Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-28 / 17. szám

számkivettetése után az aradi várból. Van a tagosítás óta a földes uraság kegyességéből szántó földje, malma stb. Az egyházi lap 8-dik számában Lónyai Menyhért ur által közlött tervet egyházunk már a mult év elején életbe léptette. Ugyanis, ezelőtt két évvel a felsöszabolcsi helv. hitv. egyházmegyei gyűlésre tiszteletes Béressy Jósef vajai lelkés ur, az esperes s superintendensi díjazásra nézve, egy a Lónyai Menyhért úréval tökéletesen megegyező tervet nyújtott be, mely bár a gyűlés helybehagyását meg nem nyerte is, — az egyes egyházakra hagyván a rájok eső teher bár mikénti fedezését, — egyháztanácsunknak annyira megtetszett, hogy azt kebelében már a mult év elején életbe léptette, oly formán: hogy az uri szent vacsorával először élni kivánók megrovását — könynyen átlátható oknál fogva — a tervből kihagyva, minden keresztelendőtől, halottól, uj házasok összeesketésetől, kihirdetésöktől, akár követte összeesketés akár nem 10—10 uj kr. fizettetik az egyházi pénztárba. Ezen krokból az egyházunkra esperesi s superintendensi fizetésekre kivetett összeg, minden kellemetlenség nélkül ki is került. Igy itt az élet és tapasztalás már tettleg megmutatta, hogy a Lónyai Menyhért ur terve valóba életre való, és minden eddig terveiteknél legcélszerűbb. Behajtása könnyű. Biztos ellcnörje az egyházi Anyakönyv. Az öszves protestantismusra nézve igen káros lenne, ha ezen terv közmegegyezéssel el nem fogadtatnék. Községünkben az egyháziak fizetése az 1844-ben behozott úrbéri rendbeszedéskor csaknem egészen az úrbéri birtokra fektettetett; oly formán, hogy: féltelkes gazda fizet a lelkésznek évenként 2 vék. búzát, 2 v. gabonát; tanilóntónak: fél vék. búzát, fél vék. gab. Ezen arányban rovatván meg félteleknél kisebb birtok is. Házzal biró zsellérek a lelkésznek 60, a lakók 40 uj krt. — tanítónak [a nős cselédek 40 uj krt. — fizetnek. Ezenkívül a a lelkész egész — tanitó féltelek utáni szántó s kaszáló földet birnak. Fájdalom azonban, hogy az úrbér felszabadulása óta, az urbériség egy negyede izraelita kézre kerülvén, az egyháziak fizetési jövedelme is, egy negyeddel csökkent. Minthogy pedig az egyháziak fizetése számtalan községekben van igy birtokra fektetve, igen idves munkát cselekednék, ha valaki a mostani joghoz értő, az egyházi lapokban fölvilágosítást adna, nem volna e lehetséges az ily birtokon fektetett egyházi tartozásokat, a telekkönyvi bíróságnál bejegyeztetni ? hogy aztán, bár mi vallású egyén kezére kerüljön a birtok, az egyházi személyek jövedelme csökkenést ne szenvedjen. Nagymáté Ferenc kisvarsányi ref pap. ISKOLAÜGY. NÉPTANÍTÓI ÉRTEKEZLET A GÖRGÉNYVIDÉKI HELY. HIAV. EGYHÁZMEGYÉBEN. A görgényvidéki helv. hitv. egyházmegyében három év óta törvényül vétetett, hogy minden évben egyszer, a tavaszi egyházmegyei gyűléssel kapcsolatban: átalános néptanítói értekezlet tartassék. A mult martius hó végén vettük nt. esperes ur parancsát, hogy april 9-kére a Körtefáján tartandó értekezleten minden tanitó mulhatlanul megjelenjék. S valóban csak örvendeni tudtam, midőn a harmincnégy megye iskolatanitóit — alig egy pár kivételével — egy helyen összegyűlve szemléltem. Azt hittem, hogy valahára mi is lendítünk valamit zilált iskolaügyünkön, de bizony ez alkalommal sem sokat mozdítottunk. Nt. esperes ur, több lelkész és az egész tanítói kar jelenlétében megnyitja az értekezletet, és t. jegyző ur a tavalyi értekezlet tárgyát a jegyzőkönyvből fölolvasta. Mult évi tanácskozásunk tárgya a vallás és történelem tanitásmódszerének megvitatása vala; s jelen alkalommal is e tárgyak, de főleg az utolsó vétetett tanácskozás alá. Azonban fájdalommal kelle tapasztalnunk, hogy a mi értekezletünk nem értekezlet — hanem inkább : szegénység és szenvedés okozta keserű kifakadások zűrzavara vala. Ugy látszik, nem azért gyűltünk egy kerek esztendő lefolyta után össze, hogy az alatt tapasztalt ismereteinket közöljük s azokat tisztába hozzuk; hanem azért, hogy az évben összegyűlt panaszainkat, miket az anyagi nélkülözés, élet terhei okozlak — ott egymás előtt kiöntsük. Testvéreim az Úrban! ez a mi dolgunk igy nem rendén van! Én jól tudom, hogy mily állapotban vagyunk, mert énmagam is eléggé érzem a nyomorú helyzetet, de mindenekfölött önmagunk segítsünk magunkon, azután várhatjuk, hogy mások is segítsenek rajtunk, mert: a ki elhagyta magát, azt az Isten is elhagyja. Ha igy értekezünk, akár száz esztendeig is, mi annak semmi hasznát nem látandjuk. Mert mit ér minden igyekezetünk , ha esztendőben egyszer egy pár órára összeülünk, s ott egy-egy tárgyat kiragadva az összes népiskolai tantárgyak közöl — arról a legkisebb előleges egyezkedés , eszmecsere nélkül beszélgetünk majdnem annyiféle, a hányan vagyunk ? Még egyszer ismétlem: ez nem rendén megy; igy mindig csak egy-egy Bábel-tornyot építünk. Jöjünk tisztába önmagunkkal, kezdjük elöl a dolgot! Történelmet tudni növendékeinknek szép ugyan, s elkerülhetlen szükséges is, de mikép gyönyörködhessék a növendék majd az iskolából kikerülve azokban a szép hazai történetekben : ha nem tudja azokat — elolvasni ? — Megvallva az igazat, mi bizony még az olvasástanitással állunk különösen igen gyenge lábon; pedig tagadhatlan, hogy mig ezzel tisztában nem vagyunk, addig, valamint egyébről, ugy rendszeres történelemtanításról sem igen szólhahatunk. Egyházmegyénkben 36 iskolatanitó van, s azok közöl 12 tanit hangoztatva irás nélkül; 4 (mond négy) irva-olvastat, — s kimondjam-e, hogy a többiek még most is azzal a szerencsétlen betünevezö-módszerrel kínozzák növendékeiket! E hiány rám igen érzékenyen hat, s ezért jelen alkalommal vagy három ivnyi gyakorlati alakba tett utasítást írtam az olvasástanitásról — és vittem magammal, hogy az