Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-04-21 / 16. szám
pap mindég otthon ül ? — E kérdésre az állítólagos feleletet senkinek sem tanácslom. A felemlített egyesült egyházakhoz hason példát minden tractusban lehet találni, s mi az egészhez csak annyit mondunk, hogyha az egyházaknak ilyetén összeolvadását céltalannak, s az emberek elvallástalanodását szülő módnak bizonyította volna az élet: az illető egyházi felsőség gondoskodott volna már gyógymódokról. De ez mindekkorig nem történt, s e tényállásból folyólag következteti közlő, hogy a mi ezelőtt talán századokkal megtörtént némely egyházakkal, miért ne történhetnék meg ugyanaz napjainkban is azon kisebb egyházakkal, melyek magokban fen nem állhatnak ? Igenis, uraim! ha ezelőtt századokkal össze lehetett kötni több egyházakat, s oly sok évek lefolyása után ma sincs az összekötésből semmi kár: miért ne lehetne ma is, midőn tapasztaljuk, hogy sok egyházakban — értve a népteleneket s s igy szegényeket — tele van a hivatalnokok szája panaszszal, mert nem tudnak megélni, de tele van az egyházaké is, mert nem birják a naponként növekedő terhet. Ugy hiszem: e dologhoz nem kell commentar, de mégis azoknak kedvökért, kik a sok beszédet szeretik, hozhatok erősséget elveim támogatására más mezőről is. A római katholika egyház —• mondhatnánk — talán épen ilyen szervezetű, minőt én sürgetek. Ott egy közönséges papnak — plébánosnak — hivatalos köre mily végetlen távolságig terjed, egy maternek mi sok filiája van, s mégis ki merné elmondani, hogy a népünk jobb, erkölcsösebb s vallásosabb, mint az övék ? De most veszem észre: mi mesze mentem, és még egy szót sem szóltam a dologról. Azt tettem fel kérdésül: hogyan lehetne a protestáns papság állapötján segíteni vagyonilag ugy, hogy a gyülekezetek is ne szegényebbek, de vagyonosabbak legyenek? Mondják sokan: mit akar ez a mi atyánkfia ? hiszen ez épen annyi, mint jól tartani a farkast, de ugy, hogy a bárány is megmaradjon. Ne csodálkozzanak, uraim! a dolog nagyon egyszerű. Mondjuk ki például, hogy csak 500 családból álló gyülekezetnek lehet egy papja. Most minden eddig divatozott adókulcsot vessünk el s készitsünk ujat. Ezen kulcs szerint a közös Charta ilyen lenne: 1) Minden család fizessen a papnak 2 uj forintot évi rendes adóul, az eddig divatozott buza és zab fizetés helyett. 2) Mind azon földek, melyek eddig a pap használatában voltak, vétessenek el, s kárpótlásul neki adassék az esztendő hét száma szerint 52 kila buza, ennyi a legnagyobb családnak is elég. 3) A rét is vétessék el, s helyette legyen a papnak két ló tartása, mert ez szükséges a hivatalhoz, és két tehén tartás. 4) Tűzi fája legyen annyi, mennyi egy évre elégséges. 5) Rendkivüli jövedelmet képezné a stóla. 6) Legyen legalább is egy pár holdas kertje. 7) Mind ezen rész jövedelmek az egyház pénz- és magtárába fizettessenek, honnan az egyház gondnoka évnegyedenként fizesse a papot. Hogy az ekkép életbeléptetendő chartával nyerne-e valamit a papság ? bizonyítanom sem kell. — E helyett inkább kell, hogy szóljak arról, mit nyerne az egyház ezen szervezettel ? Vegyük a charta pontjait sorba. Az első pont az eddigi buza és zab fizetés helyett van ajánlva. Meg kell mutatnunk, hogy az ott emiitett két uj forint kevesebb az eddig divatozott buza és zab tehernél, mert különben nem lesz belőle haszon. r En csak a magam chartájával demonstrálok, tegye ugyanezt mindenki a magáéval. Egyházamban minden család fizet a papnak évenként 2V2 véka búzát s egy véka zabot. A mostani piaci ár szerint a búzának köble 8 forinton, a zabnak 2 forint 40 krajcáron megyen, s igy 2Vi véka búzának ára 5 forint, egy véka zabnak 60 krajcár, összesen a kettő: 5 ft. 60 krajcár, e szerint minden családnak 3 forint 60 kr. nyeresége lenne. De vegyünk olyan évet, a mikor bőtermés levén, a piaci ár sokkal kisebb a mostaninál, például a búzának köblit szállitsuk le 4 forintra, a zabnak köblit 1 ft. 20 krajcárra — milyen potom ár 10 év óta sehol a hazában nem volt, s Isten tudja, lesz-e időnkben ? — igy is nyeresége lesz a családnak, mert 2 ft. 80 krajcár helyett csak 2 ftot fizet. *