓ VITÁHOZ. II. A kinek a bölcsészetről csak egy kis fogalma van is, tudni fogja, hogy az egy szétdarabolhattam egész, a gondolati szükségességen alapuló igazságoknak szabatosan egybealkotott rendszere; a ki tehát bármely bölcsészeti rendszert elsajátítani, annyival inkább megítélni akar, attól nem kevesebb követeltetik, minthogy az egész rendszerben otthonos legyen. Épen ebben áll a tudományok tudományjának egyéb positiv s tapasztalati tanoktól való lényeges különbsége. Nem azt akarom ezzel mondani, mintha más tudományoknál a rendszeres egybefüggés, az ismeret teljessége szükségtelen volna ; hanem csak azt és annyit, hogy más tudományoknál nem épen lehetetlen egyes részleteket is, helyesen s alaposan birni az egész nélkül, — a bölcsészeinél azonban teljességgel nem. — Lehet valaki az ó kori történetekben járatos, és a szó teljes értelmében tudós, a nélkül, hogy p. o. a közép, vagy uj kor történeteit is kellőleg ismerné, és megfordítva. Lehet valaki jó botanikus, — kevésbbé jó zoologus. Jó mathematikus, — rosz mérnök. Nagy törvénytudó, rosz politikus stb. — A tapasztalati s positiv tudományoknak meg vannak saját, olyként cordinált alkatrészeik, melyek, bár szinte egy egészet kell, hogy alkossanak, de még sem oly egymásból folyó, egymást szülő igazságokat tartalmaznak, hogy az egészből kivenni is nem lehetne. Ennek oka az, mivel, hogy a tapasztalat s valóság —