Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-21 / 16. szám

A charta második pontja szerint a paptól elvett földek ruháztassanak át az egyházra, ezeknek jövedelmébó'l idők multán, okos kezelés mellett, tekintélyes pénztár állhatna elő még azon egyházakban is, hol most egy fillér jövedelem sincs. Az egyházak jövedelmét nagyon emelné az elveendő rétek haszna is, mit a charta harmadik pontja emlit. A 4-dik pont is világos hasznot nyújt az egyes családoknak. Mert — például — ha az mondatnék ki, hogy a papnak legyen évenként 14 öl tűzi fája: e fa illetősége kevesebb terhe lenne az összeolvasztandó 2 vagy 3 egyházi közönségnek, mint a mostani rendszer mellett sinlödő sok egyeseknek. Az 5-ik pont uj terhet nem emlit. A stóla meg volt eddig is, maradhatna ezután is. A 6-ik pont egy kis nehézséggel jár. Mert, melyik egyház állithatna elő 2 vagy 3 holdas kertet a papnak? — Mindenik, uraim! Miből? Az elvett földekből 2 vagy 3 köblös cseréltessék ki a helység vagy parochia közelében annyi földterülettel, mennyiből a kivánt házi kert létesül. — De talán azt mondja valaki: ha elcserélgetjük a földeket, mi marad az egyháznak ? oh nem kell kétségbe esnünk, uraim! — Nincs olyan egyház, hol a papnak legalább 12 hold földje nem volna jelenleg, 12-ből kettőt oda lehet adni kertnek, mégis marad az egyháznak 10 hold. És ha 2 vagy 3 egyház összeolvasztatnék: 24, vagy 36 hold földből még szivesebben lehet adni z vagy 3 holdat. — Van olyan egyház is jelenleg, hol 50, 60 holdja van a papnak, ha idővel még az ilyen is társittatnék s 50, 60 hold helyett 70. 80, vagy több holdnyi föld birtokkal rendelkezhetnék : nem 2, de 4 holdas kertet is kiállithatna. — Az ilyen kertek lennének aztán azon végetlen becsű tuskulánumok, hol a lelkész a gyümölcstermelés, kertészet, méhészet s átalában a gazdászat kicsinyben vitelével olykor nemes szórakozást is tehetne, s a mellett az élet zajától elvonulva csendes magányban tökéletesitené magát szellemileg. A 7-dik pont az, mi legtöbb hasznot ád mind a két félnek. Ki nem tudná, mennyi végtelen kellemetlenséget szül a mostani szervezet mellett azon körülmény, miszerint csaknem valamennyi egyházban maga szedi búzáját a pap , maga szántatja földjét, kaszáitatja rétjét s gyűjteti szénatermését. Én nem képzelhetek oly csendes véralkatú papot, ki a sok szívtelen befizetéseket s hanyag szolgálattételeket látva, szót ne emeljen, és ha emelt: vége van azonnal nyugalmának, vége nem ritkán hivatalos becsületének is. — Mindezen kibeszélhetlen csapástól s nyomortól egyedül e 7-dik pont menthetne meg bennünket az által, ha a hallgatóságtól dijjazás tekintetében elszigetelve levén, vele csak egyedül hivatalos találkozásunk s szellemi érintkezésünk lenne. Ezek volnának közlő nézetei a papi hivatal szervezetéről. Tudom mi sors vár ezekre. Látom a sürü megtámadást, hallom a kiáltó rosszalást, sőt talán meg fog történni az is, hogy a nt. szerkesztőség helyet sem ád nekik, mint haszontalan szalmabeszédnek ? Mindegy, bármi történjék veletek kedves eszméim, csak menjetek. Ha világot láttok: talán akad egy ember az olvasó közönségben, kinek tetszeni fogtok, a ki aztán felkarolván benneteket, szépen megsimogat, s felöltöztetvén ékes ruhába, ugy ereszt szabad szárnyra benneteket, a mikor — lehet — annyira különböztök e mostani alaktól, hogy még itthon, az ösi háznál sem fogunk rátok ismerni. r Es vajha ugy lenne! közlőnek ez a legkedvesebb óhajtása, s egyszersmind meggyőződése szerint egyetlen mód arra nézve, hogy a protestáns papság nyomasztó állapotján mielőbb segitve legyen. Szép eszme nagyon az a domestica eszméje is. Csókolni való emberek azok, kik az önmegadóztatás elvei mellett olyan meleg részvéttel küzdenek. De csak olyan az nekünk, mint az igéret földe volt a kivándorolt izráelnek, az egész embernyom elsőtől utolsóig vágyott bele, azonban még a legnagyobbnak, Mósesnek is annyi jutott belőle, hogy szemeivel látta csak a boldog Kanaánt. Még nem vagyok vén ember, élhetek — ha Istennek ugy tetszik — egy félszázadig: de azért még sem hiszem, hogy a mikor az élet végére jutok, azon meggyőződéssel halnék meg, hogy utódaim a domesticából veendő segélyezés által a kétségbeeséstől biztosítva vannak. — Bevallom őszintén, én e tekintetben pressimista vagyok, de